Poloska a labdában?

23

 

„A labda most már az USA térfelén van!” – mondta Putyin, miután a VB hivatalos játékszerét ajándékozta Trumpnak. A megjegyzés nem a focira, hanem Szíriára vonatkozott. Donald elnök mosolyogva átvette a lasztit az ő Vlagyimir barátjától. A tegnapi helsinki csúcson tegeződtek, barátkoztak – de leginkább egymás gyengéit igyekeztek kiismerni. A „bizalmi szintet” jól mutatja, hogy Trumpnak azonnal azt javasolták, vizsgáltassa át a labdát, nincs-e benne „poloska”.

 

Mennyire kompatibilis az amerikai és az orosz konyha? Egy helsinki étterem Trumputin nevű fogást vett fel a napi menübe a nagyhatalmi csúcs reklámértékét kihasználva. Az étel igen érdekesre sikeredett: egy tálon van az orosz lazacos palacsinta tejföllel, és a hagyományos amerikai vastagtésztás többrétegű „kolléga”, áfonyával, édes sziruppal, vanília fagylalttal és porcukorral.

Valljuk meg, kell egy ízlésvilág ahhoz, hogy valaki ezt egyszerre, egy tányérból fogyassza.

No, ez a két „gusztus” találkozott politikailag is tegnap a finn fővárosban.

Trump és Putyin már az elején tesztelték egymás türelmét. Az orosz elnök gépe „véletlenül” később szállt le Helsinkiben, ezért késett a megbeszélt időpontról. Az amerikai államfő erre bezárkózott szállodai szobájába, és rákésett Putyinra.

A „vetélkedő” folytatódott a kézfogásnál is: Trump hagyományosan hosszan és erősen szorítja meg kollégái kezét, ezzel is mutatva hatalmát. Most ez a „kézfogó” alig három másodpercig tartott, az erő kérdésében aligha lehetett gond Putyin részéről.

Magukról a tárgyalásokról ma reggelre már mindent lehet tudni, ami nyilvános. A sajtótájékoztatón elhangzottak alapján mindent végig vettek, ami fontos. Megállapodtak valamiben? Talán, de eredményük még a jövő zenéje, s az idő eldönti, mi valósul meg belőlük.

Szíria kapcsán mondta Trump, hogy mindenkinek érdeke a rendezés, az Iszlám Állam végleges legyőzése. Ebben szerinte a labda az orosz oldalon pattog. Putyin kihasználta a politikai poén lehetőségét – ekkor hangzott el a felvezetőben említett mondat.

És ekkor kapta meg az amerikai elnök a futball labdát is, amely ezt követően feleségénél kötött ki. A csúcs létrejötte miatt elégedetlen washingtoni elit egyik tagja, Lindsey Graham szenátor azonnal jelezte: ellenőrizni kellene azt a lasztit, nincs-e benne lehallgató berendezés.

A bizalom persze kétoldalú. Putyint megkérdezte egy újságíró arról, hogy mennyire hisznek egymásnak. A Kreml ura elmosolyodott, és sajátos stílusában válaszolt: senkinek sem szabad hinni!

„Honnan veszik, hogy Trump bízik bennem, én meg benne? Ő az USA érdekeit védi, én Oroszországét. Vannak közös érdekeink, és keressük az együttműködés lehetőségeit is.”

Ennyi.

De miért kellene másképp lennie? Két nagyhatalom vezetője akkor kezd el nagyon barátkozni, ha közös ellensége van, vagy az egyik annyira legyengül, hogy a másik „csendőrpertut” alkalmazhat vele szemben. Esetünkben egyikről sincs szó.

Ki nyerte ezt a nagyhatalmi meccset? Trump vagy Putyin?

Nem vállalkoznék ennek eldöntésére. Eddig, és az elkövetkező napokban is egy zsáknyi nagyon okos elemzés fog napvilágot látni. Nyilván van, amiben az egyik, van, amiben a másik érdekei érvényesültek jobban.

Abban azonban biztos vagyok, hogy kik azok, akik veszítettek.

Azok a tengerentúli „héják” – főleg demokraták -, akik Trumpot „orosz kártyával” akarták megbuktatni, vagy legalább legyengíteni – veszítettek.

Azok, akik a két ország hidegháborús viszonyában érdekeltek, az ilyen-olyan liberális elitek és oligarchák – veszítettek.

Nem jó hír ez a találkozó azoknak sem, akik az Egyesült Államok és Oroszország ellentétéből akarnak megélni. Ez vonatkozik üzleti befektetőkre és államokra – mondjuk Ukrajnára vagy Romániára is.

Ma ennyit tudni, a többi információ Trumpnál és Putyinnál van. Talán jobb is így.

 

 

fotó: AP