Hívják haza Szanyi Kapitányt!
36
Öt percig Karácsony Gergely volt a demokraták megmentője, hogy aztán legközelebbi szövetségesei is kiátkozzák. Nincs mese, külső segítség kell! Ne gatyázzanak, hívják haza Szanyi Kapitányt! Támogatja Sorost, Simicskával közös hobbija van – ideális jelölt. Már csak azért is, mert hétszentség, hogy nem nyer: így az ország is jól jár, az ellenzék meg tovább marakodhat a semmin.
Kevés dolog van annál, ami jobban jellemezné a hazai ellenzéket, mint a mostani „karácsonyi történet” – elnézést a gyenge szójátékért, kissé szégyellem is magam miatta. De könyörgöm, a pesti demokratákat emlegetjük, és ez az a szint! Volt ugye, hogy a Párbeszéd nevű mérhetetlen támogatottságú párt ősszel miniszterelnök-jelöltet állított. A hírt a demokratikus tábor nagy lelkesedéssel fogadta, a Karácsony Gergely miniszterelnökségét támogató facebook csoportnak mára 3523 tagja van…
Aztán novemberben a Párbeszéd ismét kiegyezett régi partnerével, a szintén az egy százalékot alulról ostromló Együtt-tel. Az Orbán-kormány a hír hallatán – micsoda meglepetés! – nem mondott le. Sőt, a többi ellenzéki sem rohant az újfent barátkozók nyakába borulni. Erre „Együtt” Juhász Péter és „Együtt” Szigetvári Viktor elkezdett „DK” Gyurcsánnyal, „Párbeszéd” Karácsony meg „MSZP” Molnár Gyulával alkudozni. Előbbiek csendben intézték ügyeiket, Zugló „Párbeszéd” polgármestere azonban a minap előállt a farbával: ő tárgyalt az MSZP-vel, és ő lesz az ellenzék miniszterelnök-jelöltje!
Most azt az abszurdot hagyjuk, hogy a szocialisták egy tucatnyi fős pártból tudnak csak potenciális kormányfőt importálni. De az tényleg hihetetlenül aranyos, hogy Szigetváriék a hírre nyomban szakítottak Karácsonnyal. Az óvodai csetepaték idilljére mindig azonnal ráérző Fodor Gábor erre közölte, hogy ő támogatja Karácsonyt! Szappanopera a köbön, 17654., extra demokratikus rész.
Én ebben a helyzetben – ha ballib szavazó vagy Bolgár György lennék – nagyot csapnék az asztalra! Elég most már ebből a gatyázásból! Kemény ember kell a vártára! Hozzuk haza Brüsszelből Szanyi Kapitányt! Nála alkalmasabb jelöltje jelenleg nincs a mozgalomnak. Ha valaki számára ez nem lenne egyértelmű, sorolom az okokat.
Egy: Szanyi Tibor már szinte mindenkivel összeveszett idehaza. Akit ő, vagy aki őt még nem küldte el melegebb éghajlatra, nem is lehet ballib tényező. Így vele aztán bárki nyugodtan összefoghat, hiszen a szeretetnél csak a gyűlölet a szorosabb kapocs. Az elvek meg ugye ebben a játszmában mellékesek.
Kettő: Tökéletesen tud szólni bármely választói réteghez, hiszen már mindenkinek beszólt valamiért. Hihetetlenül sokoldalú: a szexistáknak feminista, a húsevőknek gender-vegán. Sőt, legutóbb még legnagyobb szponzorát is magára haragította pár percre, amikor megemlítette, hogy ásványvizet is fogyaszt. És nem kísérőként! És nem whiskyhez!
Három: Az említett nedű azért ennek ellenére egybeforr politikai pályafutásával, ami hívó szó lehet a Jobbik szponzora felé. S akkor a G-betűs kifejezésről nem is beszéltünk, amelynek számos módozatát hozta be a politikai közbeszédbe. És mi lehetne annál szebb üzenet a Jobbiktól az MSZP-ig való összefogásban kétkedőknek, hogy Simicska és Szanyi egy szép, derűs hajnalon együtt firkál a Fidesz-plakátra?!
Négy: Bejáratott név Brüsszelben is. Szeretik, dédelgetik. De ahogy Soros kérésére Martin Schulzot is kölcsönadták a német szocdemeknek, Szanyi is kimenőt kaphat Jean-Claude Junkertől. Szanyi keresetlen modorával rápiríthatna a pesti Soros-fiúkra. Dolgozni ugyan ettől nem fog se Gulyás, se Fegyőr, de legalább a gazda látja, hogy valami történik is a pénzéért.
Öt: Havas Henrik a Kapitányról még nem írt könyvet. Most csinálhat valamit, ami gesztus a liberális „alkotó értelmiség” felé. Ráadásul a bulvárvilág még nem coming outolt nagyjainak is lehetőséget nyújt arra, hogy eszükbe jusson, hogy a „tanár úr” mikor kezdett ki velük.
Végezetül a legfontosabb: borítékolható, hogy vele aztán pláne nem fognak győzni áprilisban. Ez jó hír az országnak. De boldogíthatja az ellenzéket is: most egy kicsit összefogást játszanak, hogy aztán félrelökve Szanyit folytathassák egymás szisztematikus kinyírását.
Kapitány, gyere haza!
Fotó: facebook.com
pandora
2017-12-09 @ 08:12
Látom a hajnali képet,a két potrohos daliát és nagyon jót vidulok! Köszönöm.
Artur
2017-12-09 @ 08:31
Tényleg remek írás. Viszont megint, nem korai az öröm, biztos győztünk már, kiadta Szulejmán az utolsó ágyúlövését felénk, vagy jön a soros következő? 1552-ben 38 napig tartott az ostrom, s annak örülhettünk, hogy visszavonultak. Átmenetileg. Dobó István további sorsa mindenki előtt világos lehet. A németek nem a barátai, na.
A választás után, ha a kormány, az új, végképpen elhatárolódik az EU szuperállam minket utasító határozataitól, s ezért vállalja a következményeket. S felkészíti végre a közvéleményt, egy csak magyar, harmadik útra. A mi a mienk lesz. Akkor örvendezzünk. Ha új médiumelosztás lesz, a szavazatok arányában, az országosan fogható tévé s rádió csatornákon, a neten. Ha lesz magyar facebook, ahol senkit nem törölnek többé, mert a törlés lesz bűncselekmény. Akkor örüljünk. Ha a család lesz a cél, s a sok gyermek, s a nők végre visszatérhetnek otthonukba, valódi rendeltetésükbe. Ha a magyar nép, s választott kormánya, arra az ultimátumra, amit sorosnak neveznek, s az Ördög szegezte nekünk, méltó választ adott. Mi magyarok, végre felébredvén 1957 óta tartó kádárálmunkból, élni kezdünk, s a népesedési csődöt, magyar férfiak segedelmével akarjuk megoldani. „Boldog az a nép, melynek fiai szerelmükben gyermekeik anyját keresik.” Werfel.
A balmédia hazugság többségét, legalább saját szavazóink arányában, végre tényleg megtörjük. Az új médiumoknak, az állami magyar tévéknek, nem kell reklám. Az Echo hiába hiszi magát profinak, még mindig nem érti, mi a valódi és helyes közvélemény befolyásolás. Ebben ők sajnos, a hazugok, az ellenzék még mindig jobb. Semmi másban, csak a médiumokban.
Magd@
2017-12-09 @ 09:51
Kedves Artúr,
És akkor itt lesz majd a Kánaán.
Túl szép, hogy igaz legyen, lehessen…
Majd akkor is lesz belső és külső ellenség is elég…
De az irány mindenképpen támogatandó!
Fábián Ferenc
2017-12-09 @ 10:55
A cél? A Sarkcsillagra sem eljutni akar a hajós. A kormányt igazítja hozzá…
Rakovszky István
2017-12-09 @ 20:34
Több dolgot nem szabad kihagyni az emlékezetből:
1.) a 1110 évvel ezelőtti pozsonyi csatát, melyben a németek avval indultak útnak, egy hatalmas hadsereggel, hogy: “A magyarokat ki KELL ÍRTANI!” Alig pár hírmondójuk ment haza, és a magyar német határ pár száz km-rel eltolodott nyugat felé‼
NEM SZABAD FELADNI!
2.) A Múltbeli kötelező betelepítéseket nem szabad kihagyni a vitából: a 18.sz elején a svábokat ekiket az elüldözött magyarok helyére telepített a bécsi Német udvar. Ők pedig aztán Hitler és a nyilasok nagy támogatói voltak. Vajon a kommunistává átvedlett Volksbundosok Niedermüller felmenői⁉ Ha igen akkor meg kell vonni tőle a magyar állampolgárságot.
S az u.n. Szerb határvidéket, ahonnan bécs egyenesen kitelepítette a magyarokat, hogy a területre szerbeket telepíthesen. Ezért vették el tőlünk a délvidéket‼
Kele Loránt
2017-12-09 @ 13:47
Kedves Artúr! Imádom tartalmas írásait. Viszont megfeledkezett azokról a távoli bombasztikus úri fiukról, akiket úgy béreltek fel, ott abban a távoli Bangladesben, hogy nekik a fő foglalkozásuk az lesz itt a kies távolban, hogy a nem nemzőképes férfiak helyében kell beszállniuk, fő foglalkozásban a vészesen fogyatkozó népesség szaporítására. Azért vannak még ilyen jól fizető parádés foglalkoztatások, köszönet a neves NGO szervezeteknek
Artur
2017-12-09 @ 16:06
Valóban, köszöntöm, régi dédelgetett tervük volt, Fekete Gyula bizonyítja, már a hatvanas évek végétől, hogy elébb indiaiakkal, majd módosult a nemzetköziterv, mindenképpen másokkal, de ne magyarokkal oldják meg a népességfogyást. azt a fogyást, amit a haladás nevében, ők szuggeráltak rá a védtelen lakosságra, mely mai napig fel sem fogja, mi történik vele. örömmel látom, láttam eddig is hozzászólásait, érti azt, amihez hozzászól. Ezért köszönet illeti, külön is. nagyon ritka dolog.. Ön olvasott ember, s olvasta is Fekete Gyulát. üdv..
khm
2017-12-09 @ 08:52
Hol lehet ennek az,hogy HAZA ?
Magyarországon,biztosan NEM!
Soós Ica
2017-12-09 @ 09:29
Tisztelt Hozzászóló,/ T. Artur/ A mai napig nem állt közel hozzám egyetlen olyan vélemény sem, mint az Öné! Minden sorával, de akár betűjével egyet értek.Bennem is ott bujkál egy olyan érzés, ami az Ön soraiból is érezhető.A támadások napról-napra erősebbek és szervezettebbek. Abban is igaza van,hogy a bal oldali média “jobb” a miénknél. Az Echo-Tv nagyon kell, de egyenlőre csak keresi az utat? Az én véleményem szerint F.Boglárka /akit ugyan tisztelek/ nem alkalmas arra,ami a feladata lenne ebben a mai helyzetben. Sajnos, a HÍR-TV elvesztését nem tudja pótolni. Most, hogy külsőben megújult az Echo, egyfajta fölény sugárzik belőle, aminek szintén nem jó a kicsengése. Bocsánat, hogy ilyen hosszan ecsetelem a gondolataimat,örülök az objektív véleményének. Tenni nem tudok semmit,csak reménykedem.
Rakovszky István
2017-12-09 @ 20:39
Sajnos nincs tv-készülékem és Bajorországban élek, így nem tudom a Echo tv adásait élőben nézni, pedig inkább ott nézném a híreket, mint az M1-en, ahol az anarchista ellenség is szóhoz jut. Ugyanis ezek nem “ellenzék”, hanem a megfizetett 5. oszlopa az ellenségnek.
Mindent Tudni Akarok
2017-12-09 @ 12:45
Kókát idézve: “Haza ott van, ahol a haszon. Ha a miniszterelnök úr (gyucsány) fideszes lenne, akkor én is az lennék..
Zeusz
2017-12-09 @ 09:02
Sehonnan bitang, a tragyadombon a helye.
Rakovszky István
2017-12-09 @ 20:42
Ne sértegesd a trágyadombot. Az nagyon hasznos, mert a trágyával tavasszal a földeket lehet/kell trágyázni. De Szanyi azoket megmérgezné‼
Szerintem be kellene tenni részegen egy kukába amit még aznap kiürítenek és a tartalmát egy szemétégetőbe viszik. Így lehetne általmatlanná tenni ezt a férget‼
Artur
2017-12-09 @ 11:58
Tisztelt hölgyek! Ica és Magda!
Engedjék meg nekem, látva értésüket, hogy lelkeket halásszak, egy valódi sajtószabadság igényéhez. Elnézést kérek, én sajnos csak hosszan tudok, hozzászólni. Akkor is, ha rövidnek szánom. A mai kormánynak is, remélem a győztes Fidesznek is jövőre lehetősége lesz, egy új, teljesen egyedi magyar sajtótörvény létrehozására. Ahol a gondolat, a vélemény szabad lesz, s a szavazatok arányában osztják el, a politizáló országosan fogható tévé és rádiócsatornákat. HBO-ok és egyéb kereskedelmi adók, ha ezt választották négy éven át, nem politizálhatnak, híreket sem lehet, vagy szabad közölniük.
Ebben a rendszerben, egy Bartók rádió, nem fog többé agymosó híreket sugározni, csak nagyon rejtetten és csak annyiban politizálhat, hogy mondjuk több Lajthát és Kodályt sugároz, mint Breinsteint,stb.. Viszont már riportokat sem adhat, csak zenét, s mindenkor, szöveg nélküli zenét. A példánál maradva, lehetne olyan eljövendő kormánypárti adó, mely vállaltan pártos, azaz a Fideszé. S zenét is ad, amennyit akar, a tévéadó igazgatója, ha okos ember, akkor inkább Nemeskürtyre rímmel, s az ő elegáns módszerét követi. S eme zenei adó is, de az összes többi, vállaltan Fidesz csatorna, mindenkori gazdája, elnöke, saját működését abban mérheti le pártja a s közvélemény számára, hogyan fognak szerepelni a következő választásokon. EBBEN AZ ÚJ RENDSZERBEN, NINCSEN TÖBBÉ MODERÁCIÓ, CENZÚRA, ismétlem csak saját megbízóinak, pártjának és közvetve a népnek felel az új vezető. S munkája eredménye, a választásokon kerül napvilágra majd. Ebben az új rendszerben, a világon egyedül, bárki bármit mondhat, mutathat, ha azt a gondolatok és vélemények rovatában tette meg. A TÉVÉ A RÁDIÓ ÉS A NET VESZÉLYES TÖLTÖTT FEGYVER LESZ, NINCSEN TÖBBÉ VILÁGI , FÖLDI HATALOM, MELY bárkit támadhatna, azon mit közölt, ki látta, mikor látta, miért látta, stb.
Ez a valódi nagy szabadság, azzal is jár majd, hogy szemét és rossz, genny és vér, együtt versenyez, az igazzal, a jóval, a hazugságok a becsülettel. S minden vélemény és gondolat következmények nélkül elmondható lesz, ezzel fajsúlyát is veszti némileg, s igen rossz következményeit, előre láthatjuk ennek a rendszernek. Hiszen teljesen zavartalan mondhatja soros pornográf érveit, a melegek jogaiért, el kell viselnünk például, hogy meleg férfiak egymás arcára s szakállára fognak élvezni, akár fényes nappal. Jaj, mi lesz, gyerekek is láthatják? Nem láthatják, mert ezt a veszélyes töltött fegyvert, a számítógépet, a tévé készüléket fegyverszekrénnyel együtt fogják árulni. S a fogyasztó a vásárlási számláján, aláírja, tudomásul veszi, veszélyes eszközt vásárolt, otthonában az ő felelőssége, hogy elzárja, vagy használja szabadon. Tudom, elsőre, még másodikra is meredeken hangzik, de érdemes végiggondolni, s kérem, éljék bele magukat, minden következménnyel, a részleteket hozzá sejtve.. MIÉRT ELKERÜLHETETLEN E MÓDSZER BEVEZESÉTE, HA MÉG ÉLNI AKARUNK. Ha engedik, el fogom mondani. Heller Ágnes, olvashattuk itt is, a kilencven években furcsa őszinteséggel elmondta, gyakorlatilag mindent Hitlernek köszönhetnek. Mai rémuralmuk, hogy mindent ellenőrizhetnek, bárkit bármikor feljelenthetnek, hogy félelemben tudják tartani, az új H. Fordokat, Mel Gibsonokat, gyakorlatilag minden keresztényt, ezt a német vircsaftnak köszönhetik, mely 45-ig tartott..
Ezért tehetik meg, hogy a mai napig, mi magyarok nem olvashatjuk saját történetünket, nem ismerhetjük az eredeti Kosztolányit, „vállalhatatlan sorait” tudatosan elzárják előttünk, mert „nem akarnak örömet okozni a jobboldalnak”,stb. Ennek a világnak lesz vége, ha a magyar kormány, s Önök, mi, végre felfogjuk, mi az igazi jelentősége, a valódi és egyetlen, igaz, legvadabban liberális új sajtótörvénynek!! HA AZ ALKOTMÁNYBA FOG KERÜLNI, hogy a magyar ember veleszületett és elidegeníthetetlen joga, szabad véleménynyilvánítása, saját hazájában, minden fórumon, médiumokban, bármilyen nyilvánosság előtt, gondolatát szabadon s következmények nélkül hangoztathatja s terjesztheti is. (Ha erre engedélye van, akkor gyűléseken is, az utca s a spontán utcai „gyűlöletkeltés”, az már tett, s nem vélemény kategória. Ennek a szemléletnek éppen az a lényege, hogy én a tevékkel való némi életet propagálhatom tévé s rádió és net csatornákon. De maga a tény, ha még bűncselekmény marad, az üldözhető, támadható, s a hatóságok előállíthatnak. Nem azért, mert a tevékkel való életet propagáltam, hanem gyakorlatilag csináltam is, nem csak gondoltam rá.)
Ez az új módszer végre eltöröl, minden moderációt a jövőben. A Duna tévé ezentúl akkor követ el bűncselekményt, ha töröl még mindig részleteket A. Wajda az Ígéret földje filmjéből. Most kihagyják ugyanis, a vadabb részleteket, s a nagy monológokat, melyet a lengyel sas, a német disznóról, s még alantasabb zsidókról bátran mondott el.. Ezek tények, bárki láthatja, hová vezetett,a történelmi egyházak kenetteljes vezényletével a cenzúra..
Az új rendszerben, egyedül a tévéadó igazgatója dönti el, mi megy, milyen mértékben saját műsoridejükben, amit az új törvény adott nekik, az új keretek, grammra kimért igazságos világában.
Az általános leírások frázisok maradnak, gyakorlati bemutatások nélkül. Önjelölt, mint a focihoz is mindenkihez hasonlóan értőként, ha én lennék az Echo elnöke. Kérném, hogy állami adókból szedjék be a reklámok állampárti részét, de REKLÁMOKAT NEM ADNÉK. Nem szorul rá, kormánypárti, az államot képviselő tévéadó. Ez az első. Önreklámok sem kellenek, nagyon rövid bemutatók, mi mikor lesz látható. Az élő adásokat többet kell előrejelezni, a Hyde-park a valódi betelefonálós délutáni adók, hamar ismertek lennének. Itt csekély díj ellenében, adott ideig, mindenki azt mond, amit akar.
Az állami tévé éjjel-nappal adja adását, s használja végre az HBO kereskedelmi zsenialitását, az állandó ismétlés, a változó időpontokban adott ismétlések okos rendszerét. Mivel az Echo egy keresztény magyar állami tévé, a mi pornó adásaink az éjszakai órákra fognak esni. De mindig s mindenhol használni kell a kerek női test, s alak, s főleg az édes vonzó személyiségek erejét. A kettő, az egyházi óra, a kenetteljes, esetleg éppen megbotránkozó, minket bíráló adás után, jöhet a nagy fenekek s mellek világa, mert okosan kell a nézettséget növelni. Nem a győzike sókkal van baj, vagy a mónikákkal, hanem amikor csak az van, egy tévéadón. Ridegen mérhető, mit akar a nép, s nevelésüket, csak okos jezsuita módon kezdhetjük meg. Tehát, ha minden héten, legalább ötször láthatjuk Bara Margitot, a ház a sziklák alatt filmben, az bizony meg fog jelenni. Még mindig! A gyermekszületések számában. Ez kicsit sem vicc. Ez ténykérdés. Az emberek a havason, az Édentől Keletre, a mi kis városunk, hatalmas, töltött fegyverek. Használnunk kell őket, s a jó felé vezetni a népet. Sorolhatatlan mennyi-mennyi Istent tudó nagy alkotás és alkotó lesz a fegyvertársunk, Chestertontól Hamvas Béláig, Jungtól Benedek Istvánig, végtelen a sor. S igen. Fontos, hogy végre megvegyük Fekete Gyula örököseitől az összes szerzői jogot, egy összegben. S rádiókban, s a tévékben, viszonylag olcsó illusztrációs rendszerrel, éjjel, nappal, újra s újra ismételve, a Naplóm a történelemnek négy kötete, olvassák fel, valódi nagyok, Dörnerek. Véreim, magyar kannibálok, Európa öngyilkossága, süket a meztelen király stb.. Abba is hagyom a felsorolást. Olyan Fidesz dráma tévécsatorna kell, ahol naponta vagy 8, vagy 10 régi felvételt mutatunk be, s előtte, utána ismertetők, tévéviták. Ha eddig nem ismert Kosztolányi Pardon cikkeinek zöme, 1919-1921 Új nemzedék, ma tiltott anyaga, olvassák végre fel, majd a neten, digitálisan bárki tölthesse le azokat. KRÚDY ÖSSZES MŰVE, MÉG KIADÁSRA SEM KERÜLHETETT. Felolvasni négy év sem lesz elég, egy magyar adón.
Olyan hihetetlen nagy a választék, s annyira tehetségesek az Istentudóink, hogy a siker bizonyos! S egyre többen s többen fogják, inkább a Pan Tadeust nézni, a Mennyegzőt, s Beatát a Legio elején.. ha értik mire gondolok, hogy a baloldal hiába fogja ismételgetni a beteg jancsója kókadt mellű monorililijeit, azok soha nem fognak versenyezni, lépést tartani, Krúdy Szindbádjában Szegedi Erikával. Ő egy új idol lehetne, mely régi, mint az emberiség. „Boldog az a nép, melynek fiai szerelmükben gyermekeik anyját keresik. „ Szegedi Erikáról, remélem nem bántó, két dolog jut az ember eszébe azonnal,ha férfi. Milyen jó lenne vele, de rögtön, s hogy legyen tőlünk áldott állapotban, de azonnal! Most ismétli újra és újra a Cinemax, az HBO 1,2,3, stb Tarkovszkij Solaris-át, az álomnő, a vendég, a jövevény, a szép nő hangja is Szegedi Erika. Na kicsit elvittem a témát, de ide tartozik. Zömében ő is az oka, hogy kb. ötödször nézzük meg újra és újra az orosz Solarist..
Tarkovszkij művészileg belehalt az emigrációba, még mindig nem értem fel, a későbbi filmjeihez. Az ikonfestőt is többször látjuk, mert újra és újra ismétlik, s nem lehet átkapcsolni. Reklám hála Istennek, legalább itt nincsen. Folytatva a praktikus tényeket s ötleteket. Már sokszor átkapcsoltuk az új Echo-t is, minket néznek le, vetnek meg a reklámjaikkal. Van valami pimasz az állandó reklámokban, amit nem lehet s kell elviselni. Tehát otthagyjuk azonnal. Értem én az ünnepi örömüket, de ha megint évekig ugyanaz a szignál, ezerszer ismételt vágott anyag, köztes menü lesz a kaja, nem fogjuk bevenni, megenni. Akármilyen magyar adó, át fogunk kapcsolni. Mikor nem kapcsolunk át. Ha az új műsorvezető szép hölgy, kinek amikor Bayer felé fordult szép a profilja, ha ellenkező oldalra, akkor kissé előnytelen, de izgalmas nő. Újra s újra elkezdi kigombolni a ruháját. Akkor minden öreg szívar, s fiatal gyerek ott fog maradni. Ha legalább előre jeleznék három perc reklám, utána meztelen lesz, akkor maradnék a reklám alatt is. A kapcsoló az egyetlen fegyver ma, a reklám ellen. Orbán nagy riportot adott, de mögötte az annyira vadi új mozgó háttér, már most unalmas s idegesítő, pedig pár napos. S az ember tudja, na most ez marad évekig. A műsorvezető lány érdekes jelenség, Bayer elegáns volt, ez rendben is van. Viszont egy másik pofa, meghívta a Gaudi Nagy Tamást? kopaszodó jobbikos, aki felébredt, ha igaz. S pökhendi vele, a kis lator, amikor most a mi oldalunkon szól, szólna, s belefojtja a szót. Sietteti, mintha utána nem negyven perc ostoba reklám jönne,miért vegyünk autót,vagy teknő 2000-t, vagy tollseprűt.. Lélektelen, ostoba volt Gaudival, s oktalanul pimasz, alantas volt. Ezt nálam egyszer tenné még meg, s kidobnám.
Persze előtte figyelmeztetném. Az állam kezében van az összes lehetőség, joga van, hetente többször leadni a jó estét nyár jó estét szerelmet, mert vádirat és panoráma körkép az, a gyilkos kádár rendszerről. S nagy alkotás. Tehát egyáltalán nem hiábavaló, szerda éjjel leadni, két disznó film között, majd péntek hajnalban, vasárnap este, sokszor ismételve. Az HBO zseniális ebben. A nagy oroszokat éppen annyira ismételgethetjük, mint akár a Varázshegyet, rádióban, tévében, újra és újra. Nem lehet megunni a nagy alkotásokat, olyanok azok, mint a szép női testek. Soha nem avulnak el.
Nincsen olyan férfi, aki a kallódó emberek tengerből kilépő szaladó Marylin-jét valaha is elfeledhetné, vagy a van aki forrón szereti feszes szoknyájában, ahogy lép.. Nem lehet eleget ismételni, de még a vágy villamosát sem, kenyér szerelem fantázia, sorolhatatlan, mennyi s mennyi eszközünk van, ha egyszer egy heteró férfi lesz a tévé elnök. Mire is? Visszafordítani a vágytalan útról a közvéleményt.
Azé a hatalom, akié a média. Ha támadni fogják a magyar társadalmat, az államot, a mindenkori soros inkvizítorok, joggal mutathatunk az új alkotmányunkra. Nem kell nézni, ha valakit megbotránkoztat valami. Zárja el. Különösen az emberiség álszent, ha az egyedi, senki által nem ismert s beszélt különös nép, a magyar nyelvén elhangzottakért kérne számon minket. Mi közük hozzá? Nem is értik, soha nem is fogják, sem Krúdyt, még Márait sem. Az igazit. Próbálják meg, minden következménnyel végig gondolni. Ez az új rendszer milyen hatalmas lehetőség. Szabadok lehetünk, egyedül a világon, mi magyarok.
Mindent Tudni Akarok
2017-12-09 @ 13:04
Kedves Artur:
Látszik, csordultig van a lelke. Ennek minden Magyar ember csak örülhet, de.
Az Ön által felvázoltakhoz szerintem három dolog feltétlen szükséges lenne.
1.) Az évszázadok alatt Hazánkban felgyülemlett szemetet ki kell takarítani, végleg.
2.) Erős, ütőképes, Nemzeti Hadsereget kell létrehozni.
3.) Megfelelő szövetséget kötni, nem ezt ami van.
Artur
2017-12-09 @ 13:13
Kedvesen reagálta le, ezt is köszönöm. Azért gondolja meg a dolgot, annak idején 1848-ban mi vittünk hajón alkotmányt az ostráknak a Dunán. Mi, magyarok. Kossuth. Tény, hogy nem tudtunk győzni, akkor sem. DE NEKÜNK VOLT VALAMINK, AMI NEKIK NEM, HAGYOMÁNY, SZENT KORONA, ŐSISÉG, BÁRHOGY IS SZAPULJÁK MA, A NEMESI ALKOTMÁNY. öreg fejjel rádöbben az ember, végre a Pató Pálok szemszögéből is újra kell írni történetünket..Hollandnak joga van, az euthanáziához, az eustázihoz…. a fűhöz, a kirakat curvákhoz, nekünk miért lenne, egy vadliberális sajtótörvényünk, milyen indokkal jönnek be tankokkal??? Nem tudnak semmit sem csinálni, ha Orbán tényleg magyar lett.. üdv..
Rakovszky István
2017-12-09 @ 21:06
Kedves Artur!
Most én írok egy hosszú hozzászólást, mert elég sok mondanivalóm van, amivel remélem egyetért‼
Hazánk nemessége igenis tudott írni olvasni, csak petőfi gondolta, hogy nem.
Pl a családom legismert őse IV Béla királyunk mellett harcolt a Muhi mezőn a tatárokkal, fívére pedig a király udvari káplánja volt és a kancelláriában is működött, vagyi írástudó volt.
A család évszázedokon keresztül mindig adót, írót, költőt.
A 16.sz.ban élő Rakovszky Mártont nemrég Pozsonyban
Ünnepelték mint a nagy “szlovák” humanista írót. Ebben csak aszlovák nem igaz, mert a család mindig is magyar volt, és R. Mártom magát az ősi birtok (Rakouch) Rákoczinak nevezte. Szinnyei is mint Rákoci Mártont tartotta számon.
De pl nagyapám is sok dolgot írt, melyeket a családi honlapon megtalálhat! (www.rakovszky.eu)
De apám, két báttya és legalább egy nővére is költők voltak.
A család mostani írói tehetségét Rakovszky Zsuzsa bizonyítja.
De ott van Debrecen hős főbírája, Rakovszky Dániel is és a lányától is maradt irodalmi munka fenn.
Hazaszeretet / Nemzetköziség
(nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Iván (1885-1960))
1.
Nem hiszek én soha abban,
Ha akármily nagy szavakban,
S akármilyen egyre-gyakran
Valaki azt hirdeti:
Az egész emberiséget
Szereti; épen ezért meg
A haza mindegy neki.
(más változatok az utólsó két sorra:
Szereti, mint egy egészet
És a hon mindegy neki!
Szereti, s ahon evégett
Egészen mindegy neki!)
2.
Mert, ha kivel együtt élünk,
Kivel egy nyelvet beszélünk,
És egy Úristentől félünk,
Szivünk át nem öleli:
Úgy a szeretettel baj van,
Gyökere nincs dús talajban,
Gyümölcsét nem érleli.
(Magját nem érlelheti.)
3
Aki tud szívből szeretni,
Együtt sirni és nevetni,
Áldozattal számot, vetni,
Nem távolban keresgél:
Kell,hogy elsőbb azt szeresse,
Aki ott van őmellette,
S azt a földet, melyen él…
4.
Gyűlölködő, irigy jellem,
Melyben nincs testvéri szellem,
Akinek a szomszéd…ellen,
Hazátlanul meglehet:
De szent érzést, amely átfog
Egy egész embervilágot,
Ilyen sziv nem rejteget!
5.
Nehéz utat kell befutni!-
Világtestvérséghez jutni,
Mindenkit szeretni tudni,
Csak ilyen áron lehet:
Ne is, áhítson rája,
Akinek az iskolája
Nem volt a Honszeretet!
6.
Ezért sosem hittem néked,
Aki folyton azt beszéled,
Szeretsz minden távol népet
S a hazát nem szereted:
Mert aki még ezt sem tudja,
Annak, ugyan miből futja,
Hogy szeressen egyebet?
A GYŰLÖLETRŐL.
(nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky István *1885 †1953)
Sohsem tudtam megérteni őket,
A haraghintőket, a gyűlölködőket!
Mert az én lelkemet más fából faragták,
Nem oltották belé haragok viharját.
Engem a gyűlölet sohasem vitt szárnyán.
Nem ragadott soha fenekedés, ármány,
Nekem mindig könnyebb volt embert szeretni,
Mint embert lenézni, mint embert megvetni.
Látom milyen nehéz gyűlöletnek súlya,
Ólomként az ember vállát földig húzza.
Terhe alatt görnyedt megroskadva járnak,
Akik a gyűlölet szolgáivá válnak.
S milyen fájó, üres lehet annak szíve,
Akit a haragnak vak ereje bír le.
Harag és álnokság, átok és gyűlölet
A léleknek jaj de nehéz kereszt lehet.
Mennyivel könnyebb a szeretetet vinni,
Mennyivel egyszerűbb szívünket megnyitni
S barátság mezejét könnyű szívvel járni,
Lelkünket jóságban Isten elé tárni.
S gyűlöletben mégis ezer agy, kar fárad,
Bősz gyűlölet izzik, forr vonaglik, támad,
Az egész nagy világ vérző tusakodás,
Ember ember ellen vermet és árkot ás.
Ember ember ellen gyűlöletben vérzik …
És ezt nem értem meg …talán mások értik?
Hiába keresem, sehol sincs felelet;
Mért ég annyi ember lelkében gyűlölet?
Szebbnek tűnik nékem, szelíden pihenni,
Csendes jó mosollyal vadvirágot szedni,
Segíteni szegényt, árvát, elárvultat,
Imádkozni, ha a harangok kondulnak.
Mért legyen a szívünk telve gyűlölettel,
Mikor a szeretet Istenhez emel fel,
Mennyivel emberibb megbocsátást adni,
Mint a bosszú izzó ösvényén haladni,
Magunkhoz emelni tépett szenvedőket,
Megnyugtatást vinni gyenge esendőknek.
Minden jótét embert magunkhoz ölelni,
Malasztot segítés szépségében lelni.
Az még soha senkit meg nem sebzett,
Hogyha felsegített egy földreesettet,
De abba már hányan, mennyien elvesztek,
Hogy gyűlölet láncán gaz gáncsot vetettek.
Nem értem, hogy lehet emberre tőrt fenni,
Hogyan lehet inkább ölni, mint ölelni.
Sohsem fogom tudni megérteni őket,
A gyűlölködőket, a haraghintőket.
Pereg a Dob.
(nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky Iván (1885-1960))
A háboru lármája halkul…
De az elnémult csatazajbul
Még egy sikoltás fel-fel jajdul..
A fegyverkkovács- vasa csattan
Uj fegyvert forraszt lankadatlan…
És peregnek még harcdobok,
Még glédában a harcsorok.
Vonulnak lassan, hosszú sorban
Cafattá tépett gögbiborban
Kik Bünösök a véres torban…
Tetemre hiv a vádat író
És halált…halált mond a bíró
És peregnek a gyászdobok,
Nyaktiló kése csikorog.
A gyülölet-bárd nincs elásva,
Ember embernek még nem társa
Öklök emelkednek csapásra
Erös a gyengét eltiporja
Dühöng az örült konctivornya
És peregnek a bun-dobok
Sok igaz ember felzokog.
Ácsolják az új világ vázát
Talán esettek börtönházát,
Belévakolva bosszú lázát..
Rabbilincs kattan szolgakézen,
Hogy ne legyen jobb, mint volt régen.
És peregnek a sorsdobok,
Ajtókon a végzet kopog.
Oh, miért nem vetjük végre végét
És nem teremtünk végso békét
Minden országét, minden népét
Hol gyozo és legyozött nincsen,
Csak Ember van és gyoz az Isten.
És nem peregnek a dobok,
Mert dob helyett a szív dobog.
Rakovszky István
2017-12-09 @ 20:54
Kedves Arthur!
Szerintem az ötlet jó, de a média ne fideszes, hanem hazafias legyen. (A kettő jelenleg egy!)
A sajtótörvényben be kellene tiltani minden idegen tulajdonú, külföldről pénzelt hazaáruló nyomtatott és online újságot és tv adót.
Be kellene vezetni a hazaárulást bűntényként és akit ezen okból ítélnek el, azonnal elveszti magyar állampolgárságát és magyarországi tartózkodási jogosultságát, és felteendő ez alső olyan repülőgépre, mely az őt legmegasabban pénzelő lakhelyére viszi‼
Ha pedig a luxemburgi kirakatperben Hazánkat a sajtószabadság “hiánya” miatt elmarasztalnák, akkor ezt a törvényt haladék nélköl be KELL vezetni.
Amennyiben az NGO-k ügyében is Hazánk ellen döntenének, akkor a Schwartz féle NGOk embereit fel kell tuszkolni egy NATOs ejtőernyős gépre és kiejteni őket Luxemburg felett úgy, hogy a bírósági épület tetejére essenek (persze ernyő nélkül. Legfeljebb egy esernyőt nyithatnának ki a zuhanásukat fékezni.
Artur
2017-12-10 @ 04:20
Kedves István! Köszönöm véleményét, s szép őse, szép verseit, s általában minden sora emberségét és tisztaságát. Ami a nemességet illeti, a mindkét oldalról egyaránt támadott nagyszerű Szerb Antal, pontosan fogalmazott. Petőfi a nemesség költője volt. Ezt is kevesen értik meg, az eredeti magyar irodalomtörténetét Szerbnek, a mai napig cenzúrázzák a nemzetközi megmondók. Valamit félreértett, én nem csak Fidesz tévét javasoltam, hanem a hazugság helyett az Igazságot, a szavazatok arányában osztott médiumok rendszerét. Engem fradistaként és Orbán pártiként, persze saját tévéadóink érdekelnek, s ott szeretném ezt az 1 százaléknyi jó energiát felvínni, a tömegekre hatva ezzel, a 99 százalékra A médiumokat rossszul kezeli a magyar oldal, ebben kihivásokkal küzd, s általában a magyar valódi szabadsághoz, amit Petőfi már annyira okkal szeretett volna, most kellene, a helyes és új, s teljesen egyedi sajtótörvény…
Rakovszky István
2017-12-09 @ 21:32
A Duna dicsérendő a Felszálott a Páva sorozatért.
Nagyon felvidít azt nézni, azt, hogy a résztvevők més a versenytársakkat is megtapsolják: Azsűri kommentárjai nagyon jók és tanúlságosak, főleg olyanoknak, mint én, aki 15 évesen hagytam el 56-ban Hazánkat és külföldön nevelkedtem. (Én nem akartam kijönni, de édesanyám nem bírta tovább az ÁVOs hadnaggyal való társbérletet!)
De a Vituózok is egy kitűnő program. Olyan szinten amiből itt nyugaton nagyon kevés van.
Artur
2017-12-10 @ 04:24
Hát ez is igaz, a nyolcvan huszárt is leadják, néha elvétve, látni a Radványi Géza riportot is, de keveset! Szöts Istvánt, Lajthát, Márait a folyamatos ismétlés erejével, újra és újra kell adnunk,mint egy szép zenei gondolatot, futamot, egy jó szimfóniában. Tengermorajlásként vissza kell varázsolnunk váteszeinket, s a legnagyobb, már–már donquijotei feladat, újra olvasó embereket teremteni, a fogyasztókból. Ehhez a valódi minőség és film, lajtorja az Ég felé…
Artur
2017-12-09 @ 13:19
Az első pontja nem fog menni, hacsak.. Nem vezetjük végre be a csend, rend, tisztaság rendelet, demszkij népe menekülni fog azonnal, ők a vircsaftot szeretik a zajt, a koszt, ezért kell nekik, ezért is a fekete multikulti összes szennye.. Ha Márai napnyugati őrjárata akkori Londonját vesszük példának, nem a mostanit, ehhez nem lenne jogunk, nem lesz jogunk? Miért is, ott egy munkásnegyedet már akkor fekvőrendőr véd, az éjszakai nyávogást tűzoltóval vitetik el! Teljes csend s rend, bobby örzi a kialakult írott s iratlan szabályokat. nemzeti hadsereghez jogunk, a börtönipar USA módszerét, állami házgyárakat, családi házakat!! könnyedén utánozhatjuk, lásd Faulkner, Steinnbeck, valamint az Üvegház, Madárijesztő filmeket. létező gyakorlat, bilincs és mosoly..A szövetséget, a mai nem is kell nekünk felrúgni, ha igaz,kopogjuk le, talán ki is zárnak minket. Ennél jobb nem történhetne velünk. Újszövetség pedig rajtunk áll, de Svájc módra, külön-külön, ahogy Pavics Lázár s Drábik János tanácsolta többek között….
Soós Ica
2017-12-09 @ 14:32
Ön csodálatos! Én csak bámulni tudom!
Artur
2017-12-09 @ 17:00
Köszöntöm, „lelkünk a szárny,mely Ég felé viszen”, mi is mondhatjuk M.L. King-gel, „ van egy álmom.” „Magyarország nem volt, hanem lesz”- Széchenyi. Nekünk most, hogy mégis élni fogunk, hogy a magyar nép fogyása, török szintű boldog termékenységbe, s gyermek gyarapodásba fordul. A magyar átlagnak hét gyermeke lesz. Balczó András, arisztokratikus távolságtartással kidobja az ablakon, ki is dobta a médiumokat. A tévéjét. Térjetek meg, nincs más válasz, mondja Balczó. Kiállása, bátor s tömör meghatározásai, egész élete, példa. Én vitatkozom vele ebben, a tévé egy eszköz, melyet valóban a Sátán ural, de használhatjuk mi is. Életpártiak. Balczó felháborodik, nyugaton vannak tévéadók, melyek éjjel-nappal pornót adnak. Én nem, hanem használom őket is, ugyanarra a célra, hogy a nép élni s remélni kezdjen, s Isten tudását a férfi szerelme testén keresztül keresse, gyermekei anyjában. Lecsengőben a hippi korszak korlátlan promiszkuitása, összeszakadhatott a p.újságok piaca is. A neten viszont teljes erővel dübörög a libsi ipar, változatlanul, s éltetik, hirdetik a ferdét, a gendert, a metrot. Jelen pillanatban , nem látok olyan erős szellemet, vezetőt a médiumok területén, aki csak a közelébe érhetne Nemeskürty Istvánnak. Alig pár perce, a hogy volt gagyi ment a magyar 3. adón, ezek ugyanazok. Nincsen személycsere, hatalomváltás a nagy királyi tévékben, minden műsorukban, ahol szabadon lehetnek régiek, nosztalgiát csinálnak, a halálos kádár korszaknak. A jobboldali médiumok saját lehetséges erejük tán egy százalékát használják ma. S mindig átesnek a ló túloldalára. Vagy szolgaian követik a ma „kereskedelminek” hazudott baladók mónikasó rendszerét, s utánozzák. Vélvén ezt eszi a közönség, ami részben igaz. Vagy olyan magasságba térnek, ahol megint nem érhetik el, a célközönséget, a magyar átlag szívét, s érdekét. Mert soknak nincsen szíve, sem lelke sajnos. Hatalmas energia lehetőség a tévé, a rádió, a net, ha jól használjuk, s jó arányérzékkel nyúltunk hozzá. Ezt a sokadik választás előtt, a mindenkori magyarellenes ellenzék kezeiben hagyni, nem csak hiba, bűn is. üdv..
Rakovszky István
2017-12-09 @ 22:00
Észak-Kóreában már olyan gyerekek is születtek, akinek hiányzik a nemi testrészük. Ott ezeket azonnal megölik.
Ez a fejlődési rendellenesség az atom-kisérletekhez közeli térségben fordul elő!
Na most: mi is a helyzet az USA-ban az ottani atom-tesztek környékén⁉ Gondolom ott az ilyen gyereket nem ölik meg, s felnőttként a gender-elméletek apostola lesz‼
Artur
2017-12-10 @ 04:27
Jó nyomon van! Sajnos a női hormontabletták, amit gyógyszerként adtak kádárék az áldozatnak a magyar népnek, az Élet ellen, a Dunába megy, s visszatér, a műanyag palackok női hormont tartalmazva, mérgezik az ivóvizet is, itt is.. Felmérést sem mernek csinálni, ahogy valódi statisztikákat évtizedek óta eltitkolják, nem engedik a nyilvánosság elé. Nem én mondom, a nagy Fekete Gyula számtalan helyen írta le, s bizonyította be, évtizedeken át tartó harcában. Persze, ma már a nevét sem ismerik, törölni fogják, ha megtehetik, ha hagyjuk…
magd@
2017-12-09 @ 18:58
A királyok elsô könyve
Salamon bölcsességet kér az úrtól..
“…Adj azért a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és a rossz között. Ki tudná különben kormányozni a te nagy népedet?!
10 Tetszett az Úrnak, hogy ezt kérte Salamon.
11 Azért ezt mondta neki Isten: Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, nem kértél gazdagságot, és nem kérted ellenségeid életét, hanem értelmet kértél, hogy törvényemnek engedelmeskedve tudj kormányozni, Mt 6,33
12 ezért teljesítem kérésedet: olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem…”
Rakovszky István
2017-12-09 @ 21:43
Húsz ávig éltem Angliában. Ott jártam iskolába Downside-ban, mely egy bencés “public school”, vagyi privát iskola, internátus, majd Londonban jártam az egyetemre és ott is dolgoztaam, de a végén a déli tengerparton laktam és ingáztam. Nagyon szerettem Londont, de úgy látom már nem olyan mint annak idején volt.
A volt iskolám volt diákjaival többször is folytatunk eszmecserét a brexitről. Az nem volt demokratikus, csak annyiban, hogy senki sem meri Angliát demokráciaellenességgel megvádolni, pedig azok az angol állampolgárok, akiket esetleg leginkább érint, akik rég a kontinensen élnek, nem szavazhattak.
Evvel ellentétben a “nem demokratikus” Magyarországban, minden magyar állampolgár ha akar részt vehet a szavazásban és a nemzeti konzultációban.
Persze Orbán populista, vagyis megkérdezi a népet a fontos dolgokról.
De mi is a demokrácia⁉ pontosan EZ‼
De az EU-nak az a demokrácia, hogy egy népesebb ország vezetői minden felhatalmazás nélkül rá tudják az akaratukat,fóbiáikat kényszeríteni egy kevésbbé népes országra. Ismerünk ilyent a múlt századból, Nazi és kommunista jelzőkként léteztek.
Artur
2017-12-10 @ 04:32
Az európaunió, valójában grammra szovjetunió. Ott sem az oroszok voltak hatalmon, hanem ott is, a nemzetközi sorosok Lásd Szolzsenyicin Együtt második kötetét. Ez a szuperállam, most még azt sem engedi, hogy egyéni uton járjunk, s különvéleményünk legyen, egy csepp vagyunk Európa közepén. de állandóan minket figyel, s zaklat az EU, s ránk akarja kényszeríteni akaratát. Én örülök, hogy Anglia kilép, mert első perctől EU ellenes vagyok, én a belépés ellen szavaztam, ahol csaltak egyébként, s foly. hazudtak a buta lakosságunknak. Mai törvények szerint, érvénytelen lenne az EU csatlakozás szavazása is…
Artur
2017-12-10 @ 04:33
Angliának mindenképpen vége van, a kilépés késő reakció, már elkapták a soros pestist, haldoklanak ők is..
Artur
2017-12-09 @ 16:18
Fekete Gyula:
„HALHATATLAN NEMZET
Az ideológia — hatalom. Országot-világot átfogó életpárti mozgalom, áldozatokat követelő társadalmi, politikai, egyházi szervezkedés éltető forrása — valamilyen ideológia. De az életellenes, elnyomó, hódító, harácsoló, hatalmaskodó, népirtó – Hamvas Béla szavával: létrontó – szervezkedés úgyszintén, már a kezdő lépéseihez is, valamilyen ideológia mérgezett kútjából merít.
A nemzet, a nemzettudat, a nemzeti érzés irtogatásának évtizedeken át építgették nálunk az ideológiáját, mondhatnám: stratégiai vezérléssel. Kötetnyi gyűjteményemből idézem, csak szerény kóstolónak:
„A burzsoá nacionalizmus és a széles néptömegek nemzeti érzése ugyanannak a burzsoá ideológiának a megjelenési formája.”
„A nemzetek megszűnése, egybeolvadása felé tartunk. A nemzeti jelleg konzerválása, védelme a fejlődést gátló…tendencia.”
„Már mindegy a magyar fiatalságnak, hogy majdan kik lakják ezt az országot, már nem érzeleg magyarságán, ide már nem érzi kötöttnek magát.”
A hatvanas években az akkor még csak fenyegető népesedési gondok bolygatóira a pártsajtóból felhangosítva zúdult az átok: „Nacionalista írók minden ok nélkül félreverték a lélekharangot”, azt szeretnék, ha a „nemzet erősítésére”, s „hazafiságból” szülnének a nők. „Az utóbbi években fel-felzajdultak nacionalista tónusú, kokárdás hangvételű kifakadások”, „vissza akarják terelni a nőket a konyha rabságába, a fakanálhoz”: „ma már nem lehet ártatlanul dobálózni a fajelmélet romjai alól előkapart roncsfogalmakkal”, stb. stb. — Ez mind feljelentés számba ment akkor.
Már a mai „liberálisok” magukat bolseviknak valló atyái-anyái gondolatvilágában hangsúlyosan negatív érték a nemzettudat. Aczél vezérletével ebben a szellemben hajtották végre – harsogó szórakoztatóipari aláfestéssel — a magyar fiatalság szellemi ivartalanítását.
A jogi egyetem KISZ titkára – idéztem fentebb — kifejti: nem a hazai születések csökkenése a gond, hanem a túlnépesedés. „Meg kellene egyezni a túlnépesedő országokkal, hogy ha mi kevesen leszünk, jöjjenek be ők. Végtére is Európa kizsákmányolása miatt maradtak el a civilizációs fejlődésben, jár is nekik ez a jóvátétel, hogy a népfölöslegüket most fogadja be Európa.” (Vajon milyen pártbeli, állami, politikai főrangot képvisel ma ez a hajdani KISZ titkár?)
Ma „liberális’ hangszereléssel visszhangzik az ivartalanított szellemű utódoktól lényegileg ugyanaz a nemzet-undor, legfeljebb is az „internacionalista” hangvétel azóta „kozmopolitára” váltott.
EGY SZERZŐPÁROS A MAGYAR NEMZETBEN AZT FEJTEGETTE: JÖJJENEK CSAK, JÖJJENEK A VENDÉGMUNKÁSOK, ÍGY’’ KÖZELÍTHETŐ MEG „AZ EURÓPAI EGYSÉG, MINDANNYIUNK EGYETLEN REMÉNYE”. Aki pedig tart az idegenek áradatától, az nyilvánvalóan nacionalista, az „a nemzeti elszigetelődés szellemében” orientálja „a közéleti felelősséget érző újságolvasókat.”
A „liberális” főideológus nem is leplezi gyűlöletét, ő a nemzeti érzésben nem csupán vészes nacionalizmust lát, hanem sovinizmust, rasszizmust, vandalizmust, fasizmust némiképp még kannibalizmust is. A nemzeti érzés „terrorjáról”, „diktátumáról” ír, mondván: „a nacionalisták elkerülhetetlenül el fogják rendelni, hogy mit érezzünk, ennél nagyobb zsarnokság pedig nem képzelhető”. „Esztelenség”, „indulati konglomerátum”, a nemzeti érzés, melyet kizárólag „orákulumok” manipulációja hoz létre, s amelyet „korbácsolással, koncentrációs táborral, a klitorisz kimetszésével, csadorral, cenzúrával, jelszavak és imaformulák rituális ismétlésével helyettesíti” az emberi jogokat.
Bevallom, én — naivul? ostobán? – nem számoltam azzal, hogy az évtizedeken át szívósan adagolt nemzettagadó ideológia a nemzeteszme, a nemzettudat, a nemzeti érzés elutasítására elsősorban a hit nélkül nevelt, tehát eszmei mindenevő, tapasztalatlan, minden „új” befogadására óvatlanul hajlamos fiatalok körében annyi megvetést, ellenérzést, sőt gyűlöletet plántált el, amennyi kész irtani, pusztítani a célba vett nemzettudattal együtt – ha már így összefonódtak – magát a nemzetet is.
Ágálhatok én a népesedés katasztrófa méretű romlása miatt – pusztulunk! veszünk! —, ha párnázott ajtók mögött ama ideológia megszállottjai a kezüket dörzsölgetik az eredmény láttán. Háboroghatok, hogy egyetlen fillér ellenszolgáltatás nélkül világgá szórjuk a sok évtizedes munkával, nélkülözéssel megteremtett nemzeti vagyont, ha ez is kimért menetrendje egy stratégiának: a szegénység, a szolgaság, a kiszolgáltatottság elmorzsolja majd a maradék öntudatot is.
Fél évszázad óta a hazai (kerülöm a szót: magyar) politikát – de legalább a médiát — ez az ideológia vezérli, meg van dolgozva a terep. Közvélemény-kutatók szerint a „haza”, a „nemzet”, „magyarság” ellenszenves, kerülendő szavak. Fél évszázad óta gondjainkat bajainkat, tragédiánkat ebből a mérgezett kútból meregetjük. A nemzettagadó ideológia szövődményei, mint az áttételes rák, annyira behálózták fél évszázad óta a nemzettestet, hogy nem halogathatjuk tovább az operációt.
Rousseau jó kétszáz évvel ezelőtt így jellemezte ezt az ideológiát: „Az úgynevezett kozmopoliták, akik az emberiség iránti szeretettel helyettesítik a saját hazájuk iránti szeretetet, csupán azért hencegnek a világ egészéhez kötődő vonzalmukkal, hogy senkit se kelljen szeretniük.”
Nem várható el a nemzettagadóktól, hogy két évszázad óta annyiszor lekozmált s folyton újra felmelegített ideológiájukat valaha is szembesíteni merjék a valósággal. Kihagyás nélkül temetik a nemzetet, jósolgatják az elhalását, feloldódását az emberiség parttalan tengerében, ám a nemzeteszme nemcsak hogy túléli eltemetéseit, a szapora nekrológokat, de olyan erővel támad fel újra meg újra, hogy megrendíti a világot. Hol ölelkezve, hol öldökölve támad föl: ugyanaz a fogalom fejezi ki az életnek értelmet adó, lelkesítő ideát – a szent ideát, amelyért ma is milliók készek az életüket áldozni —, ugyanaz, mint gyilkos ellenpárját, a pusztítást, a népirtást, az elvakultságot, a gyűlölködő őrültségeket.
Gondolták volna akár csak a századunk eleji temetkezők – Rosa Luxenburg, Kautsky és elvtársaik -, hogy az elhantolt nemzeteszme éppenséggel vezéreszméje lesz a huszadik századnak?
Minden nagyszerűségével s minden mocskával együtt.
Százmilliók, milliárdok harcba szállása bizony nem holmi „orákulumok” műve volt.
A változandóság, a múlandóság az emberi világban nem ér el — nem érhet el — ama legmélyebb talajrétegekig ameddig az emberi létezés talajgyökerei elérnek. Akármeddig nyomozunk visszafelé a múltba, és bármilyen messzire képzelődünk előre a jövőbe: ember nem gondolható el szülő-nevelő közösségek nélkül. Tehát olyan társadalmi közegek nélkül, amelyek benne az emberi minőséget „újratermelik”.
Ez az emberi alapviszony lényegileg változatlan és időtlen. Ez nem „történelmi kategória”, ahogy a világhódító téveszmék szótárában jegyzik. Megnyilvánulási formája, ideológiája változhat, részint a történelmi korok részint az adott társadalom szerkezete, fejlettségi foka szerint — lehet a nagycsalád, a törzs, az egyház, az osztály, a nemzet a nevelés epicentrumában —, de tartalmilag minden időben a kötődést, az elkötelezettséget fejezte ki: az egyén és a szülő-nevelő társadalmi, földrajzi környezet sorsszerű kapcsolatát.
Soha, semmilyen távlatban nem lehet az egyes ember születését, nevelkedését meghatározó társadalmi és földrajzi környezet a parttalan emberiséggel azonos. Következésképpen: minden időkre érvényes marad az ember személyes érdekeltsége, vonzalma, kötődése, elkötelezettsége azok iránt a szűkebb és tágabb közösségek iránt, melyeknek emberi minőségében önmagát köszönheti, s melyeknek ő, személyében, közvetlen örököse és folytatója.
A nemzet elhal! — kuvikolják jó száz év óta önkéntes sírásói.
Természetesen mindennap elhal, és mindennap újjászületik. Ha annak fogom fel, ami: a szülő-nevelő közösségek tegnapi-mai leghatékonyabb összegeződésének.
Semmilyen rábeszélésre nem tudom elképzelni, hogy az emberi integrálódás menetrendje bármilyen távlatban azt jelentené: megvalósul a homogén, egysejtű, egynyelvű emberiség — a lehetséges legprimitívebb világtársadalom.
Nem hihetem, hogy: van olyan „legfelső” foka az emberi fejlődésnek, amelyen, mint minden eddigi törekvések végcélja: a homogenitás, az egyneműség, a leegyszerűsödés végleges formát ölt. Noha minden nagy étvágyú hatalom szívesen elábrándozgat ilyen szélcsendes végállomásról.
Amelynek persze ő az állomásfőnöke.”
Artur
2017-12-09 @ 16:23
Fekete Gy. “EGY CSONKA MONDAT CSONKA IGAZSÁGA
„Elsősorban ember vagyok, és azután francia: szükségszerűen vagyok ember, véletlenül francia. ”
Montesquieu aforizmája szellemes, megragadó, mindmáig frissen ható, robbanékony, csőre töltött gondolat. Történelmi nevű, liberális pályatársam, G.G., minden népi-nemzeti szorgalmas csepülője is „legkedvesebb” idézetének vallja, mondván: „Ezt az idézetet nem felejtem el soha, ez ott világít mementóimnak szellemfalán. Csodálatos. Olyan pofonegyszerű és nyilvánvaló, hogy az ember szinte szégyelli, hogy ez a felismerés erejével hat két és fél évszázad múltán is. Ahelyett, hogy közhellyé kopott volna. Hol van a világ, hol vagyunk mi, hol vannak a szomszédaink ettől a legnagyszerűbb közhelytől? Nem két és fél évszázad, hanem csillagtávolságnyi messzeségben!”
A beszentelt idézet militáns-kozmopolita visszhangja egy olvasólevélben: „…A hazafiság mélyén mindig háború rejlik. És itt nincs különbség szélsőséges nacionalizmus és hazafiság között… Akik először magyarnak, angolnak, kínainak, orosznak, amerikainak tartják magukat, és csak utána embernek, azok sok tragédiát fognak még hozni a világnak.” A pártállamban a bolsevik nemzettagadás forrása volt, újabban a még sokkal agresszívebb liberális nemzetrontás, nemzettagadás, nemzetundor bő forrásaként használatos ez a Montesquieu idézet
Vajon – joggal?
A régóta ismert, régóta használt-emlegetett szólások, textusok, idézetek közös jellemzője, hogy – régóta nem gondoljuk őket végig.
Annak idején egy ÉS-beli eszmefuttatás ingerlésére a „véletlenül” szóba akadtam bele először.
Legjobb tudomásom szerint a csecsemő Montesquieut nem valami nemzetközi kikötőben találták mózeskosárban a partra kitéve vagy egyéb soknyelvű sokadalom közepén, ahol is véletlenül éppen egy francia vette volna magához, s az nevelte volna föl.
Ha meggondolom, hogy minden számba vehető – a hétszázas évek elejéig számba is vett — ősöm, minden ágon magyar volt, más nyelvet végképp nem ismert: vajon beleszületve ebbe a családba, környezetbe, faluba, országba – véletlenül lettem éppen magyar? Vagy inkább annyira szükségszerűen, hogy ilyen meghatározottsággal semmiképp sem lehettem volna más?
Embernek sem – más.
Ledőlt — számomra — az idézet egyik tartóoszlopa, de a másik olyan teherbíró, egyedül is szilárdan tartja magasban a gondolat igazát: „Elsősorban ember vagyok…”
Sokan vitatták Montesquieu tételét, mondván: emberi és nemzeti minőség elválaszthatatlan. Például Mód Aladár: „Az emberiség és a nemzetek viszonyát nem az ember elvont elsőbbsége és a nemzeti elvont alárendeltség jellemzi, hanem az általános és a konkrét dialektikus egysége. Az ember egyszerre ember és francia vagy ember és magyar.” „…Saját korában Montesquieu sem akárhogy, hanem éppen mint francia harcolt az egyenlőség, testvériség, szabadság eszméiért, a polgári haladás céljaiért.”
Tehát nincs értelme a rangsorolásnak? Nem lehet elsősorban ember az ember?
Vitattam és ma is vitatnám ezt a véleményt annyiban: emberi és nemzeti „dialektikus egysége” nem zárja ki a külön hangsúlyt. Sőt adott esetben szükségét is érzem a hangsúlynak: elsősorban emberek vagyunk erőszakos, kegyetlen elnyomókkal szemben, bármifajta emberi kiszolgáltatottság okozóival szemben. Az életellenes – homofág – eszmével, gyakorlattal, magatartással szemben.
(G.G. Görgey Gábor lehet, homofág= kannibál, emberevő)
Legkivált pedig azóta, amióta a békét tekintjük az emberi együttélés lehetséges alapformájának. Mert amíg a farkas-törvény akadálytalanul érvényesült, az elsősorban-emberség csak ábránd volt – olykor bizony az önvédelmet lebénító, ártalmas ábránd – a távlati jövő előérzete.
Hiszen már Szent Ágoston a békés együttélésről álmodozik, a nép- vándorlás kellős közepén: „Minden ország kicsiny legyen, egymással jószomszédi egyetértésben éljen, úgy, hogy a világon a népeknek nagyon sok birodalmai legyenek, amiként egy városban a polgároknak sok házai.”
Mellesleg Montesquieu szaporán idézett félmondatának elhallgatott első feléből kiviláglik, mire értendő az „elsősorban” hangsúlya: „Ha tudnám, hogy ami a nemzetnek hasznos, az egy másik nemzetnek ártalmas, nem javasolnám uralkodómnak, mert elsősorban ember vagyok…”stb.
Lám így kerek az idézet igaza.
A békés együttélés sürgető parancsa ma már nem is csak „elsősorban”, hanem általánosan emberi. Közös, oszthatatlan kötelmünket fejezi ki az embereszmény, a humánum iránt, olyan kötelmünket, amely alól – békés viszonyok közt — semmiféle egyéb elkötelezettségünk (nemzethez, egyházhoz, párthoz, világnézethez, stb.) nem oldozhat fel.
Viszont olyanok között, akik mindnyájan természetesnek veszik, hogy „elsősorban emberek vagyunk”, Montesquieu aforizmája elveszti robbanó töltetét. Ebben a körben — de csakis ebben a körben – közhely.
Ahol mindenkit Kovácsnak hívnak, ott senkit sem elég csak Kovácsnak hívni. A csupa-Kovácsok körében elveszti szerepét, értelmét a családnév, az elsősorban Kovácsok — az itt már valóban véletlenül — Erzsébetek, Péterek, Jánosok – nem is használják egymás közt a családnevüket.
Ugyanígy: a személyi okmányok is egyöntetűen a különbségekre teszik a hangsúlyt, nem az azonosságokra. Mellőzik például annak a felsorolását, hogy az illetőnek egy feje, két keze, két lába van. Külön hang¬súlyt kap viszont a „különös ismertetőjel”, ami egyéni jegy s nem általánosítható.
Ami adott esetben természetes, általános, magától értetődő, az nem lehet egyúttal hangsúlyos is.
Akár algebrai képletben felírhatom Montesquieu tételét: mindnyájan, akik az embertelenségekkel szemben elsősorban-embernek valljuk magunkat, ez a közös tulajdonságunk a képlet élére kiemelhető „koefficiens”, tehát: az elsősorban-ember (francia) elsősorban-ember (magyar) elsősorban-ember (orosz) stb. — elsősorban-ember (francia magyar orosz stb.)
S ugyanerre a mintára csak néhány végeredmény:
Elsősorban-ember (nő+férfi)
Elsősorban-ember (katolikus, református zsidó buddhista ateista stb.)
Elsősorban-ember (keresztény-konzervatív, népi-nemzeti, szocialista, liberális stb.)
Nem nehéz belátni, hogy a társadalmi, a politikai, a gazdasági, a szellemi életnek számos olyan vetülete van, amelyben a zárójeles különbségekre tolódik át a hangsúly, tehát az elsősorban-emberek egyéb tulajdonságai, kötődései válnak elsődlegessé. Korántsem csak értékek pusztítására, embertelen háborúkban, kiélezett politikai harcokban, perben-haragban kerül előtérbe a képlet zárójeles mezőnye, az elsősorban- emberek értékeket teremtő békés viszonyai közt is ez jelzi a kötődések, az érzelmi az érdekeltségi kapcsolatok legerősebb szálait.
Tehát a való életben mindenütt, a pusztításban is, a teremtésben is. Minthogy az elsősorban-emberség – absztrakció.
Sohasem a parttalan emberiséghez kötődik az ember elsősorban, hanem azokhoz a szülő-nevelő keretközösségekhez, melyekhez érzelmei és érdekei, kötelességei és jogai, ilyen-olyan eszmei valutában kifejezhető tartozásai és követelései a legszorosabban kapcsolják.
Ubi bene, ibi patria! Ahol jól megy sorom, ott a hazám! — vágják rá Cicerót idézve a kozmopolita liberálisok.
Hadd válaszoljak nekik Ciceróval:
„Drágák a szülők, drágák a gyermekek, a rokonok, a barátok, de az egy haza mindent magába foglal, amit megannyian szeretünk. Melyik derék ember vonakodnék érte meghalni, ha ezáltal hasznára lehet?”
Első a család? A korabeli csírázó nemzet? A haza? Már Cicerónak is?
Montesquieu szapora idézgetői épp az ellenkezőjét bizonygatják az aforizmával: elsősorban az emberiséghez kell kötődnünk, elsősorban az emberiségnek vagyunk elkötelezett adósai.
Válaszoljon nekik maga Montesquieu: „A hazának születésünk percétől kezdve adósai vagyunk, s ezt az adósságot sohasem lehet kiegyenlíteni.”
Rakovszky István
2017-12-09 @ 22:19
Az ember gondolkodását alapjából határozza meg az anyanyelve‼
Magyar vagyok, Angliában lettem felnőtt és 40 éve Bajorországban élek. Látom a három nyelv gondolkozási különbségét.
Ami az egyik nyelven kifejezhetetlen azt a másik játszva megoldja.
Ahol ez egyik körülírást használ, azt a másikban egész egyszerűen ki lehet fejezni.
Tanulnod kell.
nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky István (1885-1953)
Mily sokat kell még tanulnod, kisfiam,
Élted iskoláját amíg végigjártad
És amíg mindazt, ami emberré emel,
Híven a szívedbe és elmédbe zártad.
Meg kell tanulnod kis lábadon. állni,
Állni akkor is, ha a világ rádszakad
És akkor is bátran a helyeden állni,
Ha az egész világ megrendül alattad.
Meg kell tanulnod a világban járni
És bátran járni úgy is, ha az út rögös,
Egyenes ösvényed töretlen követni
Még akkor is ha az út sötét és ködös
Meg kell tanulnod emberként beszélni,
De sohasem többet, mint, ami éppen kell
Mindig különb ember annál aki kérdez,
Az, aki csupán a kérdésre felel.
De tanulj meg fiam némán hallgatni is,
Mert – bármily bölcs legyen, – nemcsak épít a szó.
Gyeplőjevesztetten hogyha száguld veled,
Akkor az ereje pusztító, romboló.
Meg kell tanulnod apáidnak nyelvét
Úgy, hogy a szavadból igaz szépség fakad,
Mert a magyar sorshoz, magyar szenvedéshez
Igazi erőt csak a szép magyar szó ad.
Meg kell tanulnod bátor szívvel élni,
Nem bízik Istenben, aki gyáván fél.
A félelem soha meg nem mentett senkit,
Rémülettől csak nő, – nem csökken, – a veszély.
Meg kell tanulnod víg szível nevetni,
Legyen élted színe víg, nem sötét komor,
Szomorú emberek élte terméketlen,
Nem-gyöngyöző mustból nem lesz soha bor.
Meg kell tanulnod az Istenben hinni,
Kinek lelke soha Istenhez fel nem száll,
Annak az élete sötétségben vész el,
Mint zordan enyésző, világtalan halál.
És meg kelt tanulnod kisfiam dolgozni,
Istenfélő munka az élet értelme,
Serény dolgozó kéz világokat épít
S emberré tesz a gondolkodó elme.
Meg kell tanulnod töretlen kűzdeni,
Mert kűzdés az élet s nem játékos öröm
S az emberi élet teremtő ereje
Csak bátor, szembenéző kűzdelemből jön.
És ha egyszer majd mindezt megtanultad,
Kövesd azt az utat, melyet apád követett,
Kinek egész életén csak egy úr parancsolt:
Az éltét áthevítő hűség s szeretet.
1941 december 5.
Hit.
Fuldokló vagyok bősz örvények árján,
Áradatbavesző, kit zajló hullám visz,
Kavarog éltem zúgó szélvész szárnyán;
De sziklaként állok, amíg lelkem hisz!
Korbácsütéssel sanyargat az ármány,
Sötétség kerget vészes felhők szárnyán
Nyugalmat nem ád senki, semmi itt,
Csak te vagy a pajzsom, te vagy vértem : Hit.
Viharzó éltem odahamvad árván,
Halálharang zúg sorsom hangorkánján!
De buzdftó szóval vigasztal a Hit.
És ezer vész közt kemény, mint a márvány
S nem fél a haláltól, sem pusztulástól, kit
Örök tüzével emberré tett a HIT!
Remény.
Mint eltévedt lélek vad rengetegben,
Mint zord sziklák alján elveszett árnyék,
Nélküled Reménység bús életemben
Oly remegő szívvel, oly félve járnék.
Kérlek vezess engem! Vezessél Reménység!
Mutasd tiszta bátor utamat nekem.
Félés sötét köde, emésztő kétség
Elcsendesül bennem, ha te vagy velem.
Hü anyaként fogd meg reszkető kezem
S vezess el oda, hol békesség terem.
Te mutasd meg az utat élő Reménység!
S gyermek vagyok, ki sűrű erdő mélyén
Jó anyja kezén félés nélkül lép
S bátran halad, míg anyja fogja kezét.
Szeretet.
Miért üldözi az ember az embert?
Átok viharzik az emberek felett?
Mért ragad ember ember ellen fegyvert?
Gyűlölség helyett mért nincs szeretet?
Mert földreroskadt koldust felsegített,
Azért a sors még senkit le nem tepert.
De mert galádan álnok gáncsot vetett,
Sok gőgös ember a porban már hevert.
Lennél, te világ, fényes békességkert,
Melyben a szeretet otthonára lelt
S melyben nincs többé öldöklő gyűlölet.
Legyen megbocsátás bosszúállás helyett!
S jóság simítsa a zúgó embertengert,
Jöjjön el országod: örök Szeretet!
Artur
2017-12-09 @ 17:25
Fekete Gyula élete és munkássága, a mai napig a széles közvélemény előtt ismeretlen maradt. Hiszen támogatottból, tűrt, majd tiltott lett, ahogyan a magyar fogyás ellen felvette a Sorstól a kesztyűt, s küzdeni kezdett, a mi lelkünkért, a magyarság létéért.
„mint a legnépesebb tábor, amely a közéletből akarva sem maradhat ki. Öncsalás ez a „nem politizálok”. Annyi ez, mintha kijelenteném a Belváros közepén: szennyezett a levegő, nem veszek lélegzetet ezentúl.
Viszont ha egyszer mindenki — akarva-akaratlan, tudva-tudatlan — alanya és egyben tárgya a politikának, akár elutasító tartózkodásával is, mi az a közös cél, amely a sokadalomnak, ahány-annyiféle embernek a közéletét működteti? Vagy csupán érdekek és érdekcsoportok arénája a politika, mindenki harca mindenki ellen a farkastörvény regulája szerint? Lehet egyáltalán annyiféle embernek közös célja is?
Annyira lehet, hogy egészséges politikai életnek épp ez az alapformája. Az ahány annyiféle embert összefogó közös politikai cél is adott, mint¬hogy ennek valóban „nincs alternatívája”, mert annyira mindennél előbbvaló célja a politikának, hogy akár egyetlennek is tekinthetjük: AZ ÉLET SZOLGÁLATA, a közösségi és a magánélet gondozásával, védelmével, gazdagításával, kiteljesítésével.
Íme: a rangjához méltó politika és az egyház – közös nevezőn. Mert szóról-szóra ugyanígy az élet szolgálata az egyházak és a hívők számára: hitbeli kötelesség, isteni parancs.
Hegedűs Lóránt református püspök, egyházának hiteles képviselője a Világszövetség egyik tanácskozásán épp erről a szolgálatról beszélt, mint hitbeli kötelességről, mellyel az „abszolút életpárti Istennek” tartozunk. II. János Pál pápa Az élet evangéliuma kezdetű enciklikájában hangsúlyosan erről a szolgálatról szól, mondván: „Küldetésünk van: az élet szolgálatában lenni számunkra nem dicsekvés tárgya, hanem kötelesség….” „Az élet szolgálatának feladata mindenkit és minden egyes hívőt kötelez. Sajátosan egyházi, felelősség, mely az összes tagok és a keresztény közösség minden részének nagylelkű és összehangolt tevékenységét követeli”. – De elejétől végig idézhetném az enciklikát, bizonyságául annak, hogy az élet szolgálata az egyház, a hívők számára feltétlen, kategorikus törvény.
Mint ahogy az kellene legyen a tisztességes politika és minden tisztességes politikus számára is.
Márpedig nálunk évtizedek óta az életet roncsolja, zülleszti, pusztítja a legtöbb sérelem. Mennyiségében is, minőségében is. Pártprogramok, kormányprogramok, törvények, nyilatkozatok a legfőbb értéket alárendelték az öncélú, elmocskolódott hatalmi tusakodásoknak.
VÉTKESEK KÖZT CINKOS, AKI NÉMA. VAJON AZ EGYHÁZAK, A HÍVŐK TUDOMÁSUL VEHETNÉK EZT A ZÜLLESZTÉST-PUSZTULÁST KÖZÖNNYEL ÉS VÁLLRÁNDÍTÁSSAL ANÉLKÜL, HOGY EGYBEN NE TAGADNÁK MEG HITBELI KÖTELESSÉGÜKET, AZ ISTENI PARANCSOT: AZ ÉLET SZOLGÁLATÁT? Ha az egyházak, a hívők a politikától általában tartózkodnak, beleértve az életellenes ideológiákat és politikai gyakorlatot is, ezáltal nem éppen hitükkel, hivatásukkal, az isteni törvényekkel fordulnának szembe?
Viszont, ha az egyházak, a hívek elszánják magukat arra, hogy teljesítik kötelességeiket az élet — közösségi és magánélet — szolgálatában, teljesíthetik egyáltalán anélkül, hogy ne vállalnák egyben nyíltan s öntudattal azt a szerepet, amely – a közéletben szorosan együttműködve a tisztességes politikával — az egyházak, a hívők felelőssége, az egyházakat, a hívőket illeti?
Ezekre a kérdésekre az isteni törvények szellemében csak egyfajta válasz adható.
BIGOTT HITETLENEK
A hitetlen, istentagadó politikus doktriner a legveszedelmesebb fajta hívő. Bigott és meg nem alkuvó fundamentalista, legkivált nagy ellenségével, a valósággal soha meg nem alkuszik. Voltaképp nem az ilyen-olyan ideológiája, filozófiája, mániája jellemzi, amely érvekkel megközelíthetetlen, hanem maga a szerep világhódító, a prófétai önérzettel vállalt doktrinerség.
Az egyházak dogmatikusai és vakbuzgó hívői ma már kevésbé öntevékenyek, s a túlvilági ítélőszékre, a purgatóriumra, a pokolra, a menny-országra bízzák a különösen bonyolult s kényelmetlen ügyekben a döntést. De a politikus doktriner nem hisz a túlvilágban, tehát a mennyországot, a poklot, az ítélőszéket itt alant, e sártekén kívánja berendezni, és súlyt helyez rá, hogy mindeme szektorokat élő kortársaival népesítse be.
A doktrinernek is megvan a maga „kályhája”: az ügyeletes Nagy- könyv, az ügyeletes Istenség, az ügyeletes Tézis. Eme bútordarabokat sem általában evilági, sem különösen honi talajhoz nem köti gravitáció, testetlenül lebegnek az űrben — a forma, a fazon, a kivitelezés, minden
tetszőleges. Anélkül, hogy téglához, kőhöz, habarcshoz nyúlna, a doktriner tételekből, eszmékből, rögeszmékből, hipotézisekből épít magának lombikvilágot. Öt tehát nem kötik-kötelezik a szurtos valóság tényei, ha valaki, hát ő lehet vakmerő forradalmárdalia.
Átfogja, behálózza a világot azoknak a serege, akik sosem a tényleges helyzetet, a valóságot elemzik, csupán a hittételeket – jobb esetben az elemzéseket — elemzik. Akiknek az értékrendjében első és mindenek fölötti valamilyen trónra emelt Tétel: a beszentelt, örökös viszonyítási pont. Ebben a lombikvilágban minden, ami tény, való, igaz, csakis anyjában nyer polgárjogot, amennyiben az uralkodó Tétel istenségét igazolja.
Egyetlen önkiszolgáló bolttá egyszerűsödik a való világ. A teljesség-valóság milliónyi színéből, darabkájából bárki válogathat kedvére annyit- amennyit – önigazolásnak.
A gombhoz varrt kabát — az „alkalmazott valóság” — elmélete és gyakorlata megejtően forradalminak teszik, akár gőzösen irracionális, akár mélyhűtött ráció: akár felszögezi a szentképeket a falra, akár leveri onnan. Akár az állami-társadalmi — lényegében: politikai — totális építésére gyűjtögeti a sódert, akár fordítva, a libertinus über-egyén, a szubjektív abszolutizmus javára: az önkiszolgáló kosárka bizonyosan megtelik ízig- vérig tényekkel — voltaképp mindegy, melyik balkézzel gyűjtögették a belevalót. „
magd@
2017-12-09 @ 18:48
Kedves Artur,
én javasolnám önt az új Echo TV egyik meghívottjának.
Egy fejben ennyi együtt felrobbantja a hordozóját. ECHO a megfelelô válasz, Tihany már nem mûködik és kissé messze is van.
Artur
2017-12-10 @ 04:43
” Semmi kétség, hogy kegyelmed esztelen bolond embernek tart engem. S valóban nem csodálnám, ha annak tartana, mert hiszen cselekedeteimből aligha lehet másra következtetni.. Mégis szeretném, ha kegyelmed elismerné, hogy én mégsem vagyok olyan bolond , sem olyan esztelen , amilyennek látszom.”
, oroszlánok ne rettentsék , kísértetek ne ijesszék, sárkányok nem rémítsék, keresse őket küzdjön meg velük, ez az ő teendője, ez a feladata.
Én hát, minthogy a sors úgy rendelte, hogy magam is kóbor lovagok közé tartozzam -elmulaszthatatlan kötelességemnek tartom, hogy síkra száljak minden feladatom körébe vágó esetben”
Akit én megszemélyesítek úgy hívják Alonso Quijana. Vidéki úr, már nem fiatal. Elvonultan él, és rengetet olvas. Kora reggeltől késő estik bújja a könyveket. Sőt, gyakorta hajnalig, és az olvasmányok elragadják. Felköltik benne a méltatlankodást, és latolgatni kezdi, hogyan változtassa meg maga körül azt a világot amelyben a gonoszság dőzsöl, az erény pedig koldul, amelyben a csalás, a fondorlat a nagylelkűség ruháiba öltözik.
Töpreng, töpreng, töpreng, töpreng, töpreng, mígnem végtére bele nem kábul. Félre teszi a józan elme szomorú terhét, és kitűzi a célt, amelynél különösebb még sohase volt. Eltökéli, hogy kóbor lovag lesz, és a kalandozás útjára kel, hogy közben megjobbítson minden rosszat, hogy segítse a gyöngéket és a gyámoltalanokat, mindenkit, aki szükséget szenved. „
Halld tehát, te sivár irgalmatlan világ
Ki galád amilyen csak lehet
Egy lovag lobogót bont
És bátran kiállt
Míg vaskesztyűt hajít neked”