Sieg Heil! Liebe Angela!

29

 

Merkel mindent kimondott a kancellárjelölti álvitán. Kell a migráns – már az, akire a vállalat igényt tart. A semmire se jó alapanyag meg megy a gyarmatokra, „elosztásra”. Ő tökéletes, megkérdőjelezhetetlen, ami hibát elkövetett, azért Orbán a felelős. Sieg Heil! Meg karlendítős bokacsattogtatás, píszíül.

 

A konzervatívnak kinevezett Angela Merkel és a szocdem Martin Schulz igazán meghívhatták volna harmadik félnek a kancellárjelölti vitára Orbán Viktort. Mert azt hiszem, úgy illett volna, ha már annyit beszéltek róla. Persze ezt megtehették volna a német néppel, és úgy Európa egészével is.

Már, ha egy másodpercig is érdekelte volna őket, hogy a németeknek, a magyaroknak, és úgy általában az európaiaknak mi a véleménye. De nem, ez nem esik szempontrendszerük fókuszába. Ők csak elmondták, hogy „ezek” – azaz mi -, mik és kik vagyunk, hogyan kell élnünk – szerintük. Rólunk beszéltek, s mint mindig eddig, nélkülünk. Nyilvánvaló volt az is, hogy nagykoalícióra készülnek, csak a szocdemek megfelelő ára még a kérdés.

Merkel és Schulz előadott egy színdarabot, ami olyan volt, mintha a ’30-as évek derekán Adolf Hitler és Hermann Göring vitatkoztak volna a náci párt programjáról. Persze: mínusz zsidók.

Mert ezen kívül minden más megvolt. Németország mindenekfelett, aki a mi érdekeinket sérti, az autokrata, a mi pénzünkből élősködő polák és magyar. Németország mutat utat Európának, sőt, Németország maga Európa. Mindenki más csak szívességet tesz az európai Németországnak, a pénzéért kuncsorog. Jó, a britek még elviselhetőek, de ők kiszálltak.

A franciák meg? A selyemfiú Emmanuel Macron máris behódolt, ezt hívjuk modernül német-francia európai tengelynek. Kevésbé látványos, de kevesebbe is kerül, mint Wermacht ezredeket vonultatni a Champs-Élysées-n, vagy fenntartani a Petain-féle Vichy-bábállamot.

Hogy ez most egy olyan-amilyen összetételű Németország? És? Hitler kancellár sem volt az az echte tősgyökeres német… Az érdek és a haszon a fontos, a tartalom sokadrendű. Akkor SA-legény, most Amnesty International – és más jogvédő, aki felsőbbrendű kiválasztottság tudattal megkülönböztet, és jó-rossz kategóriába sorol embereket. Festék- és kirakatdobálásban is hasonlóan jók.

A fenti sorokban igyekeztem nagyon gyorsan letudni a német píszí normák durva megsértését. A nemi identitás változatosságainak bolygatásához most nem volt gusztusom, elnézést. Mindezt nem sértésnek szántam, csak érzékeltetni akartam, hogy a hölgyek és urak milyen játékot űznek.

Így egészen biztos vagyok benne, hogy Németország, a berlini német és a belvárosból odaszakadt ex-pesti értelmiség ezt megbocsátja nekem. Mert ugye nincs kettős mérce? A tökéletes demokrata világban hogyan lehetne másképp?

Mert például Magyarországot diktatúrának, az ország miniszterelnökét fasisztoid önkényúrnak titulálni, az ugye belefér? A magyarok, lengyelek, szlávok meg neveletlen hordák? Azt ugye szabad leírni? Az amolyan humor, írói munkásság? Ugye? Nekik mindent, nekünk semmit? Hát én most kicsit „humorizáltam”.

Ordenáré hazugságokat felvetni Európa „legdemokratikusabb” és leggazdagabb országának vezetőinek vitájában, ugye píszí? Mert komolyan, Németország kancellárja azt mondja, hogy Orbán Viktor elvette a migránsoktól a vonatjegyeket, hogy ne jussanak a „szabad világba”, és ezért van menekült-válság? Magyarország tehet a migráns-invázióról? A zsidók meg hátba szúrták az I. Világháborúban a Reichet, és csak ezért nem győztek a fronton derekasan küzdő kamerádok?

Lehet ezt a játékot játszani! Gyomorforgató, undorító, öklendeztető, de lehet. De ez kétirányú utca.

Mert kérdem: hol az a marha nagy emberjogi szolidaritás, amikor Angela Merkel azt mondja, hogy a migránsokból csak a „német gazdaság számára fontos szakmák, hiányszakmák képviselőit fogadnák be”?

A rabszolga-kereskedelem is egy roppant profitábilis üzletág volt hosszú évszázadokon át. Merkel asszonyék tudtak javítani a haszonkulcson. Akkor fuvarozni kellett őket Afrikából, most saját maguk fizetnek azért, hogy rabszolgák lehessenek. Ráadásul útközben a selejt is vízbe fullad. Hogy ez szabadság, nem rabszolgaság?

Valóban: elképesztően nagy a különbség a között, hogy ingyen dolgozom a gazdára, és ruhát és ételt kapok érte, vagy a keresetemet elköltöm a gazda boltjában ruhára és ételre. Utóbbihoz persze jár reklám és valóság show, és zöld szabadság-igazolvány is. Ja, és tévé-előfizetés rabszolgahajcsár helyett. Hiába, Soros György bölcs, történelmet látott ember.

Végezetül: milyen jelzőkkel és hasonlatokkal illessem azokat a hazai demokratikus pártokat”, amelyek örömtáncot járnak arra, hogy Merkel beszólt a magyar miniszterelnöknek? És ünneplik az állítólagos berlini selyemzsinórt, mint Ujhelyi István MSZP-alelnök? Mert ők onnan szoktak várni parancsot, stílusosan fermánt? Avagy most már lassan ez nem is csak stílusjegy …

Kedves Olvasó! Szívesen mondanám, hogy amit fentebb leírtam, az szatíra. Nagyon szívesen mondanám…

 

Fotó: politico.eu