A terror nem játék!

 

Egy furgonnal hajtott bele tegnap a tömegbe egy „illető” a németországi Münsterben. A halottakat még számolják, az elkövetőről az gyanítják, hogy „első- vagy másodgenerációs migráns”. A német rendőrség több információt nem ad, ugyanis egy friss törvény tiltja, hogy megnevezzék a terrorista származását. Most azt szivárogtatták ki: egy meghülyült német volt. Ha így van, a fertőző betegség jobban bejött Európába, mint gondoltuk. Ma szavazunk, kérem, gondolkozzunk el ezen a híren!

 

A Parlament előtt próbált tegnap kampányolni Karácsony Gergely. Nem volt egy nagy műsorszám. Azt sikerült így a választások végére kitalálni, hogy kitesznek egy feldíszített fenyőfát. Mert, hogy „húsvét után Karácsony jön”.

Ha ezért kampány-szakember fizetést kap, hát megtalálta álmai állását. Mivel nincs kampánycsend, ma még megpróbálkozhat rövid ideig a következő szlogenekkel is: „hülye vagyok, de nagyon demokrata”, „nem kértem reggelit, ezért éhes vagyok”, és „nekimentem a falnak, az meg diktatórikusan visszaütött”.

Tegnap ez még a balliberális stratégának nem jutott eszébe. Azt találta ki a nagyszerű ember, hogy karácsonyfadíszekre választási ígéreteket írnak fel. Ilyen volt például a Karácsony Gergely által feltett „remény” feliratú gömböcske. Nagyon büszkén nézett rá, látványosan mutatta az újságíróknak, hogy milyen ügyesen díszít dolgokat.

Az ember azt gondolná, hogy bizonyos helyzeteket már nem lehet tovább fokozni: az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltjének sikerült. Közölte, hogy, „ha leesik a remény, akkor nagy bajban vagyunk”. Büszkén körbenézett, nézte, hogy a sajtó kellően vette-e a poént.

A „remény” feliratú dísz ekkor leesett.

Ez a kis történet talán mindent elmond azokról, akik azt gondolják, hogy ők hivatottak vezetni Magyarországot.

A „demokratikus ellenék” képtelen volt egyetlen olyan gondolatfélét megfogalmazni a kampányban, ami nem arról szólt, hogy most melyik libling lép vissza a másik „jóarcú” javára.

Egészségügyről, oktatásról persze beszéltek; „azt ők jobbá teszik”. Mert attól, hogy leváltják Orbánt, az automatikusan megjavul. Nem is kell csinálni semmit, ők beülnek a bársonyfotelekbe, és eljön a tökéletes világ.

Vitatkozni legfeljebb azon kell, hogy Vona Gábornak melegítik-e elő a széket, vagy Gyurcsány Ferencnek. Hogy mit és hogyan csinálnának? Ugyan, hát az kit érdekel?! Az a fontos, hogy ki lép vissza ezért, ki tesz szívességet annak, és végül mennyit lehet lenyúlni a buliból.

Nemzeti függetlenség, határvédelem? Ugyan már, kérem… Az Európai Unió tagjai vagyunk, majd Juncker úr, Merkel asszony elmagyarázza, mit kell tennünk. Vagy valaki New Yorkból. Jól kell persze figyelni az üzenetre, az ember legyen résen, hogy a megfelelő összeg érkezik-e a bankszámlájára. Mert hát „érték” is van a világon.

Kedves Olvasó! Igyekszem ezt az egészet kicsit könnyedebben leírni. Túl sok düh, indulat jött össze az elmúlt hetekben. Családomat is fenyegették úton-útfélen. Például, hogy Apám miért nem áll bele a marha nagy „ellenzéki összefogásba”. Hát azért nem, mert tisztességes ember.

Nekem is írogattak sokan, hogy húzzam meg magam, mert április 8-a után jön a „demokrácia”, és akkor majd „vigyázhatok a jövőmre”. Mert ők nem felejtenek, és majd jól „számon kérnek”. Meg „megkeresnek”.

Annyira jó hangzású kifejezések…

Ma lehetőség lesz rá, hogy mi, a többség, döntsünk. Akarjuk azt, hogy akár csak az esélye felmerülhessen hazánkban a münsteri tragédiának?

Ez nem egy bonyolult választás.

Azt hiszem, értjük egymást. 

 

 

fotó: zdf.de