Huszárcsíny Brüsszelben?

 

Ezen a héten miénk az Európai Unió, ugyanis Navracsics Tibor viszi az ügyeket, amíg az Európai Bizottság többi tagja nyaral. A magyar EU-biztos híresen konzervatív ember, politikai döntésekre jogköre sincs – ezért aligha számíthatunk tőle „huszáros csínyekre”. Pedig talán nem is lenne rossz ötlet: néhány „tréfával” bemutatni, milyen is ez a junckeri unió, és miért kell vezéreinek sebes léptekkel távozni jövőre.

 

A nyári, heti váltású megbízott vezetői rendszert ki más, mint maga Jean-Claude Juncker találta ki. Az Európai Bizottság elnöke nyilván úgy volt vele, hogy ha már egész évben annyit dolgozik a közért, legalább nyáron ne zaklassák piszlicsáré ügyekkel.

Meg egyébként is, mi fontos történhet ebben a kánikulában, amire az EU vezetésének reagálnia kellene? Ha meg mégis, akkor a bevett eljárási rendszer szerint úgyis legfeljebb egy ügyrendi bizottságot hoznak össze szeptemberig… Addig igazán várhat egy világháború, a természeti katasztrófákról és az UFO-k megjelenéséről nem is beszélve. Más lenne persze a leányzó fekvése, ha Soros szólna, de hát az ugye abban a pillanatban „Európa népeit érintő kérdés”, azaz vis maior.

Így hát a héten Navracsics Tibor intézi a napi ügyeket Brüsszelben. A magyar kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyi biztos megfontolt, bölcs ember, egész biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz. Juncker úrék bátran lubickolhatnak, visszatértükig jó kezekben lesznek a dolgok.

Pedig némi huszáros virtussal meg lehetne egy két dolgot „reformálni” – ez természetesen csak egy nyári tréfa, de egy pillanatra azért gondoljunk bele.  

Mert az ugye rendben, hogy politikai döntést nem hozhat, de hát annyi kiskapu és egyéb lehetőség van az Európai Unió központjában – ember meg nem számolja őket.

Ott van például a légkondi. Olyan nincs, hogy egy akkora marha nagy épületkomplexumban, mint az Európai Bizottságé, egy se romoljon el. Nos, én a junckeri szellemiséget mélyen átérző megbízott EU-vezetőként ebben az esetben nem terhelném a derék belga szakikat, hanem – az uniós direktíváknak megfelelően – bevonnám a migránsokat a helyi munka világába.

Ahonnan jöttek, többnyire piszok meleg van, biztos értenek a hűtőberendezésekhez. Értelemszerűen nem lehet őket kiragadni szélesebb családjukból, így hát hozzák az egész famíliát – úgy is annyi javítani való van egy irodaházban! Ha meg már amúgy is itt vannak, és az irodák is üresek, akár be is költözhetnének. A háziállatok és a lurkók majd jól eljátszadoznak a zöld udvaron, a szökőkutakban.

És mekkora öröm lesz, ha Jean-Claudék visszajönnek, és látják a bevándorlók sikeres integrációját, meg, hogy ők maguk mutathatják a jó példát! Milyen szép szelfi lesz, ahogy Juncker íróasztalán két kis cappuccino gyerek játszik, az EB elnöke pedig Juszuf légkondi-felelős és Musztafa teveügyi segédtitkár ölelésében mosolyog!

Ráadásul a szabados alkoholfogyasztási szokások is cáfolatra lelnek, hithű muszlim társaságban csak nem piál Jean-Claude. Rasid uniós mufti-főnök azonnal a kezére csap, ha mégis. Ráadásul az órákat is le lehetne szerelni, a müezzin majd elrikoltja, mikor mi a teendő. 

A költséghatékonyságot a napi ügyintézésbe is be lehetne vezetni. Minek mindent több tucat nyelvre lefordítani? Írják arabul, aztán kész. Nyelvtanárnak kitűnő lesz Mohamed, neki úgyis lejárt a szerződése az Iszlám Államnál. Referenciamunkának meg ott van a több száz nyugat-európai fiatal, akiket terroristává képzett Szíriában.

Aztán az Európai Unió alapokmányait sem kellene többet kinyomtatni, tanulmányozgatni. Elég elővenni a Sariát – egyszerű, logikus, Európa „vérfrissítésének” még magyarázni sem kellene.  

Mindezt akár egy hét alatt le lehetne zavarni. És akkor a brüsszeli fejesek a saját bőrükön is megéreznék, hogy mit is szabadítottak rá Európa népeire. 

És mi történne? Semmi sem történne. Legfeljebb építenének egy új irodaházat a kelet-európai országoknak járó támogatások megcsonkításából…

Az unió jelenlegi vezetői nem akarnak szembenézni a migrációval, és nem is tudják azt kezelni.

Jövő májusban ezért kell őket kiebrudalni az EP-választásokon.

 

 

fotó: manneken-pis.be