Tüntizzünk – hitványság felszippantva

 

„Tüntetéshullámot és engedetlenségi mozgalmat” indít ma az ellenzék, mert ők nyertek, csak ezt rajtuk kívül senki nem vette észre. „Ismert felszólalók” is lesznek, de nem árulják el a nevüket, ugyanis „meglepetést akarnak okozni”. Hát a nagy szervezkedés helyett speciel a munkahelyre is be lehetett volna menni – jaj, bocsi, píszi értéket sértettem megint. A munka ugye derogál. Soros ezt a játékot eljátszotta már pár országban, itt-ott sikerült is, mi röhögjük ki.

 

Sokan kérdezik tőlem, hogy nem kellene-e ma kimenni, és odaszólni, hogy értsék már meg végre, milyen választási eredmény született. Hogy nézd már meg, gyerek, itt vannak a számok, azok nem olyan véletlenül kerültek milliók nevében oda, ahova.

Menjünk? Megy a rosseb. Ki a francot érdekelnek már ezek?

Látom persze a híreket, hogy ez a magyar választás el volt csalva! Hát, ja. A libbal oldal szempontjából mindenképpen, mert kikaptak, de nagyon. Ez azonban nem választási matematika, ez az, hogy képtelenek vagytok bármit mondani, amitől jobb lesz az ország!

Olvastam rengeteg külföldi portálon is, hogy itt mekkora rohadt nagy csalás, diktatúra, meg egyéb van.

Annyian magyarázták meg, hogy mi magyarok alapjáratban kretének vagyunk, hogy csak, na! A vidéki magyarok aztán meg tényleg nagyon-nagyon szégyelljék magukat, mert őket eleve diktatúra támogatására szüli a mamájuk.

Ez az a pillanat, amikor leírtam valamit, de nem biztos, hogy egyet is értek vele. Hihetetlen vágyat érzek, hogy odamélázzak a mai tüntihez, oszt’ nézd már, a kezem az időjárási körülmények miatt nem találta a kesztyűt, ezért elszaladt, és végül nem szájon vágta a suhancot?!

De ez nem jó ötlet.

Kísértő, istenigazából igaz is, de fölösleges.

Ők akarnak háborút! Ők hergelnek minden létező helyről. Most már egyre inkább külföldről. Mert itthon valójában mindenki tudja, hogy mi van. De onnan demokratikusan választott kormányt akarnak dönteni.

Ezért felemelkedik az ember keze. De hagyjuk most.

Mi mondjuk azt, hogy elég. Mi békét akarunk, stabilitást. Gyereket nevelni, kutyát okítani és macskát is elviselni, már amennyire hagyja.

Olyan nagy kérés ez?

Minden fiatal lelkesedő „demokrata” ellenzékihez, Fegyőrökhöz, Marcikák-félékhez: mi tudjuk, mi az a háború. Nem idióta amerikai filmekből, hanem mert magunk, vagy apáink, nagyapáink ott voltak.

Ne akarjátok ezt!

Ti politológiai technológiát gugliztatok a netről, ez nem a való világ. Nem leszünk öribarik soha, ez van, de esetleg tiszteljétek, hogy a többség mit akar.

Mert ha nem, tényleg meg kell magyarázni majd egyszer nektek, nagyon-nagyon.

Ennél demokratikusabban ma nem tudtam fogalmazni… Legyetek demokraták, mamahotelt kiélvező cuki gyerekek, lécci, lécci…

Ott a Meki, a suhogós, a bármi, nem elég?

 

 

fotó: forward.com