Harry Potter megvédi Eger várát
45Elég Jókaiból, a Bánk bán meg uncsi – ezt közölte a minap Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke, aki sürgősen „frissítené” a kötelező olvasmányok listáját. Már korábban felmerült, hogy át kellene írni a hazai klasszikusokat, hogy naprakészebbek legyenek, értse őket az „okostelefon-generáció” is.
Fenyő D. György, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola tanárának nyilatkozatával foglalkozzanak talán azok a szülők, akiknek gyerekei az óráin ücsörögnek.
A „tanár úr” interjújából így csak egy elemet emelnék ki. Szerinte Petőfi Sándor előtt nem volt „élvezhető” magyar irodalom. Balassi Bálint, Berzsenyi Dániel, Batsányi János, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály menjen a szemétbe. Nehogy már unatkozzon, ne adj’ Isten, művelődjön az okos diák!
Petőfi után persze ott van Jókai is, no, ő aztán végképp uncsi! De persze a nagyszerű újító érti, hogy ezt sokan nem nyelnék le a maradi magyarok közül, így javasolja, hogy egyelőre „csak” A kőszívű ember fiait cseréljék le az Aranyemberre. Ez politikailag is korrektebb lenne, hiszen nem merülne fel semmilyen konfrontáció az Európai Unió egyik tagállamával, a Habsburg Monarchiával (a képzavart úgysem ismeri fel a „túlterhelt nemzedék”). Viszont remek példát mutathatna a „korhű kapitalizmus” mély értékeiből…
Aztán jöhet majd Gárdonyi felülvizsgálata is, az Egri csillagok feltűnően nem píszi regény. Kivenni persze nem lehet a tantervből – megint csak emiatt az ostoba magyarkodás miatt -, de esetleg át lehetne írni aktuálisan politikailag korrektre.
Mondjuk így:
Áll Dobó István, az Egri Vár Zrt. vezérigazgatója a Bebek-bástyán, és nézi a közelgő török hadakat. Érdeklődve fordul helyetteséhez, Mekcsey István humánpolitikai vezérigazgató-helyetteshez. „Te Pistám, kell nekünk ennyi vendégmunkás?” Mekcsey hümmögve mondja, hogy hát a dolgos kéz elkelne a várvédelemben, mert hát jön a török, de valóban, talán nem éppen azok közül kellene válogatni, akik éppen le akarnak minket igázni.
Dobó egyetértően bólint, de tisztában akar lenni a helyzet minden részletével. Hívatja Sukán János tárnokmester gazdasági igazgatót. Kérdi: „Sukán bácsi, elment az uniós pályázatunk a török veszedelmet illetően?” Az öreg mondja, hogy igen, de visszautasították, mert szerintük túlbecsüljük ennek a kérdésnek a negatívumait, és nem koncentrálunk eléggé Európa sokszínűségére. Bécs ezen kívül kéri, hogy hangsúlyozottabban figyeljünk oda a szolidaritás gondolatára, ne akarjanak gyűlöletet kelteni, valamint küldjük az adót, mert tagállami befizetés nélkül nem tudják fenntartani a rendszert.
Dobó káromkodik, mondja, töltsék az ágyúkat. Mire Hegedűs hadnagy kommunikációs igazgató felháborodottan felkiált, hogy nem ez szerepelt az eredeti, a császár által is jóváhagyott marketingtervben. Dobó kérdi, hogy abban mi van? Hegedűs jelzi, hogy ott a törökkel való együttműködés különböző formái élveznek prioritást, bezárólag az árulással és megadással.
Dobó kiköp egyet, és int Mekcsey HR vezérigazgató-helyettesnek, hogy intézkedjen Hegedűs hadnagy azonnali felakasztásáról. Mekcsey közli, hogy a jelen helyzetben ez lehetetlen, ugyanis Hegedűs hadnagyot hosszú távú szerződés köti az Egri Vár Zrt-hez, így azonnali felkötése emberi jogi bíróságra, s ezáltal csődbe vinné a céget.
Dobó dühös, Baloghnéért kiált. Kedvesen megcirógatja az asszony arcát, és kéri, hozzon már egy kancsó bort. Baloghné döbbenten néz Dobóra, aztán Bálint pap jogi igazgatóhoz fordulva felháborodottan kikéri magának, hogy itt őt női szerepében alsórendű helyzetbe hozzák. Sőt, felmerül a hatalommal való visszaélés és a szexuális zaklatás vádja is!
Dobó észreveszi az arra járó Sárközi cigányt, felé kiált, hozna már egy italnyit. Környezete lefagyva néz a főkapitány-vezérigazgatóra! Megőrült?! Itt a török, ő meg nekiáll kisebbségi jogokat sérteni?! Munkára kényszeríteni?
Dobó végső kétségbeeséssel néz körbe: hogy lesz ebből várvédelem? Utolsó reményként Bornemissza Gergely főhadnagy operatív igazgatóért szalajt. „Gergő, mit csináljunk, nyakunkon a török?” Bornemisszában felmerül a várvédelem számos hatékony formája, kezdve a hősisségtől, bezárólag a különböző technikai kütyükig, mint mondjuk a törököt irtó tűzkerék.
De aztán rájön, hogy ez most nem aktuális, ebben nincs semmi nóvum, ez nem lenne senki számára sem eléggé izgalmas.
Dobóra néz, és kimondja a verdiktet: „Hívjuk Harry Pottert! Repülő seprűvel ő csak megvéd minket!”
Fotó: hdwallpapers.com
Kalamáris
2017-11-12 @ 07:55
Hegedűs hadnagy árulása szimpla emberi kapzsiság, de ez a Fenyő tudatosan és eltervezetten a magyarság szívét, lelkét akarja kitépni és a szemétre dobni…Nem vagyok egy vérszomjas alkat, de amikor ezt a férget akasztják, azt magam is megnézném…
Károly
2017-11-12 @ 08:20
Ezek után csak reménykedni tudnak az egriek, hogy Fenyő rövid időn belül nem lesz Eger díszpolgára??????!!!
Sajnos Eger a percemberkék gyülekezőhelyévé kezd válni.
Kati
2017-11-12 @ 08:41
Az irodalom személyiség-formáló, hid a múlt és jelen között, növeli a fegyelmezett koncentráló képességet, jellemekkel, életszituációkkal és azokra adott emberi válaszokkal ismertet meg bennünket, növeli a szókincset, kifejezö képességet …..azaz pont azokat a tulajdonságokat, amikre az EU politikai elitjének végleg nincs szüksége. Amig ök habkönnyü, zavarodott fejeket akarnak, mi csak adjuk meg az alapokat a fiataloknak – ngy szükségük lesz rá!
Artur
2017-11-12 @ 08:43
Előkeresem a negyedikes tanterv szerzőit, s a statisztikai tényeket.
A szerzők 91,67 százaléka baloldali, 75 százaléka ateista, 25 százaléka meleg, 83,33 százaléka nihilista.
Tisztán életigenlő 20,83 százalék, keresztény 37,5 százalék. Vannak átfedések, a lényeg, a csak tisztán életigenlő, teljesen egyértelmű életmű, 5 azaz öt darab..
Az aktuálisan átírni politikailag korrektre, évek óta tartó mesterséges folyamat, csak ezt teszik ugyanis, a hivatalos baloldali marxista közéletünk vezetői. Ezért „kellett újra fordítani” a Velencei Kalmárt, de nem maradhatott még változatlan, Vas István, vagy akár Elbert János fordítása sem. Csehovot már nem olvashatjuk szabadon, az Ivanov, a Platonov valódi lényegét, csak az ismerheti meg, kinek a „régi” fordítás példánya a kezében van. Sajnos a közvélemény csekély része hajlandó meghallani, nem ismerheti az átlag Kosztolányit sem. Az Aranysárkánytól, a Pacsirtáig, az Édes Annától a Pardon cikkekig, 1919-21. Vagy tiltják, vagy átírták, vagy retusálták, s kihagynak részeket,még Szerb Antal irodalomtörténetéből is!! A mai napig. Egyetlen fényre derült, egy véletlennek köszönhető eset, Móra Hannibál tanár úrja. Jellemző, hogy Móra örökösei, meg sem mernek szegények mukkanni a kádárizmus legvidámabb barakkjának idején. Előkerült azonban az eredeti példány, ahol a szovjeteket bíráló, kemény sorai, oldalai láthatóak. Valamint egy ügyes, új kiadásban, a törölt, a beleírt sorok, oldalak egymás mellett. Eredeti és a komcsi változat. Legjobb példám, Werfel a helyreállított kereszt igaz története, egy Tízparancsolat nevű könyv összeállításban egyszerűen kihagyják 45 után közvetlen Werfel hálás sorait, ahol oldalakon át a Magyar Királyság asylum tényét, létét, köszöni meg a magyar nemzetnek. Majd Tandori Dezső, valahol Londonban újrafordítja, lásd a Ravatal a bordélyházban többszöri kiadását, nekem három is van. Ott bizony már kendőzetlen ott lehet a magyarokat éltető Werfel, az igazi, az eredeti.
Véletlen sem akarom a cikk szikrázó szellemességét, s hatását csökkenteni. Viszont a módszerük nem vicces, Máté szellemes, nem ők. TENNI KELL A MAGYAR TÖRTÉNET S IRODALOM VÉDELME ÉRDEKÉBEN. Törvény s rendelet kell, minden magyar írott sor digitalizálására, ez állami, ez közfeladat. Ha a Faust-ot nyolc magyar fordította le, jogunk van, az összes fordításhoz. S nincsenek a mi keresztény Kosztolányinknak „vállalhatatlan sorai”. Ezt ne, antimagyar, nem keresztények döntsék már el a jövőben. Nem elég tehát a piszi beszéd lehetetlen és nevetséges önellentmondásait, egyébként joggal kigúnyolni. Ennél több kell, új médiumtörvény, ahol a gondolat, a leírt szó, a sajtó, a tévé, rádió és net, szent s sérthetetlen lesz. Egyedül a fogyasztó, a vásárló felelőssége legyen, mit néz, olvas, s hol tartja zajládáját, kik láthatják azt, s kik nem, saját körében, családjában.
BALOLDALI ISZONYATOS TÚLSÚLYT PEDIG LEGALÁBB FELE-FELE ARÁNYRA KELL CSÖKKENTENI. Oktatott anyagok, s oktatók tekintetében is…
Mai, modern kormányunknak is nem titkolt szándéka, hogy kevesebb legyen a diplomás, s több a munkásgyerek. Nincs aki dolgozzon, mondván. Ez helytelen felfogás, de annyi haszna lehet, hogy már a középiskolákban a kötelező anyagok elolvasása, felolvasások keretében élő valóság s megkerülhetetlen feladat legyen, minden magyar fiatal lélek számára. Ha tanulni akar, s tanulni tud.
Elolvastam ennek a Fenyőnek, már a név! Ostoba aljasságát! Éppen fordítva van a dolog! Amikor a technikai műszaki tévécsatornák riportfilmeket adnak a Végtelenről, amikor a Hubble eredményeiről van szó, mindig s mindig, a halhatatlan Vörösmarty sorai dübörögnek a fülemben. Örök érvényűek, akár Madách, vagy Arany.
Nemeskürty írja, katonai műszaki középiskolájában, érettségijükre, 100 magyar verset kellett kívülről tudniuk. Hihetetlen, de igaz. Fenyő soroselvtárs, a magyarok balszerencséjére, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke.. Milyen lehet az elnök?
Versoszlopokat kívülről tudni, alapelv. Csak az a vers az enyém, amit megtanultam, átéltem, s biztosan tudom, tudtam. Azt nem felejtem el, soha. Vérátömlesztés valójában. Mivel, ez az antimagyar tanár, abban érdekelt, hogy sietve feledjük el, őseink erkölcsét s hitét, s legyünk hazátlan Jagok s Biberach-ok, minél előbb, nekik annál jobb. Ezért s csak ezért akarja unalmasnak, és talminak mutatni az igazi értékeket. Fekete Gyula Sarkcsillagokról beszélt, igaza van.
Egy valóban magyar, s Istenhívő államnak kötelező feladata, bizonyos alapművek olvasásának, ismeretének megkövetelése. Ráadásul az állandó ismétlés erejével. Gyakorlatilag ellentétben e nyegle, gonosz, „ rossz szenvedélyek oktatóival”, e korhadt lelkekkel, AZ A TANÁR FELADATA, HOGY OLVASÓ EMBEREKET NEVELJEN A GYEREKEKBŐL. Szerb a harmadik tipusú olvasóhoz szól, kinek életformája, mint másoknak a jóga, az olvasás maga. Az olvasás művészete, könyvet ír erről Benedek Marcell is.
Nem egyszerűen tehetetlen tehát az antimagyartanárok elnök alja.. Hanem velejéig romlott, aljas ember. Ezért nem lehet felhőtlen nevetni a cikken, ami egyébként tényleg tökéletes. S többet ér, mint az én igazságom. Mert profi módon mondott ellene a gonosznak.
Kalamáris
2017-11-12 @ 08:58
:))
Magd@
2017-11-12 @ 11:10
Kedves Artúr,
MátéT után az ön hozzászólását olvasva csak ismétlésekbe bocsájtkoznék.
Kb. Egy korosztályba tartozunk. Apámnak könyvesboltban volt egy barátjával együtt a II. előtt. Sok sok vers megtanulása áll a mi korosztályunk háta mögött és némelyik igencsak terjedelmes volt.
Az olvasó napló sem lehet ismeretlen, amikor is maximáltan adott lapszám keretén belül több száz oldalt kellett dióhéjban összefoglalni.
Egy nyomda könyvtárosaként két évig tobzódhattam a könyvekben és még újak beszerzésére is volt kapacitás.
Ezt hívják történelemnek.
Meglepő, hogy egy ismert XVI. Századi szerzőt még mindig kiadnak és színre visznek, megfilmesítenek.
Zsolesz
2017-11-12 @ 14:30
Artur,
…minden csak attól függ,ill. lóg, milyen konkrét időszakot veszünk éppen górcső alá.
Amúgy szinte STIMMEL…:-)
Artur
2017-11-12 @ 09:18
Néha valamiféle glóriaféle világítja meg az ember elméjét. Majdnem mindenkivel megtörténik. Érzed, amint nő és készülődik, mint egy gyújtózsinór, amint a dinamit felé ég. A gyomrodban érzed, a karjaidban bizsereg, az idegeidben zsong nagy gyönyörűséggel. Bőröd érzi a friss levegőt, a mély lélegzet csupa öröm. Úgy kezdődik, mint amikor nekinyújtózkodunk egy nagyszerű ásításnak. Keresztülvillan az agyunkon, és az egész világ felragyog a szemünk előtt. Sok ember, amióta az eszét bírja, szürkeségben él, még a táj is, a fák is elsötétlenek, elkomorodnak tőle. Az események – még a jelentősek is – fakón és színtelenül vonulnak el mellette. És egyszerre kigyullad az a dicsőséges fény – a tücsök cirpelése is édesen zeng a fülünkbe, a föld illata dalolva csapja meg orrunkat, és egy fa alatt ülve boldogan sütkérezünk az átszűrődő fényben. Az ember kiárad magából – valóságos zuhatag -, de nem apad el; nem lesz kevesebb. Azt hiszem, ez árulja el egy ember jelentőségét a világban: mindenkit meg lehet mérni glóriáinak gyakoriságán és lendületén. Magányos élmény ez, mégis összekapcsol a világgal. Szülőanyja minden alkotásnak, és így el is választja az embert társaitól.
Nem tudom, hogy lesz az eljövendő években. Hatalmas változások következnek be a világban, óriási erők formálják a jövendőt, melynek arcát nem ismerjük. Közülük egyik-másik rosszul esik nekünk – nem is azért, mert önmagában rossz, hanem mert arra törekszik, hogy kiküszö¬böljön bizonyos dolgokat, amelyeket szeretünk és jónak tartunk. Igaz, hogy két ember nagyobb követ tud megemelni, mint egy ember egyedül. Egy csoport gyorsabban és jobban tud autókat építeni, mint a magányos munkás – a gyári kenyér olcsóbb, és egyenletesebb minőségű. De amikor táplálékunk, ruházatunk, hajlékunk a tömegtermelés bonyolult folyamatából kerül elő, a tömeges módszerek szükségszerűen behatolnak gondolkodásunkba, és minden másféle gondolkodást kiküszöbölnek. Korunkban a tömegtermelés behatolt közgazdasági, politikai, sőt még vallási életünkbe is – vannak, akik az isteneszme helyébe tették. Ez a mi korunk veszélye: feszültség érezhető a világban, szörnyű feszültség, amely már-már a pattanásig fokozódott. Az emberek boldogtalanok, és lelkiviláguk egészen megzavarodott.
Ilyen időkben jónak és természetesnek érzem, hogy feltegyek magamnak néhány kérdést. Miben is hiszek tulajdonképpen? Mi mellett és mi ellen kell síkraszállnom?
A mi fajunk az egyetlen alkotó lény, és csak egyetlen alkotó szerszáma van: az egyéni elme, az egyéni szellem. Két ember nem alkotott még soha semmit. Nem fordult elő termékeny együtt-működés sem a zenében, sem a képzőművészetben, sem a költészetben, se a matematikában vagy a filozófiában. Mihelyt az alkotás csodája megtörtént, egy csoport továbbfejlesztheti és kibővítheti, de egy csoport sohasem talál fel semmit. A csodálatos szikra mindig egyetlen ember magányos agyából pattan ki.
És most vannak, akik a csoportgondolat nevében hadakoznak a legdrágább kincs, az emberi szellem ellen. Ócsárlással, kiéheztetéssel, elnyomással szorítják vissza a szabadon szárnyaló, kóborló szellemet – megkötözik, eltompítják, elhódítják. Emberi nemünk, úgy látszik, az öngyilkosság szomorú útjára lépett.
De én szentül hiszem, hogy az egyén szabad, kutató szelleme a legértékesebb dolog a világon. És ezért akarok küzdeni a lélek, a szellem szabadságáért, hogy szállhasson bármerre, kedve szerint. És küzdök minden olyan eszme, vallás vagy kormányzat ellen, mely korlátozza vagy megsemmisíti az egyént. Ez az én lényem, ez a törekvésem. Meg tudom érteni, hogy minden dogma igyekszik elpusztítani a szabad szellemet, nehogy az szemlélődés útján a dogmát semmisítse meg. De úgy érzem, meg kell óvnunk az egyetlen dolgot, amely elválaszt bennünket az alkotásra képtelen állattól. Ha ezt a glóriát elveszítjük, végünk van.”Steinbeck.
Zsolesz
2017-11-12 @ 14:37
Azzal a bizonyos glóriafélével csak az a baj,hogy sajnos nem érvényes imigyen : “Majdnem mindenkivel megtörténik. ”
Ráadásul akár több egyidejű glória sem elegendő arra a bizonyos világosság ( megvilágosodás ) tekintetében! 🙂
Persze ez nézőpont függvénye is.
Artur
2017-11-12 @ 09:25
Persze, hogy nem kötelező anyag Steinbeck, a katolikus, „kereszt alakba öntöttek” írja önmagáról. Sorosék terrorja éppen az egyéniséget, s azt támadja bennünk, ami a legkülönb. A különbözőségünket, s jogunkat a szabad gondolathoz.
„. És ezért akarok küzdeni a lélek, a szellem szabadságáért, hogy szállhasson bármerre, kedve szerint.” Jól érezte, mi fog történni. Ma az USA-ban Mark Twain-t is cenzúrázzák, retusálják! Ez sajnos nem vicc, nem olvashatja átlag amcsi gyerek a Huck Finnt. Csak azt, amit engednek neki, egy csoport nevében, mely az emberiség életében bajnak tolakodik, több ezer év óta.
Mivel törölték sajnos a Sárosdi Csilla oldalon, ja Lilla. Látva a képeket, többször is megnézem… Valamiért. Tollban meztelen ott áll a kis hölgy, honnan oly ismerős a jelenet, a kóklerségük?
Innen.
Gáspár Anett
2017-11-12 @ 11:18
Ezt átéltük a Rákosi és Kádár éra alatt. A liberális terror szárnyal szabadon a 90-es évek óta.
A cenzúrájuk módszere: minden rasszista, fasiszta, nacionalista, antiszemita, amit ők annak bélyegeznek, s azokat az írókat, költőket, publicistákat és műveiket vagy mélyen elhallgatják, vagy megbélyegzik s beledöngölik a betonba. TGM egyenesen a megbélyegzett írók-költők műveit árusító könyves bódék felborogatására uszított.
Kő kemény liberálfasiszta cenzúra tombol.
Zsolesz
2017-11-12 @ 14:48
Kimondhatóan,de mégis az igazságot megfogalmazva,túlzottan tapintatos kedves Anetka !
Azt a : kőkemény liberálfasiszta cenzúrát…nem lenne érdemes nevesíteni,meg kibeszélni?
Ha máshol nem,hát legalább itt. 🙂
Artur
2017-11-12 @ 09:30
Krétakörnek tükörképnek.
„
„Lehet, hogy vannak nagyobb cirkuszok ennél, de én még olyat nem láttam. Nekem ez is csuda módon tetszett; s ha valaha még találkozom ezzel a cirkusszal, pártfogásomra mindig számíthat.
Este mi is megtartottuk a magunk előadását; de nem volt több közönség, mint tán tizenkét ember, éppen hogy a költségeink bejöttek. Azok is egész idő alatt röhögtek, és a herceg majdnem megvadult; és mindenki elment, mielőtt vége lett volna az előadásnak, kivéve egy fiút, aki elaludt. A herceg azt mondta, hogy ezek az arkansasi fajankók nem érnek föl Shakespeare-hez; nekik bohózat kell vagy még annál is alantasabb. Azt mondta, majd eltalálja ő a gusztusukat. Másnap reggel szerzett nagy csomagolópapirosokat, festett néhány színlapot, és kiragasztotta őket a városban.
A színlap így szólt:
A VÁROSHÁZÁN CSAK HÁROM ESTÉN ÁT!
A közismert művészek:
IFJABB DAVID GARRICK
ÉS IDŐSEBB EDMUND KEAN
a londoni és egyéb európai színpadok tagjai hátborzongató
tragédiájukban, melynek címe:
A KIRÁLY TEVEPÁRDUCA
vagy
A KIRÁLYI NONPLUSZULTRA!!!
Belépődíj 50 cent
És az alján a legvastagabb sor:
NŐKNEK ÉS GYERMEKEKNEK
TILOS A BEMENET!
– Ha erre a sorra be nem csődülnek – mondta a herceg -, nem ismerem Arkansast!
A herceg meg a király egész nap a színpadon serénykedett, függönyt szerelt, és gyertyákat rakott föl rivaldafénynek. Este tényleg zsúfolásig megtelt a nézőtér. Mikor már nem fértek be többen, a herceg becsukta a pénztárt, és hátrament a színpadra, kilépett a függöny elé, és egy rövid beszédet tartott; földicsérte a tragédiát, és azt mondta, hogy ennél izgalmasabbat még senki se látott; és összevissza locsogott a darabról mindenfélét, az idősb Edmund Keanról, akié a főszerep benne, s mikor már mindenki topogott a várakozástól, fölhúzta a függönyt. Utána betáncolt a király négykézláb, anyaszült meztelenül; és tetőtől talpig be volt festve csíkosra, mint egy zebra, a szivárvány minden színében. És még – de nem is fontos, mi volt még rajta – csuda vadul nézett ki, de irtó röhögtető volt. Az emberek majd meghaltak a kacagástól, és mikor a király abbahagyta a fickándozást, és beugrált a színfalak mögé, addig üvöltöttek, tapsoltak és hogyvoltoztak, amíg újra ki nem jött megint fickándozni, és azután harmadszor is kihívták. Még egy bivaly is röhögött volna, ha meglátja azt a vén bolondot ilyenformán kipingálva.
Aztán a herceg leengedte a függönyt, meghajolt a közönség felé, s mondta, hogy a hatalmas tragédiát már csak két este fogják játszani, sürgős londoni szerződések miatt, mert a Drury Lane színházban már előre el vannak adva a jegyek; aztán újból meghajolt feléjük, és azt mondta, hogy ha tetszett nekik a darab, és meg voltak vele elégedve, reméli, hogy meg fogják említeni barátaiknak is, hogy azok is jöjjenek el és nézzék meg. Húszan is fölkiáltottak:
– Mi az, vége van? Ez az egész?
A herceg azt mondta:
– Igen.
Erre lett csak ricsaj!
– Csalás! – ordítozta mindenki, és már rohantak a színpad felé, hogy ellássák a színészek baját. De egy derék, vállas ember fölugrott a padra, és elkiáltotta magát:
– Megálljatok! Egy szót, uraim!
Mindenki odafordult.
– Becsaptak bennünket, csúnyán becsaptak. De azt hiszem, senki nem akarja, hogy rajtunk nevessen az egész város, és ne legyen vége-hossza a pofázásnak, hogy járatták velünk a bolondját. Nem biz a’! Menjünk szépen haza, dicsérjük föl a színdarabot, és küldjük el a többieket is! Akkor legalább mind egy kalap alatt leszünk. Nincs igazam? (Úgy van! Igaza van a bírónak! – hallatszott mindenfelől.) Akkor rendben van, szó se essék a becsapásról. Menjen ki-ki haza, és beszélje rá a többit is, hogy gyüjjön el.
Másnap egyebet se lehetett hallani az egész városban, mint hogy milyen pompás volt az előadás. A nézőtér megint dugig volt néppel, és ezeknek megint ugyanavval szúrtuk ki a szemét. Aztán a királlyal és a herceggel visszamentünk a tutajra, és megvacsoráztunk; éjféltájban pedig kitoltuk a tutajt a rejtekhelyről, és leúsztattunk a folyó közepén jó két mérfölddel a város alá; ott újból elrejtettük.
Harmadik este is megtelt a terem az utolsó szögig. De ezek nem újonnan jöttek voltak, hanem olyanok, akik már látták a darabot előzőleg. Én a herceg mellett állottam az ajtónál, és láttam, hogy minden nézőnek ki volt dagadva a zsebe, vagy volt valami a kabátja alatt, és azt is éreztem, hogy nem illatszeres flaskákat szorongatnak. Záptojást éreztem ládaszám, rohadt
káposztát és hasonlókat; és ha van orrom a döglött macskához, márpedig van, hát legalább hatvannégy volt belőlük. Benéztem egy percre a nézők közé, de nekem is túl vegyes volt a levegő, ezért sietve kifordultam onnét.
Mikor már többen nem fértek be, a herceg adott egy suhancnak egy húszast, hogy őrizze pár percig az ajtót, ő meg elindult a színpad felé. Én utána; de mikor befordultunk a sarkon a sötétbe, a herceg azt mondta:
– Most pedig szedjük a nyakunk közé a lábunkat, és iszkoljunk a tutajhoz, ahogy csak bírunk!
Én nekiiramodtam, ő nemkülönben. Egyszerre értünk a tutajhoz, és két másodperc múlva már a folyó sodrában siklottunk a közepe felé, egyetlen mukk nélkül. No, a szegény király irtó pácban lehet – gondoltam -, ha azok elkapják; de esze ágában se volt; egyszerre csak kimászott a kalibából, és megkérdezte:
– No, hogy ütött be máma a cirkusz, herceg?
Fönn se volt a városban a vén kujon.
Jó tíz mérföldre lehettünk a várostól, mikor föl mertük gyújtani a lámpát. Megvacsoráztunk, a király és a herceg majd hülyére röhögték magukat azon, hogy úgy fölültették a népet. A herceg azt mondta:
– Zöldfülűek, fajankók! Tudtam, hogy első este befogják a szájukat, és beküldik a többieket is; és tudtam, hogy a harmadik estére várnak, hogy majd akkor ők rendeznek előadást. Hát most rendezhetnek, és sokat adnék érte, ha látnám, mi folyik ott. Kíváncsi vagyok, hogy mivel töltik ki a műsort. Akár pikniket is rendezhetnek, ha kedvük tartja, hozzávalót vittek magukkal eleget.
Ez a két lókötő négyszázhatvanöt dollárt vett be a három este. Soha nem láttam még akkora halom pénzt egy csomóban.”
Magd@
2017-11-12 @ 11:29
Nem hiszem, hogy az érintettek végig olvassák. Én is megnéztem az ominózus “darabot” a you tub-on. Addig a létezéséről sem tudtam illetve nem tudtam, hogy minőségi remekművek bemutatására kerül ott sor.
Csak a közönségen ámulok, nem hiszem , hogy elég bátrak!
Artur
2017-11-12 @ 09:30
„„Az úton Tom elmondta, hogy-mint vélekednek az én meggyilkolásomról, és hogy a papa nemsokára eltűnt, és azóta nem is jött vissza; és milyen izgalom volt, mikor Jim megszökött. Én meg, amennyire az idő engedte, elmeséltem Tomnak a Királyi Nonpluszultrát és a tutajozást. Épp beértünk a város főutcájára – fél kilenc lehetett -, mikor jön szembe a tömeg, üvöltözve, fáklyákkal, ordítozással, pléhtányérokkal csattogtatva és trombitákat fújva; mi félreugrottunk, hogy elengedjük őket, és ahogy elhaladtak, láttam a királyt és a herceget egy rúdhoz, kötözve – illetve inkább tudtam, hogy az a király meg a herceg, mert tetőtől talpig szurok és toll voltak, és nem volt semmi emberi formájuk -, úgy néztek ki, mint két óriási csákóforgó. Rossz volt rájuk nézni; sajnáltam a két nyavalyás csirkefogót, és úgy éreztem, mintha nem is tudnék rosszat kívánni nekik. Rémes látvány volt. Nem tud kegyetlenebb lenni semmi, mint ember az emberrel.
Láttuk, hogy későn érkeztünk – nem tudtunk segíteni. Megkérdeztünk egy-két arra lófrálót, és tőlük tudtuk meg, hogy mindenki elment az előadásra ártatlan pofával, és szó nélkül kivárták, amíg a szegény öreg király el nem kezdte a színpadon a bakugrásait; akkor valaki jelt adott, és az egész nézőtér fölugrott, és rájuk ment.
Így hát hazamentünk, és nem éreztem ugyan olyan komiszul magam, mint előbb, de bűnösnek és hitványnak éreztem magam – pedig igazán nem tehettem semmit. De az ember mindig így van vele; nem tesz különbséget, hogy jót csinál az ember vagy rosszat, a lelkiismeretnek nincs esze, és valahogyan nem hagyja sose békében. Ha kutyám volna, és nem volna több esze, mint az ember lelkiismeretének, bizony megmérgezném. Ez foglalja el a legnagyobb helyet az ember belsejében, és még sincs semmi haszna. „
Gáspár Anett
2017-11-12 @ 11:15
“Elég Jókaiból, a Bánk bán meg uncsi”
A liberálisok gyűlölik Jókait.
Arany János mellett a legnagyobb szókincsű magyar író.
Az egzisztenciáját a tehetségével, a műveivel teremtette meg. (Nem, mint a csak szófosásban tehetséges Esterházyk, Kertészek stb.)
A nemzeti felemelkedés korszakát rajzolja meg.
Meghatározó volt a március 15.-i forradalom kibontakozásában.
Műveiben megörökítette a reformkor legnagyobb személyiségeit és vívmányait.
Romantikus stílus, de
Közel harminc nyelven adták ki a műveit szerte a világon. Nem voltak politikai mentorai, mint liberális szófosóinknak, akiknek a firkálmányait szakmányban fordítják angolra és németre, s hazudják azt, hogy az a mai magyar irodalom.
Ontotta magából a remekműveket.
Modern író volt, megelőzte az össze utópisztikust.
Az “A jövő század regénye” különösen ajánlott mindenkinek. Nem véletlenül hallgattak róla több mint félévszázadon keresztül.
Sajnos már a 80-as években is jellemző volt a főiskolákon, egyetemeken lesajnálni Jókait.
A Bánk bán “unalmassága” meg önmagáért beszél. Minden a tanárokon múlik.
Hüpatia
2017-11-12 @ 11:19
Tökegyszerű a megoldás. Tessék rábízbi az irodalomtanárra a dolgot. Döntse el ő, hogy mit ad fel.
Gáspár Anett
2017-11-12 @ 11:29
A legrosszabb megoldás. Nagyon is azt szeretnék, hogy mindent az irodalomtanár maga dönthessen el. Viszont őket meg ezek a kretének tanítják.
NEM! Igenis, ki kell jelölni a kötelező és ajánlott irodalmat.
Amúgy a kötelező irodalom általában párhuzamos volt a történelem témakörökkel is.
Minden mindennel összefüggött: irodalom, történelem, művészettörténet és kultúrtörténet stb.
Ebből nem szabad engedni.
Klárika
2017-11-12 @ 13:27
Sok a kretén közöttük, ha nem is mindenikük. Engem nagyon bosszant az a terjedöben levö elv, hogy mindenkire mindent rá kell bízni a saját megítélése szerint.
Felnöttre igen,abban ami a privát életét jelenti.
De ha minden tanár mást tanít, akkor hol marad a közösséget meghatározó közös tudás? Vagy annak a minimuma. Az egyik tanuló hall Petöfiröl, de Móricz Zsigmondról nem, a másik Balassiról de Kosztolányiról nem,… hol marad a közösségi kommunikációs lehetöség, nincs fogalom az említett tört.-társ.-i összefüggésekröl; hol marad az irodalmi stílus kérdése, a korok stílusainak kérdése; mindezek után pedig a saját, az egyedi írás és fogalmazó készség alapjainak megteremtése?
Kész önfeledás. Éljen Cukorhegyi, a Silicon Walleyböl, ácsolja ö a kultúra bölcsöjét, ugyebár? Demokratikusan, tekintet nélkül az anyanyelvre, a bör színére, nemekre és vallásokra, a szemek guvadtságának mértékére, nem, hogy kinek mennyit nyálazik csak az emberi mélróságra, amelyen belül szintén mindenki egyenértékü. A tolvaj, a gyilkos, a rendes ember, a hazug, az ingyenélö és a szorgalmas, az idiótának született, az egyenesen látó és a kancsin manipulátor,…
Klárika
2017-11-12 @ 12:39
Föleg TÖK, de nem egyszerü. Fiatalabb generációjú felebarátainknak ez a mondás tetszik a leginkább mint életviteli formula.
Szeretettel alkalmazzák is, nem is tudnak sokmindent, a fontosat a legkevésbé. Tökegyszerü. Csodálatra méltóan bölcs mondás.
De most azért megsokkollak, tökegyszerüen: eztet a Fenyöt elöször felakasztanám a lábától fogva, asztán hagynám eccer kéccer hörögni. Majd levágnám a kötélröl és elhajtanám a szakmából.
Zsolesz
2017-11-12 @ 15:07
Sajnos nem mindig a tökegyszerű megoldások vezetnek kellő és elvárható eredményre.
Ez azért ennél kicsit bonyolultabb. Persze a nézőpontot kiemelve.
A tanárember is ember,de ugyebár elvárható azért,hogy létezik világnézete,meg egyéb…
No, egy irodalom,vagy történelem tanárra ez mindenképpen ugyan úgy vonatkozik.
Már ott is vagyunk a közepében.
Egy nemzet mindenkori irodalmát,történelmét,lehetőleg ne a szilíciumvölgyben megfogalmazott credok alapján legyen kötelező felvázolni meg oktatni,hanem a tények és valóság – a szóbanforgó esetleges mindenkori nemzeti érdek -alapján.
Elsősorban és nem utoljára. (!).
Klárika
2017-11-12 @ 17:30
“A tanárember is ember,de ugyebár elvárható azért,hogy létezik világnézete,meg egyéb…”
Valóban és ezen nincs is mit kifogásolni.
Azonban, ha csak rajta múlik, hogy hogyan választja meg a szerinte érdemes matériát, akkor olyan hangsúlyokat is érvényesíthet, mint túlnyomóan a kritikusok, vagy a nemzetiek, vagy a prózaírók, vagy a verselök, és így tovább, müveit megismertetni.
Ha viszont van egy kiegyensúlyozott, általánosan kötelezö irodalmi tanterv ami tükrözi a magyar irodalom egészét, amellett még mindig lehetne irodalmi körben olyan témakörrel is foglalkozni, ami a tanárhoz közelebb áll, jobban ismeri.
Nem beszélve arról, hogy egy iskolában feltehetöen nem egy “magyar tanár” van, ergo, többféle témakörrel is lehetne külön foglalkozni.
Magyartanárnak meg ne vállalkozzon az olyan, aki nem olvas szenvedélyesen, “reggeltöl estig” , zömében magyar irodalmat; és nem sportol annyit, hogy bírja a tanárságot.
Gáspár Anett
2017-11-12 @ 11:27
“Már korábban felmerült, hogy át kellene írni a hazai klasszikusokat, hogy naprakészebbek legyenek, értse őket az „okostelefon-generáció” is.”
Fenyő D. Györgynek a d.urva anyját!
Amikor kiderült -fájdalmukra-, hogy a mai napig az Egri csillagok a legnépszerűbb magyar regény, azonnal előálltak a hiéna kretének, hogy át kell írni, mert a mai gyerekek nem értik.
Persze:
Hegedüsből hőst csinálnának.
Kihagynák Dobó és a vár védőinek esküjét.
Török Bálint maga adná át egész Budát a törököknek és busás vagyonnal felszerelkezve irány Isztambul, ahol fényűző palotában várják a háremhölgyek.
Baloghné nem forró gulyáslevessel öntözgetné a törököket, hanem török konyhát nyitna, birkagulyásra vendégelné meg őket.
Évából kurvát, Gergőből töröksimogatót formálnának, aki maga nyitja meg az egri vár kapuit a kedves vendégek előtt.
Gáspár Anett
2017-11-12 @ 11:31
“Szerinte Petőfi Sándor előtt nem volt „élvezhető” magyar irodalom”
Ez egy műveletlen barbár!
Gáspár Anett
2017-11-12 @ 11:31
Az ilyenek kapnak katedrát, ez a legnagyobb baj.
Persze az is behatárolt, hogy kiket vesznek fel a Radnótiba.
Gáspár Anett
2017-11-12 @ 11:35
Ezeknek a gazembereknek nem szabad engedni!!!
Pokornit és Navracsicsot meg nem szabad visszaengedni az oktatási szférába.
Lefeküdtek az ultraliberálsioknak.
Magd@
2017-11-12 @ 11:36
MátéT Egri csillagok című művét a Brüsszeli Bürokratáknak kellene megküldeni az itteni baloldal ajánlásával!
Lássa az elit, hogy vannak haladó gondolkodásuak is a fasiszta Magyarországon.
Humorban nem ismerek tréfát!
Kaktusz
2017-11-12 @ 11:53
Nagyon jó. Legközelebb azt akarják majd, hogy már általános iskolában a gender elméletet olvassák a gyerekek.
Klárika
2017-11-12 @ 12:46
Mi az hogy. Németo.-ban már tanítják és más “haladóbb” helyeken. Haladjanak.
A sajnos csak az, hogy minden megpróbált ellenállás ellenére Magyarországon is pusztít a mesterkélten ápolt sokféle szellemi és testi betegség Tökegyszerüsége.
Kéfa
2017-11-12 @ 18:55
Szerintem a németek akkora büntetést kaptak a háború után, hogy talán még félhetnek felemelni a hangjukat eddigi életvitelük megváltoztatása ellen. Vagy még nem jöttek rá, mi a célja ezeknek a jelenlegi változásoknak és következésképp milyen károk is származhatnak belőle.
Klárika
2017-11-12 @ 21:52
Minden háború utáni büntetés mellé, szerintem ott a 70-es években kezdte meg a Dzsordzsi az à lá CEU-s müködést a rangos civilszervezeteivel, az érzékenyítéssel együtt. Mindenki kapható volt az ideológiai átnevelésre mindenképpen, az eltompult ítélöképesség nem engedte meg hogy átlássák az értékek s az átértékelt értékek közti különbséget.
Ha jól emlékszem, kb., ugyanakkor és ott bukkant föl elöszörre a “zöldség” is. Ami szintén ennek az ideológiai vonulatnak a szerves része. Az idöközben Amerikában élö Joschka Fischer, az elsö zöld miniszter ma is Sorosnak kontráz, mint a volt kebelbeli kollegája is a Kohn Bendit.
Ilyen ballib-neoballib szellemiségre álltak át még akkor az iskolák is. Idöközben felnöttek a gyerekek, úgyhogy a Mürkülnek nem esett nehezére a migránsos elárasztás, a simogatók hadának a létrehozása, a média is jobbról, balról mellé állt. Ebben „az iskolában“ nevelkedett korosztály. (Sztem ezt a nyomont tartja a Momentum is. Nevel, ha tud és vár)
Amíg aztán valahogy létrejött az AfD. Most bekerült a parlamentbe, a lakóssági ébredés jeleként, de ott csakis az ellehetetlenítésén ügyködnek., mert hát az egy „náci“ párt, dugig nácikkal.
A károk világosak lettek, így most megint Mürkül mögött van a lakosság legnagyobb része, hogy aszongya, hogy szét kell osztani öket Európában, tiszta szolidaritásból is, merthogy Németo. lakóssága és az adójuk nem azt érdemli, hogy a migránsokat is eltartsák és a rendszerváltás utáni k-k uniós tagokat is. Az örök mantra, amit még itt is sokan így ismételnek.
Soros meg dolga végeztével átnyergelt ide és nem lehet azon panaszkodni, hogy ne lenne sikere. Ha a migránsokkal még nem is ideális, de virágzik a többi kissebbség „felszabadítása“, a nemi visszaélések megtorlása, a müvészet lényegi müvelése. Az értékek átfogalmazása, a cenzúra kezdeti pipiskedései, az érzékenyítés, Szél Na Dett,.
Kéfa
2017-11-13 @ 22:58
Sajna de a helyzet szerintem is valahogy így néz ki. A mürkül tetszik. 🙂
Zsolesz
2017-11-12 @ 15:09
Sajnos már olvassák is. Szerencsére még nem érdekli őket talán,de ami késik,nem múlik. 🙂
Zsanett
2017-11-12 @ 16:12
Bayer Zsolt mondta v.melyik műsorában,hogy az 50 év felettiek generációja még az utolsó normális nemzedék. Így igaz. Olyan nagy lett a szakadék,hogy a mostani okostelefon,z x y, mi a fene generációk már meg sem értik az olyan magyar szavakat,hogy pld. nádtető,jégvirág,padka,kemence,de lehet,hogy még a nagyanyót sem, annyira elbutították szegényeket .(Móra Ferenc- Eladó a Cirmos). Közeleg az apokalipszis.
Klárika
2017-11-12 @ 16:33
Megihletödtem Mátététöl, nekem is lett egy píszi Egricsillagom. Jobbanmondva, meghagynám úgy ahogy van, elijesztö példának. Az elijesztés a regény kiértékelése lenne, amint tömegében hozza, mi több, képviseli a rasszizmust, az idegengyülöletet, a nacinalista önzést, a történelmi rövidlátást, a sovinizmust, a nök alárendelt kiszolgáltatottságát
Hiszen úgy volt az, hogy alig pár száz évvel ezelött felkerekedett egy hatalmas török sereg, ide hozzánk is és ha lehet tovább is menni látogatóba, barátságos ismerkedés céljából.
Azt hoztak magukkal ami nekik vót, szegényeknek, ágyúkat, kardokat, golyóbisokat, töröket, mérget, háremeket, fekete levest, selyemzsinórt,… . Csak ételt nem, mer az nem vót nekik, aztat a vendéglátónak kellett volna szállítania. De nem tette.
Ne szaladjak az eseményeknek elejébe, hisz már azzal kezdödött, hogy mi a pogány matyar nem akartuk kinyítani elöttük a várokapukat. A határátkelés nem volt túl körülményes, a deszkapalánkokat, a karókat csak úgy átugratták a jancsi csárok, a gyalogság kevésbé elegánsan -kínos is volt az nekik az emberi méltóságuk szempontjából- de lerontotta.
Tehát, mivel ingyen kaja nem vót, de csokoládé osztogatás sem, nem beszélve a plüsmacikról, szóval, nehéz szívvel de meg kellett vívniuk a városkapukat, a várakat és úgy általában kiharcolniuk mindent amire szükségük volt.
Sajnálatos de magára vessen az akkori pogány madzsar, ha végül is török hódoltságban folytatódott a látogatás. Minden falat kenyérért ki kellett az elödöket csoportosan végezniük, kardélre hányniuk, megkorbácsolniuk. Néha és szerencsére, elég volt nekik a talpuk csiklandozása is. Igen, persze azt is égö ágakkal köllött csinányi, akkor meg ki köllött vinni ököt a házakból, hogy ne legyen tüzveszéj. A delikvens meg nem fogta be a pofáját, torka szakadtából ordikált. A szemtelen. Mire odagyült a többi gyaur is és a vendégeket átkozták ezért, nem az adócsalót!
Nem látták be, hogy a konstantinápolyi szultán sem éhezhet a családjával és a háremével, vagyis az adót is úgy kellett kicsikarni, nem is mondom el hogyan, szégyelljék ök magikat az ilyen fogadtatás miatt; azér is, hogy ezáltal mi mindenre kényszeríték rá a kegyelmes basákat, pasákat, bégket és agákat. Pedig ebböl a rangsorból is láccik, hogy megtisztelték elödeinket minden elökelöségeikkel.
Mégsen szereték meg elödeink a vendégeiket
De nem csak irígyek valának, hanem elképzelhetetlenül sunyik is, ott vétettek, csaltak, huncutkodtak, elárulták, hátbatámadták a vendégeiket ahol csak lehetett.
Sehogy sem akartak optimisták lenni, a barátkozó vendéglátásnak a jó oldalait nézni. Föleg csak azokat, hiszen addig, a számukra például, elképzelhetetlen turizmusban is lehetett részük. Tiszta ingyen vitték elödeink lányainak szebbjét messzi Törökországba, a fütött háremeikbe, dugig ehették magukat mindennap. Magukra vessenek, ha elhíztak, akkor kinek kellettek volna, fejüket vizes hordóba, oszt ki velük a szemétre.
De utaztatták ök az erös legényeket is, a valamire való embereket is, finomabb mesterségben dógozni, mint itthon, szakmai tapasztalatcserére!,
apró, kis fiúkat kiváltságos, hös janicsár kiképzésre!
Nem becsülék a tisztátalan elödök az itt épített fürdöket se, pedig manapság is mivel büszkélkedünk? Igaz, hogy akkor egynek se volt bejárása oda, hogyanis, el nem tudjátok képzelni gyerekeim, hogy milyen poros csatakosak voltak az elödeink, nagyrészük. Még el is ájulhattak volna az ottani finom, de a számukra ismeretlen illatoktól.
És a minarettyeik?
Hát nem húzom, nyúzom a mesét, elég az hozzá, hogy 150 éven keresztül alighogy, de azután már nem bírták az itteni barátságtalan, igen, ki kell sajnos, mondanunk a rasszista vendéglátást, az üldöztetésüket, az útálatukat mint kissebbségnek, az épületekre mindegyre kifüggesztett madzsar nemzeti propaganda molinókat. és keservesen, de elmenekültek innen.
Azután meg azt írták róluk a történetíróink és a náci íróink is, hogy tönkretették az országot, a lakósság nagy részét a csatákban legyilkolták, és különben is teljesen kifosztották öket, nem nött fü a kultúránk mezein.
(A buzi és az LMBQ-s elödeink meg sértö bosszúból mindegyre mutogatták magukat, de azután úgy elbújtak, nem hagyták magukat a vendégeink által sem elfogni, sem négybe vágni. Ez még nem teljesen biztos tényállás, ezt még alaposan ki kell kutatniuk „érzékenyített“ tudósainknak)
Én, az erös de túlhaladott nemzeti kötödésem miatt ugyan nem vetemednék ilyen kommentre, de egy kellöképpen „megérzékenyített“ magyar irdalom tanárocska, Brüsszelben prüsszögni tanult, haladó újpolitikus,…
Rabló Idő
2017-11-12 @ 17:18
Jókai jogász volt, olvasói is mind tudtak latinul. A Petőfit – helyesen a nyelvújítást – megelőző nemesi irodalommal ugyanez a helyzet.
Mai fiatalok szótár vagy magyarázó lábegyzetek nélkül egyiküket sem élvezhetik zökkenők nélkül.
Ennyiben van igazság az alelnök szavaiban. A többi libsi szirénhang.
—————
Regényolvasás közben meg kell jegyezni a szereplők nevét és fejben kell tartani “előéletüket”, ami különösen sokszereplős és bölcseleti kitérőket tartalmaző művek esetén nehéz. Ehhez fejleszteni kell a rövidtávú memóriát, ezt a célt is szolgálja a mondókák, a gyermekdalok “bemagoltatása”, végül az egyre hosszabb verseké. A szépérzék fejlesztésén túl, persze.
Sajnos, ma nem “terhelik túl” a diákot házi feladattal. Ha mégis, a diák tiltakozik, “erre nem lesz szükségem az életben, ebből a tárgyból jó nekem a 2-es is” felkiáltással. “Joga van” a fiatalság örömeihez, különben is “törvénytelen” napi 6 óránál több iskolai “munkát” adni egy fiatalkorúnak…
…aztán csodálkozik, ha nem kap diplomát, mert nincs meg a (hamarosan két) nyelvvizsgája.
Minden tanulás alapja az akadálytalan és zavartalan szótagolós majd folyékony olvasás begyakorlása, már kisiskolás korban. Ehhez csöndre és figyelemre van szükség az osztályteremben és az otthon nyugalmára-biztatására a családban, a leckeként feladott szöveg hangos olvasása közben.
Ehelyett a kisiskolás figyelmét ma elvonja a mobilon vagy számítógépen nyomogatós játék az iskolatársakkal, és a TV-zés a szülőkkel-testvérekkel.
A gyakoroltatás hiánya miatt a gyerek akadozva olvassa a szavakat, ezért nem érzi a szavak dallamát-szépségét és rosszul hangsúlyoz. Lassan ér a mondat végére, ezért elveszti türelmét. “Nem ér rá” gondolkodni a szavak értelmén és a szavak közti összefüggéseken, ezért elfelejti, vagy fel sem ismeri, mi az alany vagy az állítmány. Enélkül a szöveget sem értheti pontosan, így végül nem élheti át a mondanivaló felfedezésének örömét sem.
Mivel a középiskolai tanárok nem tőmondatokban fogalmaznak, a diák panaszkodik, hogy “nem tudnak tanítani” . Az utolsó előtti pofont akkor kapja, amikor “lemorzsolódik” a felsőoktatásban, az utolsót pedig akkor, amikor a csaja is észreveszi, mekkora bunkó.
Aztán szidja a rendszert, ha nem kap felsőfokú fizetést a gyenge érettségiért, és kimegy Nyugatra pincérnek, taxisnak, segédmunkásnak, idénymunkásnak. Autóval jön haza és sikeresnek gondolja magát.
Erre a Magyartanárok Egyesületének libsi alelnöke “a kötelező olvasmányok listáját” hibáztatja…:-\
Mi mást tehetne? Nem vallhatja be, hogy a Magyar Bálinttal kezdődött liberális közoktatási “reform” megbukott
– a diákok jogai és kötelességei közti egyensúly felborításával;
– az iskola és a tanár fegyelmező eszközeinek megtiltásával (megszégyenítés, büntető feladatok, buktatás);
– az osztálymunkát bojkottálók-akadályozók elkülönítésének megtiltásával külön csoportba-osztályba-kisegtő iskolába.
Rabló Idő
2017-11-12 @ 17:40
A gimnáziumok és a szakgimnáziumi közti “átjárhatóság” megszüntetésével – a továbbtanuláshoz szükséges érettségi követelmények emelésével – a Fidesz-kormány megpróbál részlegesen visszacsinálni egy fontos libsi “esélyegyenlőségi vívmányt”.
Remélhetőleg a többi libsi vívmány helyett is “kitalálnak” valamit, pl. meghonosíthatnának egyes kelet-ázsiai oktatási módszereket….
Kéfa
2017-11-12 @ 18:48
Annyit fűznék hozzá az egyetértésen túl, hogy a magyar nyelv megértésben azért vannak esetek, amikor kifejezetten a hangsúlynak van szerepe. Példaként egy vicc: egy illető azt mondja X-re, hogy csalt és lopott. Bíróságra kerülnek, ott a bíró kötelezi az illetőt, hogy a Bíróság előtt mondja ki: X nem csalt, nem lopott, bocsánatot kérek. Az illető pedig így mondja: X nem csalt és nem lopott? Bocsánatot kérek…
Persze ez a vicc igazán élőszóban jó, hangsúlyok hiányában nem tudom mennyire megy át a poénja, de remélem sikeresen. 🙂
Klárika
2017-11-12 @ 20:28
Garantáltan, átjött a poén
Kéfa
2017-11-12 @ 21:49
Kösz, örülök neki.
Artur
2017-11-12 @ 18:05
Most felolvastam a cikket, a családnak. Sajnálom, ha akaratlan eltereltem a figyelmet arról a tényről, hogy nagyon kedves, jó és tiszta írás, finom humorral megáldott ember a szerző. Remélem, a király tevepárduca, liberális színház jellemzése, Mark Twain felidézésével, enyhítő körülmény. Tisztelgésnek szántam, le a kalappal a szerző előtt.
Mostanában sokat nézem a török csapatot, mi a titka a nagyszerű Erdogan edzőnek, a mi sorospápáink dupla nullák sajnos. Hát még az oktatásuk is, kötelező a 17,5 év!! Törökországban! Az oktatás ott ingyenes, bölcsőde és óvoda szinte nincsen. Minek ott, ahol az átlagnak legalább hat gyermeke van, s az Anya, nagycsaládos. A gyermek legjobb társa a testvére, legjobb tanára, az Édesanyja. Hallgatnunk kéne a megint másik csapatban játszó Vekerdi Tamásra, a gyerekeknek vissza kell adni a gyermekkorukat! 8 általános helyett 10 általános kell. Több irodalom, több történelem, de végre a magyar jobboldal, az Istenhívő szerzőkkel, ha nem is többségben, bár miért is ne? De, legalább egálban, a halálpártiakkal. Az igazán tiszteletreméltó törököknél, olvasom, nincs felvételi vizsga. Minek is? Szegény feje, hamar rádöbben, képtelen teljesíteni a negyedévek vizsgáit, ha alkalmatlan, vagy csak lusta volt. TEGYÜK MI IS VÉGRE ÚJRA INGYENESSÉ AZ ÁLLAMI OKTATÁST. De, ennek fejében, jogunk van megkövetelni, bizonyos alapművek fölényes ismeretét, elemzését. S általában, kellő bizonyosságot kell szerezni arról, hogy az átlag diák tényleg magáévá tette azokat a megkerülhetetlen műveket, melyek jobb emberré, magyarrá, s olvasóvá fogják tenni. Ha ez az iskolarendszer, s új követelményrendszer sérti az oly haladó, feminin s toleráns ellenzékünk igazságérzetét, nyugodtan mehetnek saját iskoláikba. De a magyar gyerekek oktatását a magyar államnak kell fedeznie, s biztosítania.
Már régen felvetettem, legyen kötelező alap, a politikusoknál is, hogy a Szent Korona előtt 10 Vörösmarty, Arany és Petőfi verset hiba nélkül elmondanak. A raccsolók keressenek más pályát maguknak. A pedagógus, ez a rabszolga, pedig tegye azt, amit eltartói, azaz mi a nép, a szülők, a választott képviselőink megkövetelünk tőle. A tanár úr címet meg kell szolgálni ugyanis. Belső méltóságot, tartást, emberséget, magyarságot mindenki saját magának tud építeni. Tetteiből, s ahogy Márai mondja, magatartásából. „Magyarnak lenni magatartás.”
Talán joggal várhatjuk el, ettől a… Fenyő D. Györgytől, hogy legalább a 10 és 10 és 10 verset hiba nélkül mondja fel ő maga. Minden évben, kötelező felmérésben, élő tévéadásokban. Ha beszédhibás, írjon könyveket, de ne tanítsa a gyerekeket, rossz beidegződésekre. Az a nagyon bátor ember, aki unalmasnak tudja a mi családunk, a magyar nép nagyjait, bizonyára lesz oly bátor, hogy a gondolatok a könyvtárban, vagy a Zalán futása nem okozhat neki problémát. Ha unta, s unja szerinte a nép gyermeke is, az Éj monológját, egyetlen jó megoldás, ha kívülről megtanulják. Tanár is, diák is. Hiszek a csodában. Ha Fenyő elvtárs kénytelen lesz oroszlánbőrt hordani, ha szamár is közben. Előbb, vagy utóbb, gondolkodásmódjában és szemléletében nemesebb lesz. A szerep erre fogja kényszeríteni. Ma öntudatos böszme, s arra liberális, hogy versenyezzen a többi latorral, melyikük fanyalog jobban a magyarra. Melyikük tud többet magyarozni.
Fenyő D. György a magyartanárok országos szövetségének alelnöke láthattuk, szeret szerepelni. Adjunk erre lehetőséget neki. A nyári szünet végén, élő tévéadásban mondja el hibátlan az előre kijelölt verseket. S bizonyítsa be, jó magyar ember ő, csak kissé jobban szereti a magyarnál a másokat, ehhez persze joga van. Nekünk ahhoz, hogy megköveteljük tőle, a tanártól. Persze, nem kell minden tanárnak bizonyítania. De azoknak, akik valamiért viszketegséget éreztek s éreznek a szakszervezeti, s egyéb szervezkedésekben való szereplésekre. Tőlük mindenképpen elvárható, a fölényes tudás,a biztos szereplés, a nyilvánosság porondján. Kevés jobb módszer s lehetőség van, az irodalom s a tanárok népszerűsítésre, a nyilvános tévéadásoknál. Kíváncsian fogja várni a széles közvélemény, a középiskolák összes diákja s tanára, a felsőbb oktatás összes szereplője, a szülők,stb.
Liberális ellenzékünk szereti a demokráciát, s öntudatosan védi a demokratikus értékeket. Nos, még egy ötlet, a lapuló tanárok között, minden évben a diákok szavazhassák meg, hogy a tanári kar vezetői mellett, ki legyen az, akinek kötelezően szerepelnie kell majd, a 10-10-10 verssel? 100 vers az csak álom, sajnos. Egyik gyermekem magyar tanárra, oly aljas, ronda debella volt, hogy a harmadik év végéig, semmit nem tanított. Viszont minden órát végig csámcsogott s zabált, s mellébeszélt. Harmadik év végén az osztály nem tartott az elsős anyag felénél sem. Ez nem vicc, nem rágalom, tény. Szó szerint végigzabálta, lógta az órákat, diákok és szüleik tehetetlenek voltak. Mi nem. Voltam bátor kivenni a negyedik évre, másik iskolában magántanuló lett. Otthon tanult, lekopogom, sikeresen, nagyon sikeresen. Nem dicsekvés, de tény, versenyeken, majd pontszámokban a felvételiken, érettségin, stb messze leverte az otthagyott osztályt. Mindenkit. Nem az én érdemem, semmi probléma nem volt vele. Az undort azonban a magyar tanár iránt, már nem tudta elviselni. Nem járult hozzá, nem egyezett bele. S bátor volt. Sorsát önmaga csinálta, csinálja, s meg mert kockáztatni egy ugrást az ismeretlenbe. Ismétlem, nem az én dicsőségem. Igaz, az én papaságom alatt, az én királyságomban történt ez. Ezt a ronda tramplit azonban, szívesen megnézném, elmennék rá, vagy bekapcsolnám a tévét, ahol kötelező lenne Vörösmartyt felmondania. Mondjuk az se lenne utolsó dolog, hogyan hörgi Eörsi Mátyás a Szent Korona előtt a Bibliára tett kézzel, rrraegi dicsőségüüünk, hol késel az éji homályban, Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénnyel jársz egyedűl. Rajtad sürü fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.
Hol vagyon, aki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,
A riadó vak mélységet fölverje szavával,
S késő százak után, méltán láttassa vezérlő
Párducos Árpádot, s hadrontó népe hatalmát?
Hol vagyon? Ah ezeren némán fordulnak el: álom
Öldösi szíveiket, s velök alszik az ősi dicsőség.
A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb
Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól.”
Máté T. Gyula
2017-11-12 @ 21:24
Köszönöm.
Máté T. Gyula
Artur
2017-11-12 @ 18:40
Első ének
Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző
Fénnyel jársz egyedűl. Rajtad sürü fellegek, és a
Bús feledékenység koszorútlan alakja lebegnek.
Hol vagyon, aki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,
A riadó vak mélységet fölverje szavával,
S késő százak után, méltán láttassa vezérlő
Párducos Árpádot, s hadrontó népe hatalmát?
Hol vagyon? Ah ezeren némán fordulnak el: álom
Öldösi szíveiket, s velök alszik az ősi dicsőség.
A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb
Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól.
Engem is, a nyugalom napján, ily év hoza fényre
Már késő unokát, ki előbb a lányka mulandó
Szépségén függtem gondatlan gyermeki szemmel,
S rajta veszett örömem dalait panaszosra cserélvén.
Hasztalanúl eget és földet kérlelve betölték.
Mégis az ifjúság háborgó napjai múlván,
Biztos erőt érzek: kebelemben nagyra kelendő
Képzeletek villannak meg, diadalmas Ügekről,
S a deli Álmosról, s Álmosnak büszke fiáról,
Párducos Árpádról… Óh hon! meghallasz-e engem,
S nagyra törő tehetősb fiaid hallgatnak-e szómra?
Megjön az éj, szomorún feketednek az ormok, az élet
Elnyugszik, s a fél föld lesz nyoszolyája; de engem
Fölver az elmúlt szép tetteknek gondja. Derengő
Lelkem előtt lobogós kopják és kardok acéli
Szegdelik a levegőt: villog, dörög a hadi környék.
Látom, elől kacagányos apák, s heves ifju leventék
Száguldó lovakon mint törnek halni, vagy ölni,
Zászlódat látom, Bulcsú, s szemem árja megindúl.
Óh hát halljátok, ti hazának gyermeki! szómat,
Későn hangzik már; de magában hordja halálos
Harcok fergetegét, s hű a haladékony időhöz.”
Érzik, hallják ezt?
„Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban?
Hulló angyal, tört szív, õrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerõ remények?”
A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserü levében,
S annyi bûn, szenny s ábrándok dühétõl
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy új világot zár magába.
Ez lenne az unalmas Vörösmarty.
Vörösmarty, Kosztolányi, Arany a lelkünk! Nem adhatjuk el, nem adhatjuk oda, nem mondhatunk le róla. Soha.
kyokuto01
2017-11-13 @ 10:41
Azok az egriek, akikkel együtt szoktunk táborozni a harci játékok alatt, nemes egyszerűséggel elmagyaráznák a csillagokat a “tanárúrnak”.
Szeretne pénzt kölcsönbe venni? ha igen, lépjen kapcsolatba velünk e-mailben: ([email protected])
2018-04-09 @ 02:46
Keres egy üzleti hitel? Személyi hitel, diákhitel, diákhitel, diákhitel, adósság konszolidációs hitelt, fedezetlen hitel, kockázati tőke, stb ha igen írj nekünk ma: (dakany.endre(a)gmail.com) és kap a hitel Ma.
Sürgős kölcsön ajánlat.