Gyurcsány országot jár (1.)

 

A Momentum után a DK is országjárásba kezd. Maga Gyurcsány Ferenc is útibatyut ragad, hogy megismerje a vidék ügyes-bajos dolgait. Megpróbáltuk kideríteni, hogyan történik az ilyesmi demokratáéknál.

 
Gyurcsány Ferenc hajnalban kelt, hiszen állítólag ez a vidéki embereknek is kedvenc elfoglaltsága. „Nyilván a jószág etetése miatt” – ötlött fel a Demokratikus Koalíció elnökében a logikus magyarázat. Igaz, országjáró útjának első nagyobb állomása holnap Debrecenbe vezet, de hát a vidék az vidék, a paraszt meg paraszt, nem kell a dialektikát túlbonyolítani. Meg ugye addig is benéz egy-két faluba, községbe, járásba, szupermarketbe. Ezekből ugyanis állítólag mind van vidéken.

Flanel demokrácia

Persze Gyurcsány maga is Pápáról származott, de hát az régen volt, mégis érezte, még mindig zsigereiben van a vidéki emberek búja-baja. Így ennek fényében állította össze ruhatárát az országjárásra. A gyűlésekhez kell például fehér ing, nyakkendő, azzal tisztelem meg ezeket. De mit vegyen fel a kocsmába, piacra? „Oda kockás flanel kell” – a demokrata pártelnököt lenyűgözte saját briliáns helyzetértékelése. Kiválasztott hármat a gardróbból, kisbőröndbe rakta. Elégedett volt magával. Ekkor egy kéz paskolta meg a vállát, feleségéé, Kláráé volt.

– Ez nem lesz jó, Feri!
– Miért nem lesz jó?
– Ott van rajtuk a Boss, meg az Armani embléma! És nem flanelek!
– Ebben igazad lehet… Amúgy mi az a flanel?

Klára asszony nem bonyolította a dolgot, előkotorta egyik terhességkor hordott ingét. „Ebben olyan leszel köztük, mint Mátyás király álruhában” – adta hites urának. Segített pakolni is, félretolta a férje által kiválasztott Berluti mini bőröndöt – „ami azoknak készült, akik egy hatjegyű összeget sem sajnálnak, ha stílusos poggyászról van szó” – és elővette azt a cekkert, amelyet tavaly itt hagyott Ali, a vendégül látott reklám-migráns.

Innentől minden ment, mint a karikacsapás, városi gyűlésre „szép ruha”, faluba a lakásban összeturizott használt cuccok. Gyurcsány stikában még gyorsan becsúsztatott néhány palack jobb nedűt, valamivel csak le kell mosni azt a sok sz..t, amivel vidéken kínálgatják. Indult.

Politikai felkészülés

A kampány-járműben már várta Vadai Ágnes DK-alelnök és Gréczy Zsolt DK-szóvivő. A gyors puszicsere után utóbbi vette át a szót főnökéhez fordulva.

– Mit mondjunk a sajtónak, embereknek, mi az országjárás célja?
– Ugyanazt, amit eddig. Nem pártcsatározásokra van szükség, ugyanis az ország bajban van!
– S mit mondunk a sajátjainknak?
– Ugyanazt, amit eddig. Ki kell szúrni Botkáékkal, túl nagy lett a pofájuk! Ezt nem hagyhatjuk!

Vadai bólogatott. A Feri aztán érti a politikát. „A Feri” ránézett az órájára, még bőven tizenegy előtt járt, márpedig mélyinterjúkban többször is ismertetett hitvallása szerint, addig az ember nem fogyaszt alkoholt. No de hát az utazás az ugye más, Allah sem néz akkor az igazhitűre. Vadai elértette „a Feri” gondolatát, nyújtotta a kampány-flaskát. Gyurcsány kortyintott egy félperceset, és gondolataiba merült.

Átverték. Molnárral és Hillerrel nem erről alkudoztak anno – hitt nekik, mert ismerte őket, meg egyébként is, az egyik pártelnök, a másik választmányi elnök. Arról volt szó, hogy Botkát „kifuttatják”, a választásra meg összeállnak, kiszorítják a francba a kicsiket. Aztán a 2018-as vereség – mert még nem jött el az idő – után már teljes lehet az összeborulás, baloldali egység, istennyila. S akkor újra ő a vezér. Csak ő. Hiszen csak neki van tehetsége, ő tud beszélni, ezek pártfunkció-üzér senkik.

Jó, rendben, felhívták, mondták, hogy időt kérünk, Feri, a helyzet kiforr magától, türelem, minden rendben lesz, Feri. Mint a rossz adós, aki halasztásért, részletfizetésért kunyerálva ígérget fűt és fát, ilyet már látott bőven. Közben meg ráuszítják a Nyakót. Hogy a Botka beszól, rendben, de a sajtófőnök szólni sem merne Molnárék jóváhagyása nélkül.
Gyurcsány kellőképpen feltüzelve Gréczyhez fordult.

– Mit mondott pontosan a Nyakó Pisti?
– Hogy Botka szent, Te meg a 2010 előtti világot testesíted meg…
– Miért, ők szopós csecsemők voltak akkor? Medgyessyt kikkel buktattam meg? Kik szavaztak meg miniszterelnöknek?
– Ők is tudják ezt, Feri.
– Hát akkor, hogyan merik?
– Te is ott voltál, ők is ott voltak. Medgyessy buktatásakor és a kormányzáskor is. Te róluk tudsz, ők rólad…

Az utolsó szót a DK-szóvivő elharapta. Jó a viszonyuk, azonban mindennek van határa. De Gyurcsány inkább saját dühével foglalkozott. El akarják szedni a szavazóit, az ő ötszázezrét? Ezek? Hát most majd meglátjuk. Jön még kutyára dér. Olyan kampányt csap nekik, hogy a fejük belelilul a naftalinból előszedett piros dzsekikbe. (Egy pillanatra itt lehiggadt, egy bizonyos kor után az ember hajlamos emlékein merengeni. A 2002-es kampányban ő javasolta Medgyessynek, hogy mindenki öltözzön pirosba, hogy mutassák a baloldaliságot. A proli a vörösből ért, az az ő színe, nem a kék.)
Megérkeztek az első célfaluba.

Gyurcsány falun

A helyi és megyei pártvezetők a falu előtti benzinkút parkolójában várták. Kézfogás, ölelkezés, feles ide, feles oda. Programot egyeztetnek, a helyiek kérdik, az ebéddel mi legyen. Gyurcsány helyett Vadai legyintett: hol lesznek akkor már, meg egyébként is, „a Feri” utálja „a vidéki magyaros kosztot”. Aztán Pestről hozott aláírásgyűjtő íveket osztogatott. A helyiek kérdezték, miért vagy mi ellen gyűjtünk? Vadai letorkolta őket: „Nem mindegy? Írják alá, adat kell, nem az okoskodás!”

Közben Gyurcsány kockás flanelba vágta magát, indulhattak a néphez fórumot tartani. A nép demokrata értelmezésben ezúttal a kocsmát jelentette. A nép itt erősen meglepődött a nagyszámú demokrata vendégsereg érkezésén. Vadai dühösen nézett a helyiekre, a helyiek magyarázkodtak: „A szocik lejöttek a városból tegnap, és leszaggatták a plakátokat”. Gyurcsány beleunva a tétlenségbe, odalépett a pulthoz és harsányan bejelentette: „Emberek, fizetek maguknak egy rundot, aztán beszélgessünk!”

A nép az elsőnek örült, a másodikat különösebben nem igényelte. De hát megtanulta a kapitalizmusban, hogy mindennek ára van. Az ingyen-piának pláne. Gyurcsány belekezdett.

– Emberek! Mi zavarja Önöket? Ki ne mondják, tudom én! Önöket a demokrácia hiánya és az orbáni önkényuralom zavarja! Orbán, a diktátor mindent elvesz maguktól, én mindent megadok! Emlékeznek, hogy régen jobb volt? No, én régen voltam! Emlékezzenek, akkor jobb volt! Én láttam Kádárt is. De Kádár már nincs, én vagyok! Horn is régen volt, én vagyok! Na, még egy rundot! Kérdés van?

A népre legutóbb ekkora hatást a Való Világ első szériája gyakorolt, így erősen döbbenten hallgatott. Az lmp-s szimpátiával méltán gyanúsítható állatorvos ugyanakkor felvetette:

– S mi a Demokratikus Koalíció véleménye az egészségügyről?
– Arra keressük a megoldást, hogy aki napi nyolc órát dolgozik, az megéljen a fizetéséből, aki egy életet végigdolgozott, az tisztességes nyugdíjat kapjon, aki beteg, gyógyulhasson!

Az egy szuszra elhadart válasz nem Gyurcsánytól, hanem Vadaitól származott, akinek Gréczy csúsztatott oda egy minapi sajtóközleményt puskául. Az állatorvos elhallgatott. Azonban a két rund kellően érdeklődővé tette a helyi darts bajnokot, akit még véletlenül sem gyanúsított soha senki semmilyen politikai szimpátiával, és újságot is legutóbb egy festéskor láttak nála.

– Mondja Gyurcsány úr! És megtalálják valamikor azt a megoldást?

Vadai válaszolni akart, de Gyurcsány leintette, nem kell a konfrontáció, inkább rendelt még egy kör italt. A dzsinn azonban már kiszabadult a palackból. Egy egykori tsz-tag is kíváncsiskodott.

– Most akkor a Gyurcsány úrék vagy a szocialisták mondanak igazat? Meg mi van azzal a vagyonadóval? Meg, hogy a gazdagoknak is fizetni kell?
– Ön szerint az MSZP vezetők miből élnek? Elég nekik a párszázezres parlamenti fizetés? Molnárnak még annyi sincs, nem is képviselő! Én ismerem őket, loptak és újra lopni akarnak. Engem azzal vádolnak, hogy én vagyok a gonosz, hát, ha az vagyok, elhiheti, tudom, kik a kartársaim.
– De olyan szépen hangzik, hogy visszaadják, ami nekünk jár…
– Ami maguknak jár?

Itt Gyurcsánynak észbe kellett kapnia, majdnem kifakadt. De ezt elég, ha Klára hallja otthon. Fegyelmezte magát.

– Ezek magukat semmibe veszik! Ezt tették mindig is! Tönkretették a tsz-t? Tönkretették. Elloptak mindent, amit lehet? Elloptak! Tegnap még a plakátokat is ellopták! Ez tolvajnépség, talán még Orbánnál is rosszabbak!
– De itt járt a Botka úr is, és ugyanezt mondta a Gyurcsány úrról…
– Botka hány rundot fizetett? Hármat? Na, akkor még kettőt, magyar ember öt alatt nem áll meg!

A nép ivott és merengve hallgatott. Sokat tanultak a modern baloldaliságból pár nap alatt.

A Gyurcsány-stáb viszont loholt tovább. Újabb népek várták, a demokratikus progresszió nem cövekelhet le egy faluban.

 

Folytatjuk.

 
Fotó: haon.hu