Kunhalmi kontra Puzsér – avagy kihívást keres a semmi a másikkal

 

Két cici, mint egyenjogúsági és fizetési tétel, szado-mazo tanárnő, mint szexuális tárgy. Ez a Kunhalmi-Puzsér vita, a haladó „szocialista értelmiség” és a „független entellektüel” összecsapása. Az egyik hülyeségekkel traktál, a másik ezt vérbunkósággal tetézi. Ők Orbán hivatásos ellenzéke. Van civil-féle is, egyik vezérük a minapi vihar után azon sajnálkozott, hogy egy kidőlt fának csak majdnem sikerült „agyonb@sznia” egy „fideszes nénit”.

 

Van, hogy a „kultúra kicsapja a biztosítékot”. Nálam ezt két napra sikerült elérnie a Kunhalmi-Puzsér párosnak. Egyszerűen úgy éreztem, gyomorforgató erről az egész dologról írni. Aztán a „hölgyeknek és uraknak” sikerül fokoznia a tempót.

S akkor felmerült bennem, hogy itt nem csak arról van szó, hogy néhány embernek nem volt gyerekszobája, vagy ha igen, az nem könyvtárra nyílott. Ez az egész történet a „demokratikus értelmiség” látlelete.

Kezdetnek a két inkriminált idézet.

„A gendertudományok azzal foglalkoznak, hogy miért van az még mindig, hogy ugyanolyan diplomát végez ön is, én is, ugyanannyi éve dolgozunk egy adott munkakörben, de énnekem, mert két cicim van és nő vagyok, kevesebb a bérem. Tetszik érteni?”

Ezt Kunhalmi Ágnes, az MSZP üdvöskéje és választmányi elnöke mondta.

„A bántalmazó hajlamú szado-mazo tanárnő karakterének legszexibb példánya, Kunhalmi Ágnes (…) Az, hogy harmincöt éves nőként úgy tetszik beszélni egy középkorú férfival, mintha az egy értelmi fogyatékos kamasz fiú volna, számomra őrületesen szexi. Persze van, amit nem értek: Ön tényleg annyira megszokta, hogy az MSZP hetven pluszos törzsszavazójával beszél, hogy már olyan, mint egy jó kalapács: minden szögben nyugdíjast lát?” 

Ezt Puzsér Róbert, a Simicska-féle HírTV műsorvezetője, harsányan politizáló média-celeb írta.

Kunhalmi politológusi végzettséggel rendelkezik, Puzsér magyar-történelem szakos tanári diplomát kapott. Ezen talán érdemes lenne elgondolkoznia a hazai felsőoktatási rendszer mindentudóinak.

Az MSZP meghatározó vezetője ostobaságot mondott. A gender „tudományok” nem foglalkoznak azzal, hogy egy nő vagy férfi keres-e többet ugyanabban a pozícióban. Ágnes mellbőségének meg az öv alatti – elnézést, esetünkben a fölötti – bulvárhoz, és nem az egyenjogúsághoz van köze.

Plasztikusnak szánt megnyilvánulása szánalmas és buta, jól mutatja a szoclib oldal értékválságát. Ha fizetéseket szeretne igazságosítani, konkrét példákkal, azonosítható vállalatokat megnevezve tegye. Ezért kap parlamenti fizetést – mellesleg pont akkorát, mint férfi kollégái.

Kunhalmi szeret a szexista kifejezéssel dobálózni, most önkéntelenül illusztrált.

Puzsér egyszerűen bunkó. És ezt ő lelkesen vállalja, talán még az említett jelzőt is elfogadva. Rátalált egy piaci szegmensre, amely fogékony a „mindenkibe belekötök, mindenkit megvádolok, mindenkit leokádok” előadásmód alpáriságára. Ahol ő a megmondó ember, a megkérdőjelezhetetlen mindent tudó.

Ezt először a bulvár, a celeb világ területén tette – hát ez van, ez egy ilyen iparág, a szippantós is érdekelt a fekália túltermelésben. Nyilván idővel össze is mosódhat a takarító és a „gyártó” szerepköre.

Puzsérnál véglegesen ez történt, amikor politizálni kezdett. Személy szerint nagyon elérzékenyültem, amikor Simicskával való viszonyát úgy jellemezte, hogy mindketten kerestek egymáson. Az erkölcsi nívó ilyen szintű tombolása óhatatlanul lenyűgözi az embert.

Sokan azt mondják, „A Robi” szókimondó. Csakhogy a káromkodás, az üvöltés és a taplóság az önmagában véve nem igazmondás, hanem giccsnek is gagyi kocsmai performansz – amiért bárkit kivágnának egy tisztesebb krimóból.

Az, hogy ezzel a „teljesítménnyel” Puzsér az ellenzéki világ egyik független hőse – hát ez elsősorban nem őt minősíti.

De ne féljenek, a professzionális Orbán-gyűlölőknek van civil váltása is.

Szerda este-éjszaka vihar tombolt Magyarországon. Igen, a kánikula után némi felüdülést hozott – de kárt is okozott, legalább ugyanannyit. Finoman szólva sem egy mókás sztori volt.

Homonnay Gergely, a „Mi vagyunk a többség!” című bágyatag ellenzéki tüntetések egyik szervezőjét viszont a következő rendkívül humoros megjegyzésre ihlette az égiháború: „Majdnem agyonb@szott egy fideszes nénit egy ledőlt fa”.

Homonnay Gergely a belvárosi romkocsmai elit kedvence, hiszen Erzsi macskájáról ír könyveket és nagyon, de még annál is demokratább. Egy kultúrmens.

A fenti megnyilvánulásában említett hölgy a szomszédja, rosszul hall, és ezért hangosan kiáltozott az erkélyén, amikor látta a villámcsapástól a kerítésre rádőlő fát. Az idős asszony ráadásul nem szidja teli szájjal a Fideszt, ezért fasiszta.

Homonnay így összegez: a néninek nem a „migráncsoktól” kell félnie, hanem a „jóistentől, aki most még figyelmeztette, hogy rossz úton jár, de legközelebb már telibe fogja kapni a fát, a fideszes elvtársnő azonban ezt sem hallotta meg”.

Hát… Mondanék én szépet a demokrata entellektüelekről.

Az a baj, hogy nem lehet.

 

fotó: youtube.com.