Brüsszeli baromfiudvar

47

 

Deák Ferenc idézete valószínűleg nem rémlik a „roppant demokratikus”, ám annál is újliberálisabb ellenzéknek. Ujhelyi és Niedermüller urak ugyanis lélekszakadva rohantak a Sargentini-jelentés megszavazása mellett kampányolni. Roppant kínos lehet, hogy a felszólalók jelentős része a határvédelmet méltatta…

 

Sokszor gondolok az időutazásra. Szívesen járnék Szilágyi Erzsébet birtokán, de Kinizsi Pál, Morzsinai Örzse, de – Uram bocsá’ – Luxemburgi Zsigmond uralkodása sem riasztana el.

Megnézném, hogyan is gondolták azt akkor.

Akárhonnan nézem, a hazaárulás nem volt opció. A hazát, a házat védeni kell.

Kövezzenek meg a liberális feministák: az asszonyt, a családot is muszáj megóvni – egyszerűen csak ez a dolgunk.

Nem tisztem a hazugsághalmaz értékelése.

Megtette már az ELTE és a PTE, akiket „laza eleganciával” feltüntetett forrásként a jelentés kevéssé hitelesnek tűnő szerzője (alias Sargentini). Tegyük egyértelművé: a két egyetem elhatárolódott a referencia-pozíciótól…

Mert ugye az EP azzal az „aprósággal” nem foglalkozott, hogy mindkét egyetem visszautasította azt a feltételezést, hogy egy nyikkot is beszéltek volna az említett úrasszonnyal…

Az említett „hölgy” most a támadások miatt (vagy miért is?) visszavonul. Ne legyenek kétségeink: lesz utánpótlás.

Nem állítanám, hogy könnyeket ejtek érte.

Jelen pillanatban az egész Európa Parlament hangoskodó baromfiudvarra emlékeztet. Hangosan kárálnak, de még azt sem veszik észre, hogy magukra hívják a rókát.

Mindjárt csinosan szavaznak a Sargentini-jelentésről.

Hagyjuk a döntést.

Mindenki a fontossági sorrend szerint.

Kinek haza, kinek fizetési lista.

 

fotó: facebook.com

 

Facebook hozzászólások