Krumplipüré ezerötszáz forintért?

43

Átvernek. Ezt nem a belváros valamelyik látványos éttermében kínálták. Ott nyilván ennyi a kontó. Ez egy árakat általam nehezen felfogható környék fogadója fogalmazta meg. Ezért én őket nem bírálnám, mindenki úgy él meg, ahogyan tud. De tényleg így kell ezt?

 

Ne firtassuk a burgonya árát. Találkozom vele a piacon. Van olyan, amikor olcsóbb, van, amikor drágább, de azért nem kellett otthagynom a pénztárcám egészét.

Egy kiló krumpliból – némi tehetséggel, tejjel és vajjal – akármennyi krumplipüré előállítható.

Tudom természetesen, hogy ott a munkaerőköltség, a rezsi, meg minden ilyesmi.

Ez nyilván és jogosan felemeli a termék árát. De nem ennyire!

Katonaviselt ismerőseimtől tudom: a krumpli hámozása macerás dolog, de parancsra az ember odafigyel minden apróságra. Ha kevésbé figyelnek, talán nem annyira

Viszont az átverésnek is vannak határai!

A hadviselés kényelmetlenségeit most hagyjuk. Olyanok Bonaparte óta előfordulnak. Sőt, akadtak korábban is.

Mint minden hasonló helyzetben, tanácsért Józsi csepeli boltoshoz fordultam. Ő egy pragmatikus ember, azt mondta: elolvastad az étlapot, becsuktad. Miért nem jöttél el?

Józsi utána elmagyarázta azt is, hogy sokféle boltos vagy vendéglős van. Ő a saját személyiségéből kiindulva nem szocializálódott arra, hogy embereket átejtsen.

Ez pénzügyileg helyenként kényelmetlen döntés, de az ember erkölcsöt is felvesz néha-néha. Esetleg folyamatosan viseli, tisztesen. Mert holnap is ki akar nyitni.