Neohornista szoci agybaj

33

 

Újabb lendületet vett az MSZP identitáskutatása: legújabb ötletük szerint a neohornizmust tűznék zászlóra. Nehéz elképzelni, hogy ez mit jelent: megint eladnak mindent, ami mozog? Keresnek egy újabb liberális pártot, és nekik is lefekszenek? Esetleg a horni „egyszerűséghez” térnek vissza, amely oly jól fedezte a Gyurcsányok meggazdagodását? S mindezt összekevernék a mostani szoci pillanatemberkékkel? 

 

„Bezzeg Horn Gyula idején még minden rendben volt!” – ez a mondat az MSZP és a Demokrata Koalíció köreiben legalább olyan bevett mantra, mint a „baloldali értékek következetes képviselete”. Mindkettő ordenáré nagy hazugság, de imádják ezzel ámítani magukat a még kitartó pártveteránok.

Persze tény: Horn Gyula nevének van egyfajta ál-patinája, mint sok mindennek a múltból. A menetrendszerű szoci elnökök és Gyurcsány Ferenc is mindig imádtak rá hivatkozni, képe, szobra előtt fényképezkedni.

Most erre a listára feliratkozott Molnár Zsolt, az MSZP frissen választott budapesti elnöke is. Annyira megtetszett neki, hogy gyorsan egymás után a Népszavának és a Figyelőnek is lenyilatkozta: „A Fidesz a neohorthysta utat választotta, erre az MSZP helyes válasza a neohornista út”.

A mondat sokadik olvasatra is meglehetősen nagy ostobaságnak hangzik, de hát, mivel „országos politikus”, az MSZP egyik mai és jövendő „arca” mondta, szánjunk rá pár pillanatot.

Mit is jelent ez a neohornizmus?

Nos, Molnár úrelvtárs szerint Horn öröksége a „szuverén, karakteres, szociálisan érzékeny baloldali párt”, amely a „kisemberek hiteles képviseletére kész politikai közösség”. Amelynek van nemzettudata is.

Mármint az MSZP-nek…

Ha kilöttyent, most töltsenek nyugodtan egy új kávét, közben elmondhatják azt is, ami leírva összeveszne a nyomdafestékkel.

És akkor most nézzük ezt a horni örökséget.

Az első ugye a szuverén párt. Hát tényleg, az volt Horn alatt az MSZP… Nyilván azért lépett koalícióra az SZDSZ-szel, azért adta át nekik a belügyminisztérium – és így a megmaradt akták – ellenőrzését. Ezért szolgáltatta ki a gazdaságpolitikát a liberálisoknak.

„Szociálisan érzékeny baloldali párt.” Hát igen, a pofátlanságnak nincs határa. Ennyire senki sem lehet „fiatal politikus”, hogy ne tudja, mit jelentett Békesi László és Bokros Lajos pénzügyminisztersége a „kisembereknek”.

Ami a rendszerváltás sokkja után megmaradt, azt Hornék begyűjtötték. Mert kit érintett a legközvetlenebbül az energiacégek franciáknak és németeknek való rajtaütésszerű (mindössze hat nap alatt intézték el az üzletet) eladása, a nekik államilag garantált, a befektetett tőkére vetített évi 8 százalékos haszon?

Tetszik érteni? Garantált haszonkulcs, egy állítólagos piacgazdaságban. A „szociálisan érzékeny baloldal” a nyugati multinak biztosított profitot a magyar lakosság kárára. Függetlenül a piaci helyzettől.

Abszurd, amit aztán Horn örökösei, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai fokozni is tudtak: a külföldi szolgáltatók áremelési kéréseit a 2002 és 2010 közötti kormányok 15-ször, vagyis évente kétszer hagyták jóvá, aminek következtében a háztartási gáz ára a háromszorosára, a villany költsége pedig kétszeresére emelkedett.

Ami meg a „pénzügyi stabilitást biztosító” Bokrost illeti? Legyen elég két dolog. A forintot 9 százalékkal értékelték le, és bevezették az úgynevezett csúszó leértékelést is. Az infláció erre felpörgött, a bérek értéke meredeken zuhant. Ráadásul a még meglévő állami szférában – ahol akkor még a „kisemberek” zöme dolgozott – leállították a béremelkedést. A főnöki prémiumok persze maradtak…

Ezen kívül a „szociálisan érzékeny” Horn megszüntette az ingyenes fogászati ellátást, radikálisan szűkítette a gyermekgondozási segélyre, családi pótlékra, gyermeknevelési támogatásra jogosultak körét. Csökkentették a gyógyszerek állami támogatását, felemelték a nyugdíjkorhatárt.

Mindezt tetézte a totális privatizáció. Ne szépítsük: az MSZP, amelynek „nemzettudata” volt, kiárusította az országot.

Ez Horn Gyula igazi öröksége. Az egyszerű modor, az itt-ott elejtett káromkodás, a soha el nem tűnő cigaretta és az erőteljesebb italokhoz való „népies” vonzalom píár-fogás volt. Ösztönös, jelleméből adódó – de attól még az „egyszerű” emberek átverésére szolgáló.

Horn sohasem volt egy közülük, „rendes angyalföldi gyerek”. Igen, onnan jött – azonban ez politikai pályája csúcsán már csak proliknak szánt zamatos emlék, és nem természetes identitás lett.

Meglehet, Horn saját zsebét kevésbé tisztelte meg az MSZMP vagyonának átmentéséből, a majdani privatizációkból. De minden további nélkül hagyta és támogatta a „technokrata vezetők”, a volt kiszesek lopását, látványos meggazdagodását. Ha nem lett volna Horn, nincs Gyurcsány sem.

Nincsenek szegfűs „vörös bárók”, nincs külpolitikailag kiszolgáltatva sem az ország Berlinnek.

Szóval, hagyjuk ezt a Horn nélküli neohornizmust! Ez ötvözné kormányzásának mocskát a mostani MSZP-s pillanatemberkékkel.

Hallgassanak akkor már inkább Szanyi kapitányra: zárják be az egész, pártnak nevezett kuplerájt! Csak aztán inkább sóval hintsék be a helyét, és ne kezdjék újra…

 

fotó: mszp.hu

Facebook hozzászólások