Soros a nappalinkban

 

Soros György egyszerűen imád bennünket! Eddig sem sajnált semmit a „felvirágoztatásunkra”, a választásokig pedig egyenesen elhalmoz minket szeretete apró gesztusaival. Alapítványa munkatársai az „emberek közé” mennek, és ő maga sem vonja meg tőlünk csábos mosolyát. Cserébe csak azt kéri, hogy kicsit szeressük őt, és kergessük el a demokratikusan megválasztott független magyar kormányt. Ezt ő igazán elvárhatja az „ő honfitársaitól”.

 

„Ki az isten átka ez ilyenkor?!” – csattant fel Józsi csepeli boltos ma kora reggel, amikor is a kapucsengő megzavarta napindító barackja kitöltésében. Vendéget nem várt, a postás meg a bélelt kávé reményében évek óta üzletébe hozott minden fontos értesítőt. Nem volt kedve kimennie a hidegbe, de mivel a berregés egyre agresszívabbá volt, kiballagott a kertkapuhoz.

Két jól öltözött férfi állt háza előtt, akik lelkesen közölték, hogy Józsit nagy szerencse érte, igazi örömhírrel érkeztek. A derék boltost érte már ilyen „szerencse”, most azonban nem volt kedve Jehova tanúihoz, sőt karácsonyi dalokat játszó kézi morzsaszívóra sem volt szüksége. Az urak azonban közölték, hogy nem erről van szó, ők a Nyílt Társadalom Alapítványtól jöttek. És nem is egyedül…

Ekkor a közelben parkoló limuzinból egy valahonnan ismerős ősz úr szállt ki, majd megpaskolva Józsi arcát, egy „derék-derék” köszöntéssel bement a nappaliba. Hősünk hosszú másodpercekig bénultan állt, mire a két férfi kissé türelmetlenül beinvitálta saját otthonába.

Soros György az egyik tévéfotelben terpeszkedve várta. Kissé lenézően szemlélte a berendezést, majd legyintett: hiába, a magas kultúra nem juthat el mindenhova. De végül felülkerekedett művészetpártoló mecénás énje, és közölte Józsival, hogy majd elküldet neki néhány érdekes art brut festménymásolatot.

A csepeli boltos kérte, hogy Soros úr igazán ne fárassza magát ilyesmivel. Valahogy nem tetszett neki az „art brut” kifejezés, felesége Párizs belvárosába házasodott nővérére emlékeztette valamiért. (Később utánanézett a dolognak, és úgy vélte, nem sokat tévedett: az említett művészeti irányzat ugyanis az agresszív hatású remekek mellett a rabok és a pszichiátriai betegek képeit is magába foglalja.)

A neves emberbarát nem fogadta jó néven a visszautasítást, de gondolta, az egyszerű embereknek egyszerű szükségletei vannak. Ezért öntetett Józsinak a külön megrendelésére kifejlesztett okra-kelbimbó-jamgyökér-balzsamuborka turmixából.

Hősünk értette, hogy egy világhírű filantróp ajánlatát csak úgy nem utasíthatja vissza, így orvosára hivatkozott, aki délelőttre kizárólag pálinka és csípős csabai fogyasztását engedélyezte számára – a jó emésztés végett. Soros láthatóan elégedetlen volt: ő itt az ideális „Nyílt Társadalomban” követendő életmódot tárja fel Józsinak, ez meg a gasztro-nacionalizmus sarában dagonyázik! Intett is egyik kísérőjének, jegyezze fel, hogy a jövőben a CEU-n indítsanak külön szakot a kérdés tanulmányozására.

Aztán ismét Józsihoz fordult, megpaskolta térdét, és közölte, hogy ő egyenesen imádja a magyarokat, és személy szerint a csepeli boltost is nagyon szeretné szeretni. Józsi itt egy kicsit megijedt, olvasott ő már a neten hasonló dolgokat tengerentúli producerekről és rendezőkről. De egy vendéggel mégsem lehet goromba! Így jelezte Sorosnak, hogy van felesége, és ő hűséges típus, no meg bocsásson meg az úr, de egyébként sincs gusztusa ilyesmire.

Itt a milliárdoson volt az riadalom sora, gyorsan hívta ügyvédjét, és immár pontosabban fogalmazott: szó sincs zaklatásról, ő politikai és társadalmi értelemben szeretne Józsi szívébe férkőzni! Hősünk a közéleti molesztálásnak sem örült, de a vendégjogra – még ha kéretlen is volt a látogató – való tekintettel bólintott, jöjjön az „ajánlat”.

Soros gyorsan, és néha könnyeit morzsolgatva beszélt: beszámolt nap, mint nap megélt magyarságáról, a hazai bércek iránti nosztalgiájáról. Aztán mondta, hogy itt sokan félreértik, ő csak azért spekulál és tesz tönkre országokat és vállalatokat, hogy majd legyen miből segítenie.

Meg nem akar ő egymillió migránst Európába telepíteni, az már megvolt. Most csak háromszázezerben gondolkodik. Meg nem akar ő határokat eltörölni, csak éppen megnyitnák őket a bevándorlók előtt. Szépen, szabályozottan.

Meg nemzetállamokat sem akar lerombolni. A „Nyílt Társadalom” olyan lesz, mint egy óriási összeurópai szupermarket, ahol származástól, bőrszíntől és vallástól függetlenül mindenki minimálbérre van bejelentve. Ami sajnos nem lesz túl magas, mert a migránsoknak is kell munkát adni. Aztán viszont a keresetét itt akárki el is költheti.

Lesz itt minden nemzet termékének külön címkéje. Hogy ennek ellenére ugyanazt kapja a kedves vásárló? Hát persze, így harcolnak a kirekesztés és a hátrányos megkülönböztetés miatt. Meg így termelnek nagyobb hasznot neki – illetve bocsánat, az Egységes Európának -, amelyet a még szebb jövőbe fektetnek.

Ez így mindenkinek jó, ugye, Józsi? S képzelje el, ennek az álomnak a megvalósításához mindössze az kell, hogy elkergessék ezt az Orbán Viktort! Csekély ár egy ilyen gyönyörű vízióért! Majd áprilisra megmondja, kire kell szavazni, addig is Józsi ossza meg barátaival és vásárlóival eme tervet. Ha minél több demokrata magyart esket fel az ügyre, meglátja, ő sem jár majd rosszul! – kacsintott Soros György.

Józsi csepeli boltos nosztalgiával gondolt vissza a jehovásokra és a fölösleges háztartási eszköz nepperekre. Keresgélte a megfelelő szavakat, hogy disztingváltan, egy európai polgár eleganciájával kísérje ki hívatlan vendégét. De valahogy egyik sem tűnt kellőképpen politikailag korrektnek.

A gordiuszi csomót Józsi felesége oldotta fel. Az asszony egy – nem csak réteslapot látott – sodrófával toppant a nappaliba, és izmos hangját eleresztve felvetette: Drága férje ura azonnal takarítsa ki a házból rosszarcú cimboráit! Eddig is idecipelt mindenféle semmirekellőt, de azok legalább becsületes korhelyek voltak!

Az ősz úr meg nagyon gyorsan vegye le a kezét a malacos perselyről, mert nem áll jót a seprűért sem!

 

Fotó: pinterest.com