Választási pörkölt

:

Józsi csepeli boltos tegnap korábban zárt, ez a választási mizéria őt is megviselte. Úgy volt vele, itt az idő, hogy ha a dolgok politikailag rendbe vannak téve, akkor ő bográcsozzon egyet. Mert ugyan állítólag léteznek ezek a liberális és demokratikus értékek – amelyeket mindenki nagyon keres -, de azért magyar ember alapvetően enni is szeret. Józsi a pörköltre gondolt. No, persze nem csak úgy, összedobva.

Józsi csepeli boltos szerint az igazán derék pörkölt elkészítése úgy kezdődik, hogy az ember tölt egy pálinkát.

Aztán jóféle szalonnát szelt a bográcsba, majd a hagyma metszésébe kezdett.

Ekkor az utcáról beszólt egy fiatalember. Elegánsan volt öltözve: egy szürke melegítőalsó, amely „divatosan” lógott a hátsó felén, de a dolgot tetézte egy neonkék, testre feszülős pólóval is. Akcióhősökön az ilyesmi akár jól is kinézhet bizonyos pillanatokban, azonban az illető – mondjuk kulturáltan, nem sporttal töltötte élete zömét. Viszont volt lila momentumos jelvénye.

Beüvöltött Józsinak. „Mi van, vén szaros, ünnepled az Orbánodat?” Józsi a fokhagyma felé nyúlt volna éppen. Ötven-egynéhány évesen amúgy „vén szarosnak” sem érezte magát. A kölyköt már látta amúgy, ő mocskolta be az utcáját ilyen-olyan plakátokkal. Mert ragasztott mindenfélét, Gyurcsányost, Együttest legutóbb. Észrevette azt is, mikor vesz át pénzt mindezért a buszmegálló közelében.

Nem szólt senkinek, mert hát ilyen is lehet, ez a mai világ. Most meghökkent. Ez a „szarjankó” még soha semmit sem ért el, de idejön, és beletolakszik az életébe?

Józsi nem Orbán Viktornak főzött pörköltet. Soha nem mozgott ilyen körökben. Igény sem volt rá, habár Viktort belevalónak tartotta. Ha úgy adódna, neki megkérdezné a gusztusát. Volt még néhány ilyen ember, nem sok, Józsi csepeli boltos a maga módján konzervatív ember volt. Hitt az értékekben.

Ezek egyszerű értékek voltak. Tiszteld a családod, tiszteld a múltad és történelmed. Ne lopj, és ne hagyj lopni! Védd meg a gyengébbet, ne merj belerúgni az elesettbe, fogadd be a kismacskát és kiskutyát, ha tőled kér segítséget. Ja, és ne hidd, hogy több vagy másoknál! Mert nem vagy az!

Nem vagy több attól, hogy a sors belvárosi pénzes szülőkhöz sodort. Lehet, hogy több könyv volt a polcodon, de olvastad is, vagy csak tetszett a májer borítójuk?! Vagy még az se, mert van internet, és a betű sérti az érzékenységedet…

Józsi csepeli boltos ránézett a momentumos nyikhajra, aztán a bográcsra. A természetes és logikus megoldás az lett volna, hogy Józsi szól az asszonynak, figyeljen a bográcsra. Aztán kisétál mosolyogva, közben félkézzel kerít egy lapátot, és elkezd politikáról trécselni az illetővel.

Az asszony viszont nem volt otthon. A csepeli kisbolt nem tartott el egy egész családot. Ezen a világon is van még bőven mit javítani. A harmadik kétharmad erre nagy jogosítvány.

Szóval Józsi csepeli boltosnak döntenie kellett. Kimenjen ütni, vagy tegyen már bele a kicsit megpácolt – vörösborban, hagymával, szeretettel – marhahúsból a bográcsba?

Idióta demokrata-jugend, vagy derék pörkölt?

Egy szempillantásnyi időre az is felmerült benne, hogy egy olyan píszí megoldást választ. Behívja a gyereket, egyezzenek ki a szembenézés helyett abban, hogy „együtt főzzenek”.

A momentumos vicsorgott, várta a reakciót provokációjára. Józsi csepeli boltos kulinárisan művelt volt, és ezért ritka nagy marhaságnak érezte volna, ha a fiatalember javaslatára shiitake gombát, szóját, esetleg oregánót kell tennie a pörköltbe.

Van, amikor nincs barátság. Főleg, amikor téged megvetnek, lenéznek.

Józsi így végül visszatért a pörkölthöz. Ütni? Ezt minek üsse? A marhahúshoz látott hozzá inkább. Ő úgy vélte, hogy bár a tradicionális recept nem írja elő, de ha az ember némi marhaszegyet is tesz a hivatalos pörkölthús közé, abból nagy baj nem lehet.

Erős paprikát sem kímélt. A vöröset kedvelte, az igazi magyart. Ebben, kérem, ne érezzenek politikai áthallást: Józsi utálja a szocikat, árulókkal nem érintkezik. Vörösből is van rendes. Ekkor tette be a paradicsomot és a paprikát. Saját termés volt, jóféle.

Felmerült, hogy főzzön-e a pörkölthöz krumplit. Felnézett, hogy ott van-e még a kerítésnél a demokrata potentát. Nem volt ott. Mert hátha bekiabál, hogy pörkölthöz a búzacsíra illik.

Józsi családjától több szakácskönyvet is kapott, művelődött is belőlük. De úgy vélte, ide az igazi, kézzel is törhető, puha, magyar fehér kenyér illik.

Józsi aztán töltött még egy pálinkát. Úgy megtisztelve a bográcsot még egyszer. Megvolt a választás, most pihenjünk, együnk.

Ne hagyjuk, hogy ezt bárki elrontsa. Van a békességnek is ideje.

Aztán Józsi kiengedte kaukázusi juhász kutyáját a ház elé. Úgy volt vele, azért ezt a pörköltet családi körben, nyugalomban akarja elfogyasztani.

Így illik mifelénk.