Heller, a cinizmus satrafája

 

Lehet annyira gyűlölni valakit, hogy az ember ezért szembeköpje múltját, eddigi valós vagy vélt értékeit? Heller Ágnes szerint igen: Orbán remélt bukásáért cinikus alkut köt az antiszemitizmussal, politikai kóklereknek kínálva fel „filozófiáját”. Életműve persze ezzel válik teljessé, a harcos cionizmustól sikerült eljutnia a mocsok-barna köpönyegforgatásig. Pedofil politikai „lamourja” Vonával nem meglepetés, hanem kiteljesedés.

 

Heller Ágnes a libbal oldal „szellemi nagyasszonya”. Akire ő azt mondja „fehér”, az a belvárosi értelmiségnek és a Heti Hetes szellemi bázisának szentírás. Ma a Magyar Narancsban fejtegette országmentő gondolatait.

„Mindenki azzal jön, hogy az antiszemitáktól védi az országot meg az ellenzéket. Uramisten, én vagyok a holokauszt-túlélő, és nem ők! Ezzel a tapasztalattal a hátam mögött mondom, hogy ha nincs együttműködés a Jobbikkal, akkor a Fidesz fog hatalmon maradni.”

Világos, vegytiszta logika. „Az ellenségem ellensége az én barátom” – ezért a felismerésért valóban érdemes volt filozófusnak állnia a múlt század derekán.

A gyűlölt ellenség most ugye Orbán Viktor. Miért? Ezt a nagys’asszony úgy tényszerűen soha nem fejti ki. Ő egyszerűen csak címkéz: diktátor, illiberális, lerombolja a jogállamot és demokráciát, tiporja a sajtószabadságot, és támogatja az antiszemitizmus terjedését. Illetve… Hát izé, ezt az utóbbit most hagyjuk inkább, ez a helleri filozófia magasabb szintje.

Hiszen Orbán főbűnének a fentiekhez egyébként sincs semmi köze. Ezek csak vádak. A miniszterelnök azért tűrhetetlen, mert egyfelől független Magyarországot akar, másrészt nem biztosít jól fizető előnyöket a libbal értelmiségnek. Nem ismeri el szellemi fölényük kizárólagosságát sem.

Lehet ennél nagyobb galádságot elkövetni? Van fegyver, ami ez ellen nem elfogadható? Heller Ágnes szerint nincs. Ezért mosdatja most tisztára Vona Gábort – kinek alvezérei még ma is, a néppárti pálfordulás után is nap, mint nap zsidóznak. Úgy gondolja: ő, a holokauszt-túlélő felmentést adhat az antiszemitizmus alól. Neki van erkölcsi alapja arra, hogy az Orbán-gyűlölet oltárán feláldozza milliók halálának emlékét.

Felháborító? Undorító? Aljas? Hát persze. Meglepő? A legkevésbé sem! Bevezetőül Heller filozófiai eszmefuttatása 1998-ból:

„Istent a másik oldalról sem lehet belekeverni a holocaust magyarázatába vagy értelmezésébe. Ha belekeverem: úgy kell gondolnom, hogy a holocaust Isten büntetése volt a bűneinkért. Megváltás az asszimilációtól. Ha nincs holocaust, a zsidóság eltűnik. De Isten meg akarta menteni a zsidóságot, nem elveszejteni. Azzal, hogy ránk küldte Adolf Hitlert, menekült meg a zsidóság. Ettől nem asszimilálódott egészen. Ez istenkáromlás. Amit nem lehet megmagyarázni, arról legjobb, ha hallgat az ember.”

Érdekes? Ha van gyomruk hozzá, olvassák el még egyszer. Hiszen ez csak filozófia…

Nagyot tévednek azok, akik azt gondolják, hogy Heller szellemi frissessége mára odakozmált, azért sztárolja a Jobbikot. A Vonával kezdett politikai flört életpályájának logikus kiteljesedése. 

Heller Ágnes a második világháború után a cionista mozgalom harcos tagja, tüntet, agitál. Aztán rájön, hogy inkább lenne kommunista – hogy ez pont 1948-ban, a „vörös fordulat” idején következik be, nyilván a véletlenek furcsa egybeesése. A lukácsi iskola lelkes tanonca lesz, s mivel mentora 1956-ban a Nagy Imre kormány tagja lesz, november 4-e után ő is margóra kerül. Ami egy kényelmes középiskolai tanári állást jelent.

Ezt három évig bírja, aztán ír egy levelet az MSZMP Központi Bizottságának, amelyben önkritikát gyakorol, és 1956-ot ellenforradalomnak minősíti. Kéri elvtársait, jelezzék, miben tudná hibáit kijavítani. Az elvtársak ebből nem kérnek…

Amikor 2011-ben ez nyilvánosságra kerül, Heller elismeri a levél létezését, de szerinte a „kritikus részt” már negyedszázada halott első férje biggyesztette hozzá. Elegáns riposzt… Hiszen ekkor már Heller úgy emlékszik 1956-ra, mint élete „legnagyobb politikai élményére”, számára a „forradalom szent emlék”.

Az elvhű filozófus asszony pályafutása részleteinek bárki utánanézhet, röviden ennyi: 1963-ban az „elvtársak megbocsátanak”, a rendszer Lukács György miatt 1968-ban a filozófiai tudományok doktora címmel „bünteti”. Kilenc évvel később aztán nyugati „tanulmányútra” megy. A rendszerváltás New Yorkban éri, akkor gyorsan hazajön „segíteni és tanítani” a bűnös nemzetet. 

Indult a cionizmusból, eljutott egy antiszemita párt tisztára fürdetéséig. Hogy mit jelent a Gyurcsánytól Vonáig tartó „népfront” remélt győzelme Magyarországnak? Nos, az nem érdekli. A minap Kálmán Olga megkérdezte, hogyan nézne ki egy ilyen koalíció kormányzása? Heller legyintett: kit izgat?! Ezen majd ráérnek akkor elgondolkodni, ha nyertek. Csak legyen meg a hatalom, dögöljön Orbán, a magyarok meg… Fölösleges dolgokról ne filozofáljunk.

Fotó: facebook.hu