Soros-gömböcök háborúja

21

 

 

Egymásnak estek Kijevben a „színes forradalmárok”: Petro Porosenko letartóztatta az ukrán ellenzékivé vált Mihail Szaakasvili grúz-exelnököt. Az abszurdot fokozni is tudták: mindketten orosz-bérencséggel vádolták a másikat. Van egy másik „közös vonás”, kapcsolatuk Soros Györggyel. Történetük iránymutató a spekuláns pesti kitartottjainak is.

 

A Kedves Olvasónak alighanem már igencsak elege van ebből a Sorosból – mi tagadás, így karácsony közeledtével én sem bánnám, ha elvétve kellene csak leírnom a nevét. Ez a bájos spekuláns azonban nem bírja ki, hogy legyen nap, amikor nem kever éppen valahol. Most éppen a változatosság kedvéért megint Kijevben.

Soros György és ukrajnai „alapítványsikjai” tudvalevőleg könyékig benne voltak az 2014-es Majdanban, az orosz-barát Viktor Janukovics elnök eltávolítását eredményező kijevi tüntetéssorozatban. Az amerikai spekuláns kiválasztottja ugyan a gáz-királynő, a szép szőke Julija Timosenko volt, de aztán Barack Obamára hallgatva inkább a bonbon-mágnásra, Petro Porosenkora tett.

Kapcsolatuk pár évig virágzott is, Sorosnak közvetlen beleszólása volt a miniszterek kinevezésébe – akkor lett egy amerikai állampolgár a pénzügyi, egy litván a gazdasági, egy grúz pedig az egészségügyi tárca vezetője Ukrajnában. Természetesen mindannyian szoros kapcsolatot ápoltak a milliárdossal, illetve annak Nyílt Társadalom Alapítványával. Ezt nem is titkolták, büszkélkedtek vele. Ezzel így volt Porosenko is, aki ki is tüntette Sorost, irodája bármikor nyitva állt előtte.

Soros egész Ukrajnát saját fazonjára szabta volna át, ami nyilván erkölcsi és elvi vitát eredményezett Porosenkoékkal: ők saját rablóterületüknek tartották az országot, az eddiginél nem akartak többet adni a spekulánsnak. És főleg nem akarták, hogy az ellenőrizze őket.

Hivatalosan nem került sor egyértelmű szakításra, de Soros újra elkezdte felpénzelni Timosenkót, és előszedte a naftalinból régi barátját, Mihail Szaakasvilit is. A grúzt ő emelte hatalomra 2008-ban a „rózsás forradalommal” Tbilisziben. Igaz, 2013-ban hagyta bukni is, de aztán két évre rá beprotezsálta Porosenkónál. Az ex-elnök lett a fekete-tengeri kikötőváros, Odessza kormányzója.

Szaakasvili és Porosenko között nagy volt az egyetértés, amíg Sorosnak úgy tetszett. Aztán szakítottak, a grúzt kirúgták, sőt elvették friss ukrán állampolgárságát is – a sajátjáról korábban ő maga mondott le az ukránért cserébe, de főleg azért, mert hazájában korrupció és hatalommal való visszaélés miatt körözték. A hontalanná vált ex-elnök, ex-kormányzó ennek ellenére szabadon utazgatott a világban, az útlevélnél többet ért Soros György névjegye.

Idén ősszel aztán az amerikai mágnás visszahozta Ukrajnába. Lengyelország felől lépett be törvénytelenül, kijevi források szerint laza 300 ezer dollárba került az ukrán határőrök jóindulata. Szaakasvili el is indult felszabadítani Kijevet!

Aztán a múlt héten őrizetbe vették, ahonnan hívei először kiszabadították, majd az ukrán titkosszolgálat pénteken kicselezte testőreit. Most előzetesben van. Ügyvédje szerint Szaakasvili éhségsztrájkba kezdett, s amennyiben ma a bíróság meghosszabbítja letartóztatását, akkor „még elszántabban fog éhezni”. Ami ugye komoly fenyegetés, hiszen azonnal mozgósíthatja a kijevi vendéglátóipart, amelynek a jó kedélyű kaukázusi komoly szponzora volt mindig is.

Mihail Szaakasvilit amúgy az ügyészség azzal vádolja, hogy orosz segítséggel erőszakos hatalomátvételre készült. A grúz ellenben azzal gyanúsítja Porosenkoékat, hogy a moszkvai titkosszolgálatokkal szövetkezve törtek életére. 

Nehéz lenne ezt az egész történetet röhögés nélkül megállni, ha az egésznek az árát nem Ukrajna fizetné. Az ország GDP-je 2014 óta a felére esett vissza, az átlag jövedelem két és félszeresére. Az egyszeri ukrajnai lakos ma durván ötvenezer forintot visz haza, ennél kevesebbet sehol sem keresnek Európában. Se Albániában, se Moldáviában.

Aligha meglepő, hogy egy szombati televíziós közvélemény-kutatás szerint az ukránok túlnyomó többsége bizony Porosenkostól, Szaakasvilistől a kénköves pokolba küldené a „korszakváltó demokratákat”.

A Soros-gömböcök kijevi párbajának eredménye egyelőre kiszámíthatatlan, a „gazda” alighanem egyelőre csak zsarolja Porosenkot a grúz felturbózásával. Az ukrán elnökre ráadásul most Nyugatról is nagyobb nyomás nehezedik. Abból még nem lenne baj, hogy túl nyíltan lopja el a segélyeket és hiteleket, hiszen abból azért lead a „jobb embereknek”. Azonban az már zavaró, hogy az elvárt „európai normákat” még a látszat kedvéért sem tartja be.

A Velencei Bizottság ma adja ki hivatalos verdiktjét az ukrán oktatási törvényről. Az előzetes hírek szerint elítéli Kijevet, amit az ukrán fővárosban perverz módon már most saját sikerükként értékelnek… Hiszen ebben az ügyben az ő „George barátjuk” mellettük áll. A „nagy magyar”, a videóklipjeiben a magyarokért aggódó és tenni vágyó filantróp ugyanis támogatja a kisebbségi nyelveket korlátozó nyelvtörvényt. Mert érdeke most így kívánja.

Mindezen elgondolkozhatnának Soros magyarországi kitartottjai is. Nem csak a politikusok, akik amúgy is azt teszik, amit a spekuláns akar. Hanem azok a „széplelkek” is, akik úgy gondolják, ők csak delfinmentésre és mimózanevelésre kapnak pénzt a Nyílt Társadalom Alapítványtól. Pedig kedveskéim, ez bizony nem így működik. A mocskos pénznek ára van. A gazda már kért, és kérni is fog „valamit”!

Aminek semmi köze sem lesz a delfinekhez és mimózákhoz…

fotó: politikan.net

Facebook hozzászólások