Mitől hízik a gyerek?

 

Magyarország 4. az elhízott országok világranglistáján, az elmúlt húsz évben csaknem megduplázódott a túlsúlyos gyerekek száma. És a liberálisok szerint nem kell annyi tornaóra, nem kell központosított iskolai egészségre nevelés – helyette elegendő a felvilágosító elbeszélgetés, meg az alternatívák felmutatása, meg egyéb lópikula. Aminek következtében lehet választani a multik E-betűs szemete és a méregdrága, kikopott bölcsészhallgatók által előállított kézműves remekek között. Tényleg, csak ez a választék?

 

Hazamegy a Tesco pénztárosnője, hullafáradt. Bunkó főnök, hasonlóan nyúzott és ideges vevő, otthon meg az éhes család, és a kattogó hitel. Fogja a mega kiszerelésű mirelit hasábkrumplit, bele a fritőzbe. A fagyasztott „gordonblőnek” elég a mikró, mindkettő ízét elnyomja az akciós ketchup.

Aztán tévé elé ülnek, és néznek egy nagyon gourmand főzőműsort. Ahol gasztrobloggerek – ilyenből annyit termel már a belváros, mint a vidék repcéből – (utóbbival, mondjuk, lehet is kezdeni valamit), merengő tekintetű ételkritikusok és egy kellően megfizetett szakács osztja az észt. Tökéletesen életszerű ételeket főznek, mint mondjuk a búzacsírával dúsított, argentin mogyorófán füstölt tofu-szeletke, kíméletes mentamártással és spontán gordonka-szólóval.

A gyerek persze nem kérdezi meg, hogy ők miért nem esznek ilyet, mert a gyerek kiskorú, de nem hülye. Meg egyébként is, chipsre és cukormentes üdítőre van szocializálva, amiben értelmezhető kalória tényleg nincs, de reprodukálható belőle a fél Mengyelejev táblázat.

A főzőműsort is azért nézi, mert ez most a trendi, ha holnap a „Fejelgessünk féltéglát Győzike unokatestvérével” lesz a menő, majd azzal tölti az idejét.

A gyorséttermek reklámja meg úgyis megmarad.

Gonosz és nemtörődöm a pénztárosnő? Nem szereti a gyermekét? Ne vicceljünk! Csak az elmúlt évtizedekben ő is ebben nőtt fel. Persze, megy a duma a koleszterinről, zsírsavakról, telítettekről és egyebekről, de ki érti ezt? Másnapra meg úgyis kiderül, hogy ez egészséges, a másik meg nem. Vagy annak a fordítottja.

A kasszírosnő a maga módján nem csinál mást, mint a bio-veganba beleörült belvárosi trendszülő, aki kizárólag nyers zöldséggel és sushival óvja gyermeke egészségét, hogy utána leküldje bicilkizni a körúti dugóba.

A nagyszerű Európai Unióban nem lehet reklámozni fegyvert, drogot, többnyire tömény alkoholt sem. Viszont mehet dosztig a recept nélküli gyógyszerhirdetés – nem kell orvos, oldd meg magad, a reklám elmondja, mi kell neked! Az apróbetűs részbe legfeljebb beledöglesz, mert beszedsz mindent, amit a mosolygóan karcsú modell sugall.

Ugyanez megy az élelmiszerekkel! Raklapnyi brüsszeli direktíva van az egészséges táplálkozásról, a megfelelő életmódról és Jean-Claude Juncker emésztési tanácsairól. De még egyetlen multi, gyorsétterem-lánc tökéletesen nyilvánvalóan egészségtelen szemetet tukmáló reklámját sem tiltották be ebben a „végtelenül óvó” Unióban!

Egyetlen kereskedelmi láncot nem tiltottak el az ilyen termékek forgalmazásától. Helyette Brüsszel felvilágosító programokat indít a civilek segítségével, hogy a helyes életmódra neveljen. Van pályázat, ahol az óvodától a középiskoláig elmagyarázzák, hogy miért esznek a migránsok humuszt, és miért gonosz a malachús. Meg, hogy a sertések igazából marhák, mert nem értik a gender-szemléletet.

Jó, ez már vicc. Vagy mégsem? Mert igazából ez a liberális, píszí modell. Ők „lehetőséget adnak arra, hogy a gyermek válasszon, ne legyen korlátozva”. Az ideális elitista modell, ahol majd tizenkét féle menüből választhatnak óvodában, iskolában, hogy mindenki megtalálja megfelelő identitását. És megismerkedjen kellő mennyiségű arab olajsejk csemetéjével…

A gazdag kapja meg, ami „jár” neki, a többit meg nézzük le, mert „szeméttel tömi a gyerekei fejét”.

A nagyszerű Európai Unió persze tilt is. Például azt, hogy felfuttassuk a saját mezőgazdaságunkat – azokkal a „kedvezményekkel”, amik egyébként alapvető jogaink lennének. Azt, hogy a magyar friss hús ne legyen drágább, mint az extrudált furnérlemez a duisburgi vegyi kombinátból.

A pesti civil „érdekvédő” kikel az ellen, hogy az iskolákban központosítva legyen az étkeztetés, hogy megszabják, mennyi a só, mennyi a mirelit aránya.

Tisztázzuk: a hazai menzák jó része még mindig olyan, amilyen, sőt. Ezen változtatni kell, kevesebb dumával, több pénzzel és hazai termékkel.

Tetszik a brüsszeli uraknak, vagy sem, a saját, gyermekeink jövőjét nekünk kell szabályozni. Előnyt kell adni az összes magyar gazdálkodónak, feldolgozónak – nem elég a napi két sajtot előállító „nagyon bölcsészből vált” kézművest éltetni. Korlátozni kell az egészségtelen multi szemetet, reklámban, forgalmazásban. Ellenőrizni kell őket napról napra!

Az óvodák, iskolák ellátása az állam dolga. Az állam – hosszú idő után – végre elkezdett szembenézni ezzel a felelősséggel az elmúlt években. És igen, ezt a területet folyamatosan figyelni kell, talán jobban is, mint a multikat.

És hagyjuk a nagy ötleteket. Hagyjuk a direktívákat és a múlt, kultúránk gyalázását. Csongrádi őseim zöme például derekasan rájárt a jóféle kolbászra, s valahogy felnőttek a gyerekek is úgy, hogy hagymás–zsírós kenyeret kaptak Happy Meal menübe. Többségük aztán megérte a kilencvenet, jó kedéllyel.

Persze dolgoztak, mozogtak – nem volt idejük azzal törődni, hogy mi a trendi, liberális módi…

 

fotó: facebook.com