Több szociális bérlakást! Le az önkormányzati mutyikkal!– tűzték ki a jelszót a demokratikus aktivisták. Aztán elfoglaltak egy méregdrága éttermet a Budai Várban. Világos: forradalmat is kényelmesebb luxus körülmények között csinálni. Félreértés ne essék, Gulyás Marciék nem az elit ellen küzdenek, kicsit sem érdekli őket a szegények sorsa: ők akarnak belvárosi hülyegyerekekből országos „menő csávókká” válni.

Józsi csepeli boltos érdeklődve olvasta az étterem-foglalásról szóló híreket. Nem nagyon értette a dolgot. Gulyás Marci ugye azt mondta, hogy azért tiltakoznak a Pest-Buda Bisztróban, mert állítólag tulajdonosa Orbán ismerőse, és olcsón kapta meg bérbe az önkormányzati ingatlant. Ahol inkább szociális bérlakásokat kellene létesíteni.

Ez így jól is hangzott. Csak Józsi szerint voltak apró szépséghibák a dologban. Először is, ha igaz a mutyi, miért nem a polgármesteri hivatalnál verik az asztalt? Miért nem foglalják el a polgármester előszobáját? Hiszen ha adták, ők adták áron alul az épületet.

Szociális lakás a Várban, a Fortuna utcában? Ez körülbelül annyira értelmes megoldása a szegények lakáskérdésének, mint amikor Marie-Antoinette francia királyné kaláccsal akarta megoldani a krónikus élelmiszerhiányt. De hát Marciék nyilván a belvárosból látják a világot.

Csepelről nézve belefért volna még az is, hogy Gulyásék odasétafikálnak az étteremhez, és azt körbevéve tiltakoznak. De ők a bisztróba hatolva rendeztek „ülősztrájkot”. Józsi és felmenői is a néhai Csepel Művekben dolgoztak, értelmezésük szerint a sztrájk az nem egészen az, hogy bemegyünk egy luxus-vendéglőbe, és elfoglaljuk az asztalokat. Bár tény, ott benn nem is szemerkél az eső…

Józsi értelmezése szerint ez egyszerű mocsokság. Elsősorban nem az ebédről vagy vacsoráról lemaradó vendégek miatt, azok találnak máshol is borjú bécsit 5350, vagy csirkepaprikást 3880 forintért – igaz, utóbbit vajas galuskával. A pincér viszont borravalóból él, a vasárnap meg étteremben talán a legerősebb nap. Az ő megélhetése ellen „ülősztrájkoltak” Marci és haverjai.

Persze a pincér a maga módján melós, szolgál – a demokratikus aktivisták meg azt akarják, hogy végre őket szolgálják, aki ez ellen van, az dögöljön! A szegény ember, a szociális lakás és minden más csak ürügy, hogy végre velük foglalkozzon, őket rajongja körül mindenki. Hogy ők maguk még életükben nem találkoztak valós szegénységgel?! Jártak ők már buli után aluljáróban! Mélyről ismerik a problémát!

A bisztró tulajdonosának kieső bevételéért Józsi nem hullajtott krokodilkönnyeket, aligha kényszerül emiatt átszokni a zsíros kenyérre. Azonban a törvények és szabályok, a magántulajdon tökéletes semmibevétele sértette Józsi elveit.

Mert mi a következő? A belvárosi úrigyerek-falka betör az ő kisboltjába, megszállja, nem hagy senkit vásárolni, mert Józsi a kocsmában már többször kifejtette: Gulyás Marciék egy elkényeztetett, ingyenélő és semmirekellő banda?

Mondjuk Józsi emiatt azért olyan nagyon nem aggódott. Nem voltak skrupulusai, ő fogta volna ezeket az „aktivistákat” a grabancuknál fogva, és végtelenül korrekt szakszerűséggel vágta volna ki őket az utcai pocsolyába. Egymás után, az összeset, hogy megismerjék, miképpen működik a való életben a köz- és magántulajdon elve.

Még rendőrt sem hívna. Mert világos, hogy Marciék arra vágynak, hogy baráti kamerák előtt „rendőrileg túlkapják” őket. Pedig csak szájon kellene…

Ami persze nyilván személyiségi jogaik durva megsértése lenne, mint ahogy az is, hogy tegnap a bisztróban a marhaságaikra ráunva a személyzet pár percre csak úgy rájuk zárta az ajtót. Ami a „személyiségi szabadságuk” megsértése. Csak az érdekesség kedvéért, amikor szombati „nagygyűlésükről” biztonsági őrökkel dobattak ki két „felszólalni vágyó demokratát”, akkor ugye piszkosul nem sértettek semmilyen jogot, ugye?

Amúgy Gulyásék további hasonló akciókra készülnek. Gyanítom, először egy Armani vagy Boss boltot szállnak majd meg, hogy a hajléktalanok divatjamúlt öltözködési szokásai ellen tiltakozzanak. Aztán megostromolják a Hajas-szalont: trendi frizurát mindenkinek! Nekik pedig, szegény élhetetleneknek – pardon: éhezőknek!, azonnal! Az autószalonok egyelőre biztonságban vannak, Marciék a csepergő esőhöz hasonlóan a nagy fém dolgoktól is nagyon félnek. A jogosítvány is csak annak kell, akinek nincs vágya sofőrre…

Józsi csepeli boltos végül úgy döntött, hogy egyelőre nem foglalkozik többet ezzel az egész, külföldön kitalált, „civil” alapítványok által pénzelt Gulyás-FeGyőr-féle marhasággal. Most se azért tette, mert igénye lenne rá, csak úgy érezte, ezek már nem elégednek meg a romkocsmai idilljükkel, hanem a rendes emberek életébe gázolnak. Ma ott, holnap itt hisztiznek? Na, ezt azért nem hagyná!

Fotó: sztarklikk.hu