Marine, a náci?

16

 

A fasizmus kísértete járja be az Európai Uniót – legalábbis ezzel riogat a píszí média világszerte. Pedig a francia Marine Le Pen és társai mindössze azt mondják ki, amit az emberek Európa-szerte gondolnak.

 
Marcona rendőrök lepték el hétfőn a francia fővároshoz közeli Nanterre egyik utcáját. Ha a Kedves Olvasó azt gondolja, hogy a párizsi külvárosok autógyújtogatói tették át ide székhelyüket, avagy a migránsok rendeztek kreatív Európa pikniket – nagyot tévednek. A kékruhások a Nemzeti Front központját jöttek megszállni, a házkutatás során Marine Le Penre akartak terhelő bizonyítékokat találni. A vád: az EU-képviselő elnök asszony brüsszeli asszisztensként jelentett be húsz pártmunkást, akik az életben nem jártak az uniós központban.

Le Pen szerint ezzel semmi gond, hiszen az Európai Uniónak Franciaország is része, nyilván egy francia EU-képviselőnek tisztán francia dolgokkal foglalkozó munkatársakat is kell fizetnie. Azok meg jobb helyen vannak a Nanterre-i pártközpontban. Marine asszony logikája törvényi szempontból finoman szólva is szabados. Hajaz annak a magyar libbal EU-képviselőnek a mentegetőzésére, aki családtagjait és üzlettársait utaztatta első osztályon Brüsszelbe, sajtószabadságért aggódó választópolgárként számolva el őket.

Ennek ellenére Le Pen „számviteli csínye” a francia választóknál – a villám közvélemény-kutatások szerint – nem verte ki a biztosítékot. Egyfelől, mert uniós pénzt lenyúlni még az adócsalásnál is nagyobb dicsőség frankhonban. Másfelől, mert a többi politikus ügyeihez képest ez gagyi tétel. Harmadrészt meg, mert éppen az elnökválasztási kampány hajrájában vannak, és aligha kétséges, hogy mi mozgatta igazából a látvány-korrupt szocialista kormány belügyminiszterét.

S itt a lényeg: a francia mainstream elitet a frász veri ki Marine Le Pen-től, ezért mindent megtesznek a lejáratásáért. A Nemzeti Front elnöke persze valószínűleg csak az elnökválasztás első fordulóját nyeri meg áprilisban, utána jön a „demokrata összefogás”. Természetesen értékalapon, ami esetünkben a (vélt vagy valós) értékek totális felrúgását jelenti, csak azért, hogy Le Pen veszítsen. Az ideológia egyszerű: az újkori francia Jean d’Arc rohadt náci, irtani való fasiszta.

Meglehet, Marine Le Pen hajlamos bizonyos szabályok lazán vételére, és nem kétséges, hogy gyerekszobája is számos kihívással küszködhetett annak idején. Finoman szólva is bunkóság-díjas például, hogy tegnap nem volt hajlandó kendőt ölteni, amikor meglátogatta a libanoni főmuftit. Valljuk meg, nem túl hiteles úgy támadni a beilleszkedni képtelen migránsokat, ha mi magunk messziről köpünk más kultúrák hagyományaira – jelen esetben az ő otthonukban. Arról is hallani, hogy Marine asszony ingerülten szokott beszélgetni kozmetikusával. Mindez csúnya dolog, vessen is rá ezért számtalan kavicsot a francia választó. Egy azonban biztos: ettől Marine Le Pen nem fasiszta.

Mint ahogy nem fasiszta a márciusban győzelemre készülő holland Geert Wilders, vagy az erősödő európai jobboldali radikális pártok megannyi vezére. Nem náci Frauke Petry, az Alternatíva Németországért vezetője, és az osztrák Heinz-Christian Strache sem vesz fel barna inget tiroli gatyájához. Az ő bűnük az, hogy fel akarják rúgni a belterjes európai uniós politikai és gazdasági lobbi játékszabályait.

Mert nézzük, mit akar például Marine Le Pen? A szokásos népjóléti ígéreteket most hagyjuk, a hatékony politika a cinizmus tudománya. Még a migráns-kérdést is félrerakhatjuk, a menekülteket már Angela Merkel is legfeljebb kamerák előtt ölelgeti. A gyermeküket egyedül nevelő, vagy főállású anyák pénzügyi támogatásának Le Pen-programjáért pedig ölre menne bármely LMP-aktivista.

A gond a következőkkel van:

  • Újra kell tárgyalni az uniós szerződéseket a nemzeti szuverenitás visszaszerzése érdekében.
  • Népszavazás az euróról – és adott esetben magáról az Európai Unióról is.
  • Franciaország diplomáciai és katonai függetlenségének visszaszerzése.
  • Fel kell lendíteni a hazai ipari termelést ésszerű vámkorlátozások bevezetésével.
  • Meg kell szüntetni a nemzetközi pénzpiacoktól való függőséget, hogy ki lehessen lépni az adósságspirálból.

Hát ez azért skandalum! Ez az európai értékek felrúgása! Ez merénylet a demokrácia ellen! Ez fasizmus!

Nyerni fog Le Pen vagy Wilders, vagy a sógorék Szabadság Pártja? Ne jósolgassunk, hiszen egy valamin már nem lehet változtatni: a dzsinn kiszabadult a palackból. Kimondták azt, ami a fasizmusnál is rettenetesebb: az Európai Unió nem szent tehén, megváltoztatható! Sőt, a fasizmushoz sokkal közelebb áll az EU merkeli-junckeri, mindent Brüsszel uralma alá hajtó reform-programja!

S ami a legrosszabb: erre egyre több és több európai jön rá. Ez több, mint kínos azoknak, akik a demokráciát, a néphatalmat csupán pr-technikának tartják. Ettől joggal rettegnek az EU aktapiramisainak csúcsán!

 
U.i.: Ha bárkiben felmerülne, hogy a Jobbikról miért nem esik szó e cikkben, a válasz egyszerű. Ehhez a történethez a Vona-pártnak semmi köze sincs. A szervezet „átfazonírozása” óta az EU-elitre a Jobbik semmilyen veszélyt nem jelent.

 

Fotó: 4thmedia.org