Gyurcsány ajánlatot tett

38

 

Nézzék ezt a képet! Illetve, ne! Minek? Hosszú hétvége van, pihenjenek inkább. Aztán vigyenek barátnőt, leendő férjet és feleséget kirándulni. Családot, gyereket, unokát pláne. Aztán azért olvassák el a cikket. Kérem, ne kapkodjanak, gyomorforgató ez az egész „ellenzéki összefogás”, az ex-fasiszták, valaha magukat szocialistának vallók pávatánca liberális lebernyeg alatt.

.

Mentünk tegnap, március 15-én a Békemenettel. Esett az eső, szomorú volt az idő. De valahogy így is jó volt. Őszintén megmondom, csepeli indulási helyről Bem térre érni nem volt könnyű küldetés. Ezért nem mindenkivel fogtam kezet, akivel szerettem volna. Kérem, bocsássák meg ezt nekem. Voltunk pár százezren, ilyenkor az ember el tudja kerülni egymást…

Na, most ha „demokrata-féle” valaki lennék, ez nem jelentett volna igazán nagy problémát. Ott pontos listát is készíthettem volna azokról, akik után bazseválás végeztén kezet mosok. Mondjuk úgy, az ellenzéki megemlékezéseken nem voltak ott a dolgozó tömegek.

Egyáltalán nem értem, mit akarnak? Tényleg nem akarom őket bántani, de ezt a hazafiasság dolgot ne erőltessék. Ami nem megy – nem megy.

Ők ugye egyfelől antifasiszták. Aztán összefekszenek a Jobbikkal. Ezt már Gyurcsány is bevállalta tegnap. Értem persze, hogy a radikális jobbon néppártosodás van. Ez jó. Olyan, mint a gagyi kínai boltban vett tévé-távirányító. Mindenre praktikus, leírás szerint gombnyomásra a sört is kihozza légi úton a hűtőből – aztán kiderül, az egész egy marha nagy átverés. Olcsó (hagyjuk, mi), de attól még nem működik. És fizettél érte. Ez a Jobbik.

A roppantul nagy néppárt keresett egy teret, ahol lehet kevesen lenni március 15-én. Ezt a Batthyány-örökmécsesnél találták meg. A tér kedves, én kimondottan szeretek arra járni, ha arra megy még három ember, tömegtüntetésnek tűnik.

Vona Gábor itt, a „nép” előtt jelezte, hogy bárkivel hajlandó megállapodni. Aztán mondta azt is… Ez az a pont, amikor a Kedves Olvasó vegyen egy mély lélegzetet. Nézzen erre-arra körbe, igyon egy kefirt vagy pálinkát.

Tehát idézek. Vona Gábor: „Én, …. a Szent Koronára esküszöm, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőjeként csak és kizárólag nemzetemet és magyar hazámat fogom szolgálni. Ellenállok minden anyagi és hatalmi csábításnak. Nem engedek semmilyen külső nyomásnak és fenyegetésnek, óvom és védem nemzetemet a hazugságtól, nélkülözéstől és szolgaságtól.”

Hát nem volt tető, ami szakadni tudott volna… Minden tiszteletem mellett azt Simicska Lajos sem tudta volna megtartani.

Azt hiszik, ezzel vége? Reméltem, de csacska gondolat.

Jött Gyurcsány.

Ő őszinte politikai örömlány. Sikerült azt kimondania a Vona Gáborral való alkudozásról, hogy „A hazám megér egy tárgyalást”. Én erre most nem reagálok, korábban megtettem már többször. Indulatszavakat sem szeretek használni.

Gyurcsánynak persze már most megvan az MSZP. Kunhalmiék eddig kokettáltak a baloldalisággal, most ők is láthatóan belemennek a Jobbik-frigybe.

Írjam tovább?

Tényleg, minek? Ők tudják, mi sejtettük – mára egyértelmű.

Ezekkel sehol, semmiképpen, semmilyen módon!

Ahogy Orbán mondta: tényleg ellenzéket kell váltani…

 

 

fotó: facebook.hu