A szánalom szeánsza

.

Simicska leveri Vonán és más szolgálóin, hogy veszített. Bezárja a Magyar Nemzetet, Lánchíd Rádiót, jön a Hír Tv is. A párt bankszámlái is le vannak tiltva. Bevállalták, ez van. Sorosról még nem tudni, mit döntött, csak parázás van eltartottjainál. Aligha száll ki néhány internetes portálból, ebből, abból. Szél Bernadett sem mondott le – érdekes módon – a nagy libbal „jaj, de vállalom a felelősséget” cunamiban.

Van egy angol barátom. Volt magyar felesége, elvált, így alakult. Lányai gyönyörűek, magyarok lesznek.

Küldött nekem egy viccet a magyar választások kapcsán. Az angol humor egy érdekes humor, helyén értsék. Szóval ül egy ír és egy mormon a repülőgép első osztályán. Ki mit rendel?

Az ír azt mondja: kér egy whiskyt. Aztán kért még egyet kísérőnek, mert az ember nem iszik alkoholt tisztán. A csinos stewardess ezután a mormon, látványosan jómódú utashoz fordul: kérdezi, kér-e ő is esetleg egy italt.

A mormon felháborodik. Ő még akkor sem inna ilyesmit, ha az igéző utaskísérő vagy akár ezer gyönyörűséges nő ajánlaná fel cserébe bájaikat. Az ír kedélyes vigyorral visszaadja a második whiskyt. Mondja a kisasszonynak, hogy ezt az opciót eddig nem ismerte, de ő bevállalja, hogy helyettesítsék a rendelését. Whisky, vagy ezer gyönyörűséges nő? Van kompromisszum-készség az emberben…

Ez Nyugat-Európa művelt értelmisége szerint alighanem egy szexista vicc. Szerintem csak tréfa, a maga módján nevettető. A feleségem is mosolygott rajta. De amennyiben bárkit sért, kérem, tudja: nem sértésre született.

Mi köze van mindennek a mostani magyar választásokhoz?

Pont annyi, mint a nagyszerű ellenzék reakcióinak az eredményre. Mismásolás, magyarázkodás, semmi.

Kistáskák! Nem rátok szavaztak. Ezt fogjátok fel, a többi mese. Nem azért, mert csalás volt, vagy nem sikerült visszalépés, vagy Superman éppen késve jött segíteni egy nagy örökséghez jutott rajzfilm-figurának, akár egy nagynevű magyar napilapot venni.

Vasárnap úgy összejöttek a magyarok, és azt mondták, belőletek nem kérünk.

Vona Gábort ezután kirúgták. Kapott egy megrendelést, vállalta, nem teljesítette. Volt pénz, paripa, minden. Mégsem jött be. A magyar választók többsége azt mondta: Te nem vagy hiteles! Volt, aki azt gondolta, hogy néhány multinacionális cég reklámhadjárata is meghat embert. Ölelgetős plüssmaci, vagy Jobbik-kampány? Belefér.

Nem fért bele.

Vona gazdája most bosszút áll. Nem azokon, akiken valójában szeretett volna. Nem azokon, akik felé úgy igazán gyűlöletet okád. De ők túl erősnek bizonyultak. Szépítgethetjük: a Fideszről lepergett Simicska mocska.

Az említett „úriember” most leveri a kudarcot azokon, akik ott vannak a közvetlen környezetében. Ennyi pénzt ti nem értek! Magyar Nemzet, Lánchíd Rádió és ugrásra készülő Hír Tv?

Vona már nem kap whiskyt a Lajostól.

Hogy ezért rengeteg embert áldoznak be, korlátlan számban és konkrétan? Éltem már meg újság bezárását. Vesztettem el így melót. Voltunk tán százan. Kerestünk újat, ki milyen tehetséggel. Csepelen, amikor a gyárat ellopták a szocialista „újnemesek” – tízezrek szenvedtek meg ilyet. Nem merném, soha, semmikor, semmilyen módon magamat hozzájuk hasonlítani, az ő veszteségükhöz mérni a magam álláskeresését.

Magyarország döntött.

Ezek viszont megkapták a megrendeléseket. Gyűlést szerveznek, embert tukmálnak, indokokat és ürügyeket pénzelnek fel. Igyekeznek kijózanodni, spanglit tekerni.

Pénz kell nekik, de nagyon és annyira, hogy már fáj. Itt mindenki mindenkit el fog árulni újra és újra, mert az a kis pénz, ami ezért a teljesítményért jut – már nem elég az eddigi demokrata úri módihoz.

Nagyon nem hiszem, hogy Önöknek ötleteket kell adnom, hogy mindezt miképpen kezeljék.

Múltkor kedélyes pörköltet javasoltam, továbbra sem gondolom, hogy rosszul jártak, ha megfogadták a javaslatot. Most azt mondom, ez a szánalom vánszorgása.

Ne idegeskedjenek, hagyják a fenébe az egészet.

Most már élni kell! Ezek meg…

Ne aggódjanak, megtalálják, hol a helyük…

 

 

fotó: costaricanstimes.com