Halál-mérce

 

Legalább 90-en meghaltak a kabuli terror-merényletben. A robbantás a világon mindenhol vezető hír lett, hiszen a német nagykövetség közelében történt a detonáció. Ha háromszáz méterrel arrébb robbantanak, a 90 halott mínuszos hír.

 
Lehet különbséget tenni ember és ember között? Nem!
Más az egyik ember értéke, mint a másiké? Nem!
Többet ér az egyik élet, mint a másik? Nem!

Ezekre a kérdésekre normális ember csak ezt a választ adhatja. Mi több, demokrata emberbaráték is ezt hirdetik úton-útfélen. És ebben igazuk is van.

De folytassuk.

Ugyanannyit számít az egyik halál, mint a másik? Ugyanannyit ér? Ugyanannyira „érdekes”? Sőt – s most nyugodtan botránkozzanak meg -, ugyanannyit fizet?

Mernének ezekre a kérdésekre igennel válaszolni?

A mostani kabuli robbantás nem azért keltette fel a világ nagyjainak és a mainstream médiának a figyelmét, mert sokan haltak meg. Ne hülyítsük egymást! Az elmúlt években Afganisztánban, Pakisztánban, Szomáliában, Egyiptomban, a Fülöp-szigeteken vagy éppen Irakban tucatnyi hasonló „nagyságrendű” terror-cselekményre került sor.

De se a NATO, se az Európai Unió vezetői nem kaptak a szívükhöz. Angela Merkel sem tartott könnyfacsaró beszédeket. És végképp nem jutott senkinek eszébe a művelt nyugati világban, hogy szolidaritását nyilvánítsa ki az afgán, pakisztáni, szomáliai, egyiptomi, fülöp-szigeti vagy iraki néppel.

A facebook profilokon sem jelentek meg ezen nemzetek zászlói, elvétve került virág ezen országok nagykövetsége elé. A CNN-nél mínuszos hírként szerepeltek a merényletek, megelőzte őket a clevelandi háromlábú csirke esete. A kereskedelmieknél pedig legalább négy kismacskás-kiskutyás-kisgyerekes édi home-videó is érdekesebbnek számított.

A mostani kabuli robbantás nem a 90 áldozat miatt „érdekes”. Azért hír, mert a merénylet a német nagykövetség közelében történt. Ha háromszáz méterrel arrébb robbantanak, Abdulla kebab-pultja mellett, a lőtéri kutyát sem érdekel az egész.

A nyugati világ kettős mércéje már elérte a halált is. Ha Párizsban vagy Londonban gyilkolnak a terroristák, az megható és félelmetes. Ha nyugati polgárt gyilkolnak a világ bármely pontján, az rémisztő. Ha nincs amerikai vagy uniós útlevele a halottnak, senki sem foglalkozik vele.

Az, hogy valaki európai, már az is kevés. Mint ahogy a kötelező „hüm-hüm, de szomorú is ez”, megjegyzésen túl nem hatottak meg senkit sem Brüsszelben az áprilisi szentpétervári merénylet, vagy éppen a törökországi robbantások.

De kérem, ne legyenek kétségeik. Az egyik uniós útlevél nem ugyanolyan, mint a másik. A német, francia, brit (még nem léptek ki) vagy valamelyik Benelux országé többet ér, mint mondjuk a magyar, cseh vagy éppen olasz és spanyol.

Nem akarok ilyenbe belegondolni, de félek, hogy ha Közép-Európában köszöntene be a terror rémálma, a nyugati érték- és érdeklődési rangsorban megelőzne minket a bécsi állatkert pandájának zaklatott emésztése.

A nagyon-píszí, nagyon liberális és nagyon emberbarát Nyugatnak igazából csak az fáj, ami őt érinti. A szolidaritás akkor érdekes, ha a „gyarmatok” befizetéseit és kötelezővé tett önkéntes vállalásait vizsgálják.

A CEU-fan buli-tüntetőnek Ahmed H. terrorista sorsa fontosabb, mint az alföldi tanyasi gyereké, a fizikai munkából „szaggal” hazafelé tartó melósról nem is beszélve. Az tévényilatkozatban embertárs, a valóságban „ahova ezek járnak, én be nem teszem a lábam”. Meg Brüsszel amúgy is közelebb van, mint mondjuk Miskolc vagy Nyíregyháza – habár utóbbi helyen nagyon ott van az állatkert, olyan cukik az új krokodilok.

A liberális píszí világ emberségről beszél, miközben maga képviseli a legmocskosabb kirekesztést és embertelenséget!

 

 
Fotó: sputniknews.com