Visszalépők, lelépők, cserélők…

 

Hát összeforrtak. Elkezdődtek a látványos egyéni visszalépések. Sokáig ment a játszadozás, hogy ez vagy az a demokrata kit szeret, és neki elve is van talonban, csak nem találja Gyurcsánnyal szemben. Aztán most mégis feloldódott az összefogásban. Hányinger-koalícióhoz még egy valaki hiányzik: Vona Gábor. Pár nap van hátra, be fog érkezni, így vagy úgy.

Most mit írjak?

Sokadszorra vessem papírra, hogy az úgynevezett demokratikus pártoknak annyi erkölcsi érzékük van, mint egy fáradt cintányérnak? Jól hangzik, igaz is, de mi értelme?

Nem tudják, hogy a Magyar Szocialista Párt egy okostojással feltuningolva is semmi? A párt árulásban született ’89-ben, vezetői egymást irtották, azon viccelődtek, hogy melyikük lop többet. Baloldalinak nevezték magukat, de ennyi erővel azon is humorizálhattak volna, hogy ki megy előbb sittre. Ez a vetélkedés amúgy még ma is megy.

Karácsony Gergely egy projekt. Senki. Jövőre ilyenkor senki sem fog rá emlékezni. Ha valaki mégis, őszintén sajnálom, hogy nincsen jobb dolga.

LMP? Hát most komolyan? Hadházy Ákossal én nem szeretnék kesztyű nélkül kezet fogni – igazából úgy sem, az ember szereti megtartani azokat a dolgokat, amelyekbe egyszer beruházott. Egy jóféle kesztyűje az embernek persze többször is lehet, de azt nem áldozná fel egy Hadházyval való „kézfogóval”.

Ott a Jobbik. Hát ott van.

Furcsa dolog ez velük. Valahogy az ember jobban tudta őket értékelni, amikor szimplán radikálisak voltak. Nem tetszettek, de legalább kimondtak valamit, amit más nem. Igaz volt? Helyenként igen. Úgy, ahogy ők mondták, semmiképpen sem! De a probléma attól még ott volt.

Ma selyemszalagos cicajelmezbe öltöznek. Összefekszenek bárkivel, aki nagyobb hasznot ígér. Én tényleg nem akarom Vona Gáborékat politikai prostituáltnak nevezni, tesznek ők ezért maguk.

Mi maradt még?

Együtt? Na, igen, kapnak valamit. Tegnap Csepelen a szoci Bangóné visszalépett Szabó úr részére. Ez nagyszerű. „Leboltolták.”

Ennél fennköltebb csak az indoklás volt. „Minden erőmmel a hátrányos helyzetű emberekért küzdöttem – legyen az akár egyszerű munkás, munkanélküli, vagy közmunkás”. De nem ment valahogy. „Ezért bejelentem, hogy minden alkutól függetlenül, egyoldalúan visszalépek a választáson való indulástól”.

Komolyan, nem tudnák legalább értelmesen kommunikálni a kisstílű alkuikat?

Pár nap van hátra április nyolcig. Én nem hiszem, hogy a Kedves Olvasónak tanácsokat kellene adni szavazáshoz. Ismerjük ezt a világot.

Tudunk megfelelő döntést hozni kormányról és ellenzékről egyaránt.

fotó: brennancenter.org