Píszi a gyakorlatban

27

 

Kirúgtak egy brit orvost, mert nem a „választott nemük” szerint szólította pácienseit. Szép és érdekes dolog ez a píszi, de tőlem a doktor nevezhet engem úgy, ahogy akar, ha meggyógyít. Ez egyébként vonatkozik – többek között – az autószerelőre is, akit a szakértelme, és nem a politikai nézetei alapján ítélek meg.

 

Dr. David Mackereth bűne az volt, hogy „a betegekkel való kapcsolatfelvétel során a pácienseket nem az általuk választott nemnek megfelelő névmással szólította meg, és ez így zaklatásnak minősül”.

Az orvos közel három évtizede gyógyít, eddig ez nem volt probléma. Tegyük azt is hozzá, hogy a doktor azért nem használta a „megfelelő névmásokat”, mert szerinte a nemet a biológia és a genetika határozza meg.

Ez az ő egyéni véleménye – ezzel lehet egyetérteni, vagy nem. Szerintem azért részéről – amúgy hivatásilag – a dologban van némi igazság. Azonban nem is ez a lényeg.

Az a gond, hogy ennek a történetnek semmi köze a szakmája és szaktudása megítéléséhez.

Az orvosnak a dolga a gyógyítás, és nem az, hogy valamelyik új politikai trendhez alkalmazkodjon.

Nem vagyok aktív résztvevője a brit egészségügyi rendszernek, de azért az is érdekelne, honnan a fenéből kellene tudnia első ránézésre a doktornak, hogy az illető kinek-minek gondolja magát.

A gyógyítás szempontjából kevéssé tűnik relevánsnak – amennyiben valaki biológiailag nyilvánvalóan férfi vagy nő -, hogy a kedves páciens kicsi zöld űrlénynek gondolja magát. (Pszichiátriai kérdésekbe most ne menjünk bele.)

Lehet, hogy ebben a kérdésben nihilista vagyok, azonban engem sohasem érdekelt különösebben, ha mondjuk a fogorvos „szerkesztőkémnek”, „Máté úrnak”, vagy egyszerűen Gyulának szólított. Az izgatott, hogy meddig tart a kezelés, és mennyire lesz hatékony. Hogy az orvos amúgy szabadidejében mit olvas, vagy miben hisz, az eléggé lényegtelen mellékkörülménynek tűnt.

Mint említettem, ez vonatkozik az autószerelőkre is például – akiktől azt sem veszem sértésnek, ha gesztusokkal jelzik, milyen mértékben mulatságos számukra, hogy nem én vagyok az, aki egy szempillantás alatt megtalálja a karburátort. Az autót szerelje meg, a többi bizonyos határokon belül kifejezetten hidegen hagy.

Az említett brit orvos nem sértegetett, nem alázott meg senkit. A munkáját végezte. Abban semmi hibát nem követett el. De valami politikai blődség miatt utcára tették.

Szerény véleményem szerint az említett marhaságok gyakorlására bőven elég a londoni parlament.

Nem kell ezeket a dolgokat a magánéletünkre, a munkánkra is rákényszeríteni.

 

 

fotó: nodal.am

 

Facebook hozzászólások