London liberális Kánaánt árul

 

„Az élettársi kapcsolat csak a homoszexuálisoknak jár!” – ezzel az indokkal utasították el Angliában egy nő és egy férfi erre vonatkozó kérését. A hazai libbal média örömódákat zeng a londoni életről, és biztatja a fiatalokat, hagyják el hazájukat. Bizonyos szempontból persze a brit főváros maga a mennyország: mindent szabad, a közbiztonság nem érdekli sem a muszlim polgármestert, sem az újdonsült belügyminisztert. Viszont a kokaint gyorsabban kihozzák, mint a pizzát… És ott vannak a machetével rohangáló „cuki migránsok” is.

 

A 37 éves Rebecca Steinfeld és párja, a 41 éves Charles Keidan Nyugat-Londonban élte mindennapjait. Boldogok voltak, elégedettek egymással – úgy döntöttek, kapcsolatukat egy szinttel feljebb emelik. Házasodni még nem akartak, úgy gondolták, a törvényes élettársi kapcsolat a megfelelő lépés. Miért? Magánügy. Amit ugye tisztelni illik.

El is mentek az illetékes hatósághoz, és kérelmezték az említett státuszt. A hivatalban viszont közölték, hogy erről bizony szó sem lehet: nem lehetnek élettársak, mert az csak a homoszexuálisoknak jár! Ezt később a bíróság is megerősítette. S valóban igazuk volt, hiszen kiderült: 2004 óta törvény mondja ki, hogy „az élettársi kapcsolat a homoszexuálisok privilégiuma, az nem adatik meg a hagyományos modellt követőknek”.

A történetből botrány lett, ezen kívül egyelőre semmi. Az ügyet a Legfelsőbb Bíróság fogja (majd egyszer) vizsgálni. A píszí közvélemény szerint itt egy burkolt meleg-ellenes kampányról van szó… Na, ja.

Közben az is napvilágot látott, hogy legalább hárommillió hetero pár van hasonló helyzetben Nagy-Britanniában. Azonban az ő jogaik senkit nem érdekelnek, szemben az alig tízezernyi, önmagát gendernek valló emberrel, akik eddig talán csak az alanyi jogon járó főnemesi címet nem kapták meg Őfelsége Kormányától.

Persze az is kérdés, hogy a brit kabinetnek még elfogadható-e ezen titulus? Ugyanis április elején a The Economist – azaz nem egy bulvár, hanem egy nemzetközi tekintélyű gazdasági szaklap – azt fejtegette, hogy II. Erzsébet egyenes leszármazottja lehet Mohamed prófétának…

S hát – végül is – az új brit belügyminiszter pakisztáni származású, Sajid Javido saját bevallása szerint „nem vallásos muszlim”. A londoni polgármester gyökerei hasonlóak, Sadiq Khan azonban nyíltan hirdeti Allah dicsőségét.

Egységesek abban is, hogy szerintük a legfontosabb a „szexuális és vallási kisebbségek védelme”, és „az ország jövőjét jelentő” migránsok dédelgetése.

A közbiztonság helyzete érdektelen. A szinte mindennapos merényletek, bevándorló hátterű bandaösszecsapások szerintük „egy multikulturális világváros életének velejárói”. Ezt az árat meg kell fizetni a sokszínűségért, a lakosság előtt feltáruló új távlatokért.

Ezek egyike – gondolom – az lehet, hogy egy felmérés szerint Angliában sokkal hamarabb érkezik házhoz a futár, ha kokaint rendel az ember, mint ha pizzát szeretne. Mert ugye egy „civilizált, nyitott országban” inkább készítenek ilyen kutatást ahelyett, hogy elkapnák a kábítószer-dílereket.

Persze, a londoni píszí végkövetkeztetés ebből is nyilván az, hogy lusták a kelet-európai pizzafutárok. Akiknek szinte toborzásába kezdett az elmúlt hetekben a pesti libbal média. Megható cikkek, riportok sora jelenik meg arról, hogy milyen rettenetes az élet a fasizálódó Magyarországon – ám London, na, az az álmok fővárosa!

Valószínűleg mindannyiunk meggyőződése, hogy ez spontánul alakult így, és teljes egészében a jó szándék motiválja… Tényfeltáró újságírás, és nem valamelyik alapítvány projektje… Idővel talán kiderül.

Abban azonban már most biztos vagyok: gondolják meg, mielőtt gyermekeiket, rokonaikat a szigetországba küldik boldogulni. A kerítés ott sincs kolbászból, sőt.

Mivel ott családjukon, barátaikon, kultúrájukon kívül még valamit bizonyosan nem találnak: biztonságot.

De az nem is része a liberális mennyországnak.

 

fotó: bbc.co.uk