Ronaldo miatt sztrájkolnak a Fiatnál

18

 

A Fiat gyár egyik szakszervezete sztrájkot hirdetett, mert a Juventus 112 millió euróért leigazolta Christiano Ronaldót a Real Madridtól. Nem a munkások futballszeretetével van baj: az szúrja a szemüket, hogy a vételár egy részét az üzem állja, miközben nekik azt mondják, a vállalat nem áll jól, így megszorítások kellenek. A Fiatnak, a Ferrarinak és a Juventusnak ugyanaz a tulajdonosa.

 

Én szeretem a focit. Közgazdasági könyveket is olvastam már, így értem, hogy 112 millió eurót – azaz durván 36 milliárd forintot – azért költenek Ronaldóra, mert megtérül az üzlet. Nő a nézőszám, a tv-bevétel, több mez és egyéb reklám-kütyü adható el. S a portugál kétségkívül egy futballzseni – még akkor is, ha sokszor ritka irritáló – de nyilván megérdemli az évi 30 millió eurós fizetést is. Kicsit leegyszerűsítve: havonta nagyjából 800 millió forintot visz haza…

Ez mind világos.

Erkölcsileg viszont nehezen fogható fel ez a dolog. Hogyan fizethetnek egyetlen emberért, egyetlen embernek ennyi pénzt?

Főleg úgy, hogy áttételesen azoktól veszik el ezt az összeget, akik amúgy majd költenek Juventus-bérletre, fizetnek a stadion büféjében és szurkolói boltjában.

Mert az Exor, amely tulajdonosa a Juventusnak, a Fiatnak és a Ferrarinak is, a vételár egy részét a gyárak költségvetéséből vonja le.

Nem félreértés: az említett üzemekben folyamatosak a megszorítások, a dolgozóknak azt mondják, hogy „támaszkodjanak az állami szociális hálóra”, mert „a vállalat most éppen gondban van”. Fizetésemelés, juttatások? Nos, ilyen kóbor botorságok lesznek egyszer, talán, esetleg, a boldogabb jövőben. De addig is ezt-azt el kell bocsátani, mert az új modellek majdani tervezése sokba kerül. A „majdani” kifejezés a szakszervezet szerint az egyszer-valamikor-soha kategóriába tartozik.

Nem akarok, és nem is tudok ebben a kérdésben ítélkezni. Meglehet, az Exor-tulajdonos Agnelli család a Ronaldo-haszon egy részét valamikor visszaforgatja a gyárakba, lesz nagyobb termelés, több munkás, jobb fizetés. Eszükbe sem fog jutni, hogy a pénzt „úgy egy az egyben” zsebre tegyék – szociális érzék, innovációs hajlam is van a világon.

Persze én zsenge gyermekkoromban egy darabig igen logikus elméletnek tartottam azt is, hogy a föld tányér alakú. Utána a sellőkben hittem, de ez már inkább a kamaszkori álmok kategóriája.

A földről azonban idővel kiderült, hogy gömbölyű. És sellővel sem találkoztam azóta sem.

Szóval, ha én Fiat-melós lennék, nem most vennék fel banki hitelt, hogy nagyobb tévén nézzem a VB-döntőt.

A sztrájk élőben izgalmasabb lesz. A költségeit meg állják a „döntéshozók”.

 

 

fotó: vaaju.com