Gender-diktatúra

 

„Családkonferenciát” tartottak a CEU-n, ahol kiderült, hogy már nem csak elavult, hanem kimondottan elítélendő a hagyományos mama-papa-gyerek modell. Innen egy lépés, és a liberálisok keresztülverik, hogy büntetendő legyen a család.

 
Józsi, csepeli boltos és hobbi-korhely álmodott. Előtte kereskedelmi híradót, majd valóság show-t nézett – a távirányítót az asszony valahova elrakta, ezeken az új tévéken meg a franc se tud másképp csatornát váltani -, amit csak a szokásos kétszeresére emelt sör-kísérettel tudott elviselni. Kánikula is volt, így elszunnyadt.

Álmában először fia csöngetett be hozzá. Ifjabb Józsi közölte, hogy válik. Hősünk ennek álmában is örült, rikácsoló bevásárló-listához hasonlította legtöbbször menyét. Kérdezte fiát, van-e valaki a láthatáron. Ifjabb Józsi mondta, van, sőt újabb lagzi is lesz.

Idősebb Józsi kérdezett: És csinos a kicsike? Ifjabb Józsi válaszolt: Nem, a Bandi az! A csepeli boltos ezen álmában meglepő módon nem háborodott fel, ha a gyerek így döntött, hát lelke rajta. Eddig a lányokat hajkurászta, de ha most az autószerelő-fényező kolléga tetszett meg neki… hát… nem a középkorban élünk.

Kérdezte azért: Szereted? Ifjabb Józsi meghökkent: Te fater, láttad már a Bandit? Látta: százötven kiló agresszív háj és borosta. Tovább faggatózott: Akkor miért? Fia felelt: Mert kötelezővé tették! Most jött ki a rendelet! Férfi férfival, nő nővel, vagy valahogy, azt én sem értem. Nyitottá kell változtatni a begyöpösödött magyarokat, ha kell, erővel szoktatják le őket a kirekesztésről, erről a családosdiról!

Ennek fényében Józsi már nem lepődött meg azon, hogy fia után betoppanó lánya is párcseréről számolt be. De legalább az unokát otthagyta, a tízéves Ferkó jó eszű gyerek volt, élmény volt vele beszélgetni. Kérdezte: Na, elmeséled a nagypapának, hogy mi történt az iskolában?

A gyerek a fejét rázta. Majd vonakodva elmondta, hogy a gender-órán – hetente ötször, testnevelés helyett – azt tanították, hogy nincs nagypapa és nagymama, mert ez beszűkíti a nagyszülők személyiségét is. Józsi úgy volt vele, hogy az ő személyiségét nyugodtan be lehet szűkíteni, de nem akarta megbántani Ferkót, inkább tovább érdeklődött a gender-órán tanultakról.

Ferkó itt elpityeredett. Mesélte, hogy mostantól ő nem Ferkó, hanem Dorisz, mert az oktató – egy bácsi, aki néni, vagy fordítva, mondta, de elfelejtettem – azt mondta, hogy mostantól ez lesz a neve. Ez azért van, hogy megszokja, nem csak hagyományos nemi szerepek vannak. Sőt, az oktató bácsi-néni azt mondta, hogy az a házi feladat, hogy Dorisz legyen, és ezt át is élje. Mondjuk ő még jól járt, a szomszéd Bazsi nemet sem kapott, ő tizenhetedik kategóriás gender lett és Latexnek kell hívni.

Ja, és azt is mondták, hogy a család rossz dolog, olyan, mint a fasizmus, koncentrációs táborba zárja az embereket és állatokat, mert állítólag már dolgoznak a törvényen, hogy őket is bevonják a gender-projektbe. Gyerekek pedig nem születnek, hanem örökbe fogadják őket! Ezért van Afrika és a Közel-Kelet.

Ekkor csöngettek, rendőrök érkeztek Józsi portájára. Elkérték a személyijét, útlevelét, anyakönyvi kivonatát. Ahol a „neme” kérdésnél a férfi szerepelt, azt áthúzták és az LMBTQI betűket pecsételték oda. Józsi akkor vette észre, hogy a járőr jelvényén is ez szerepel az igazságot jelképező mérleg helyett, a háttér pedig nemzeti színűből szivárványba váltott.

Józsi kérdezte, mi a rosseb az az LMBTQI? Az egyik rendőr erre azonnal leteperte és bilincset vert rá, a másik hívta a központot erősítésért. Majd közölte Józsival, hogy ezzel a rosszindulatú kérdéssel ő kiírta magát a civilizált társadalomból, így semmi joga sincs.

Most ezért átnevelő táborba viszik, s ha megtanulta, hogy milyen leszbikusnak, melegnek, biszexuálisnak, transzneműnek, queernek és interszexuálisnak lennie, és átmegy az elméleti és gyakorlati vizsgán – nos, akkor, talán, valamikor visszatérhet otthonába. Természetesen nem a feleségéhez, majd a bizottság dönt, milyen környezetben tanulhat a legjobban demokráciát.

Józsi izzadva ébredt. Aztán egy gyors testcsipkedés után megnyugodott. A rémálomnak vége. A tévében azonban megint híradó ment. Egy sípoló hangú lány üvöltött éppen arról, hogy végleg halálra kell ítélni a klasszikus családmodellt, és aki kitart mellette, az a társadalmon belüli árkok mélyítését szolgálja.

Józsi erre bontott még egy sört, aztán fogta az ásót és kiment árkot mélyíteni. Mit, árkot, lelki szemei előtt egy szuezi mértékű csatorna lebegett. Annyi csak elég lesz?

 

 

Fotó: samanthaalicerogers.wordpress.com