Amikor égőt cserél az ellenzék…

 

Hány ellenzéki kell egy villanykörte kicseréléséhez? Kérem, ne vicceljék el a kérdést! Ne dobálózzanak felelőtlenül nagy számokkal. Itt „nagy nevekről”, Hadházykról, Sallai R. Benedekekről, avagy Fodorokról, Molnárokról, Tóth Bercikről és Karácsony Gerikről van szó. És akkor még ott van a Jobbik ilyen-olyan szárnya. Ezt nem kell elkapkodni! Meg minek is, addig sincs világosság…

 

Az LMP tegnap kizárta Sallai R. Benedek ex-képviselőt, mert egy fegyelmi tárgyaláson úgy tett, mintha nekidőlne Hadházy Ákosnak. Utóbbi erre provokatíve úgy reagált, mintha valóban eldőlt volna – ezért őt a Lehet Más a Politika művelői eltiltották két évre az LMP-n belüli funkcióktól. Hadházy erre humorizálva mondta: ez komcsi módszer, miért nem négy év a penzum?

Aztán újságírók kérdezték, hogy most akkor lázad és feláll? Ő ezen a felvetésen meglepődött: már miért tenne ilyet? Hiszen őt a nép megválasztotta, ő a parlament tagja, van fizetés, van szék és repi, ja, meg valami demokrácia. Hát marad és „dolgozik”…

És akkor kiégett a villanykörte. Az LMP vezetése összenézett: most mi van? Szél Bernadett ijedtében gyorsan a sarokba hátrált: ez csak Schiffer összeesküvése lehet, így akarja felhívni a figyelmet a zöld értékek semmibevételére. Ungár Péter cselekedett, tapsolt egyet: otthon ugyanis olyan multiokos kapcsoló van, amely hanghatásra működik. Hát nem történt semmi… Nem is értette, hülye ez a való világ. 

Hadházy kárörvendően felröhögött: velem kötözködtök? Látjátok, ez az eredménye! Erre a körte villant egyet, és az ex-társelnök is egy sarokba menekült. Nézték a sötétséget. Szabó Szabolcs Együttből átigazolt oktatáspolitikus itt érezte szükségesnek, hogy hozzászóljon: jelezte, a villanykörte problémájának gyökereit, az orbáni tanügyi rendszer hibáit kellene először felfedni, és nem léha döntéseket hozni.

Sallai ex-képviselő szomjas volt, ezért távozott. Az ajtó nyílása és a fény beáramlása általános rémületet keltett az LMP vezetésében. Kórusban mondták, zárja rájuk inkább, nem kockáztatnának.

Sallai a parlamenti folyosón összefutott Molnár Gyula szocialista ex-elnökkel. Kérdezte: mi van nálatok? Mi, „exek”, mégis csak értjük a világot. Molnár mondta, hogy náluk is sötét van. A villanykörte ugyan nem égett ki, de eltűnt. Sallai meglepődött: „Nálatok már ezt is lopják, Gyuszi?” Molnár vállat vonva, fájdalmasan bólintott. Dühös volt magára, felelőtlenül vonult ki a frakcióülésről, miközben ott maradt az a hercig kerámiafoglalat.

Sallai azért bekukkantott a maradék szocialistákhoz. A várakozásoknak megfelelően ott sem volt világosság. Kunhalmi Ági ugyan lelkesen lengetett egy EU-zászlót, de az nem adott fényt. Tóth Bertalan frakcióvezető, elnök-aspiráns jól elvolt a félhomályban, a többiek gyanakodva figyelték egymás zsebét: kinél lehet az égő?

Az ex-LMP képviselő kérdezte: mégis, nem lenne egyszerűbb kicserélni a körtét és tenni valamit? Kórusban letorkolták. Ez egy baloldali, progresszív frakció, vazze! Itt elvek vannak! Meg erkölcsök! Senki sem lophat! – mármint ugye úgy, hogy a másiknak nem hagy valamicskét. De egy körtén miképpen osztozkodjanak?

A Párbeszéd öt fős frakciójának irodájában síri csönd volt. Szabó Tímea frakcióvezető egy Fodor Gábor-vudubábut szurkált, többnyire ugyan a saját ujját találta el, de a nemes cél érdekében a vérét is áldozni tudta. Mellár Tamás függetlenként frakciót mentő professzor nem akarta feláldozni önrendelkezését az izzó cseréjével. A maradék három tag egymást számolta, kettőnél mindig megakadt valaki, mert magát kihagyta, és ezért újra kellett kezdeni. Tombolt a demokrácia, na.

Gyurcsányéknál Sallai senkit sem talált. Ők éppen nem bojkottálták a parlament munkáját, ők csak távollétükkel hívták fel a figyelmet az orbáni diktatúrára. Meg fröcsi-pancsi időt ígértek a Balcsin.  

A Jobbiknál nem volt csönd. A legnagyobb ellenzéki párt vezetői elkötelezett, tettre kész erőként cselekedtek. Fűrészeltek. Mindenki saját széke lábával bíbelődött, hogy majd nagylelkűen felajánlja valamelyik társának a villanykörte-cserére. A Jobbikban ugyanis összetartás és testvéri szeretet van. Ebből kifolyólag Toroczkainak több billegő lábú sámli is készült.

Mivel sötét volt, a fűrész erre, amarra is járt. Hát, ahol fát vágnak, hullik a forgács – jegyezte meg Sneider pártelnök, aki a sötétben is tudott pártalapszervezeteket feloszlatni.

Sallai ex-képviselő a Parlamentből kilépve összefutott a ház mindenesével. Az kérdezte, hogy fent az uraknak eszükbe jutott-e végre a biztosítékot megnézni? Mert ő felszólt vagy tucatszor, de mondták, hogy ő ostoba melós, ne pofázzon bele a nagypolitikába.

Hát részéről objektíve mindegy, de azért jó lenne, ha lassan mennének a dolgukra, mert a szemetüket is el kell takarítania ám valakinek. Ő meg dolgozni jár ide, és nem „demokratizálni”.

 

 

fotó: logothetis.com