Bukarest-Brüsszel: két jó barát?

49

 

Napok teltek el a román miniszterelnök botrányos kijelentése óta, de sem Brüsszelt, sem Washingtont nem zavarja, hogy Mihai Tudose székelyeket akasztatna. Pedig Magyarország esetében elég egy antidemokratikusnak ítélt félmosoly, és azonnal áll a bál. Íme, a kettős mérce diadala… Avagy csak üzlet az egész?

.

Az, hogy egy román kormányfő kőbunkó, és úton-útfélen kijátssza a magyar-kártyát – valljuk meg, papírforma. Mihai Tudose persze most rendesen túllőtt a célon, de hát elég bájos arcszerkezetére nézni, látszik, sok mindent szeret túlzásba vinni. Az, hogy utólag nem kért elnézést, sőt? Hát ez sem egy nagy nóvum a magas szintű bukaresti politikai kultúra ismeretében.

Az sem különösebb meglepetés, hogy a román politikai elit nem határolódott el tőle. A magyar-kártyát ők is szeretik. Ott van persze a nagyon civilizált, nagyon európai államfő, Klaus Iohannis is. Tőle úgy egy rosszalló pillantást azért elvártak volna Erdélyben. Elmaradt. Ő ugyan igyekszik toleráns lenni a magyarok iránt, ám most éppen a szocdem miniszterelnökkel üzletel.

Azt azonban az egyszeri újságolvasó jogosan kívánhatta volna, hogy az Európai Unió központjában valaki megszólaljon az ügyben. Jó, nem maga Jean-Claude Juncker bizottsági elnök, hiszen neki nyilvánvalóan közös hobbija van Tudose-val, a szesztestvériség meg szent. No, de legalább valamelyik szakszóvivő éppen ráérő helyettesének ceruzahegyezője mondhatott volna néhány szót az ominózus esetről. Hát nem.

Látványosan hallgattak az Európai Parlament „demokratái” is. Sehol nem nyilatkozott a lánglelkű szabadságvédő, liberális Guy Verhovstadt, aki öt percenként záratná ki Magyarországot és Lengyelországot az unióból – mert csúnyán nézünk Soros György „európai politikusra”. Vagy a szocialista Gianni Pittella, aki mindig annyira aggódik a fékek és ellensúlyok magyarországi rendszere miatt.

Miért? A válasz egyszerű: Románia legfeljebb apróbb ügyekben megy szembe a brüsszeli bürokráciával, akkor is csak pillanatokra. Kilencven százalékban azonban lelkesednek, vagy legalább bólogatnak. Cserébe nekik mindent elnéznek. Az erdélyi magyarok jogainak megsértése így a kutyát sem érdekli a „jogvédők Mekkájában”.

Nem reagált Washington sem, amely kisebb kérdések kapcsán is fenyegetett már atomcsapással országokat. Ennek sem bonyolult a magyarázata: fegyverüzlet. Iohannis elnök még nyáron jelentette be, hogy Románia négymilliárd dollárért vesz Patriot rakétarendszert, a minap pedig Piranha típusú, páncélozott csapatszállító járműveket vettek vagy 700 millióért. Ráadásul Bukarest látványosan orosz-ellenes.

Kit érdekel ilyenkor a székelyek akasztása? Szaúd-Arábiában is demokratikus a nyilvános lefejezés, amíg amerikai fegyvert vesznek igen nagy tételben.

Végezetül, szinte csak a vicc kedvéért jegyzem meg: Soros jogvédő szervezetei is mélyen hallgatnak az ügyben. Persze a székelyek nem delfinek, vagy karibi ebihalpalánták, akiket védeni kell.

Pedig Soros Györgyöt Romániában is bírálják rendesen, tüntetéseken is rendszeresen elhangzik a neve. De hát, amíg a kormánnyal üzletelni tud, kit érdekel az egész?!

 

 

Fotó: caleaeuropeana.ro

Facebook hozzászólások