Takarítsuk el a belvárosi szemetet!

 

Több százan tüntettek tegnap a bulinegyedben, mert elegük lett abból, hogy éjszaka nem tudnak aludni a sakálrészeg „turistáktól”. A helyi lakosoknál betelt a pohár a mindent elárasztó kosztól, attól, hogy környezetüket nyilvános vécéként használják. Önök nem így lennének vele?

 

Józsi csepeli boltosnak az Oktogon környékén volt dolga. Amúgy ritkán mozdult ki kedvenc kerületéből, úgy volt vele, hogy minek. De most elromlott a családjában generációkon át öröklődő kakukkos órája, és emlékei szerint arra lakott az a mester, aki értett a szereléséhez.

Kedélyesen elhévezett a Boráros térig. Kicsit furcsállotta ugyan, hogy még a hatvanas évekből visszamaradt járművek közlekednek, de gondolta, ez biztos valami menő, retró dolog. Aztán egyik útitársa mondta, hogy ez nagyon nincs így.

Ekkor Józsi elgondolkozott azon: vajon miért fontosabb a városi tömegközlekedés szempontjából az, hogy mindenhova bicikliutat építsenek, mint az, hogy új, mondjuk légkondival ellátott HÉV szerelvények legyenek? Aztán gyorsan meg is intette magát az illetlen, politikailag inkorrekt gondolatért.

Ezt követően villamosra ült, ahol azon csodálkozott el, hogy a hazai domináns kisebbség itt a főváros belsejében miért mer úgy viselkedni, mint ahogy Csepelen sohasem tehetné? S főleg, ezt miért hagyják? Megoldásra nem jutott, ráadásul közben megérkezett az Oktogonhoz.

A villamosról leszállva kissé meglepődött. Legutóbbi információi alapján Erzsébetváros még Magyarország része volt. Aztán elmosolyodott, ez nyilván a turizmus fejlődését jelenti, ami munkát ad a helyieknek és bevételt hoz az országnak. Azaz jó.

Ekkor egy furcsa jármű, amelyről később megtudta, hogy beerbike, avagy sörbicikli, majdnem elütötte. Pedig ő járdán ment. De a szerkezeten ülő félmeztelen angol fiatalemberek éppen a környéken járókat dobálták cigarettacsikkekkel és műanyag söröspoharakkal, amiért elveszítették az irányítást a jármű fölött. Legalábbis Józsi ezt hitte egy békés pillanatig, viszont miután lelkesen röhögve feléje köptek, rájött, hogy ez szándékos volt.

Józsi körbenézett: hol egy rendőr? Sehol sem volt. A csepeli boltosban megint felmerült: a belváros brit megszállás alá került? Na, de inkább ment tovább a dolgára. Az órást régi címén nem találta, a kebab árus azonban szerencsére tudta, hogy a mester hová költözött. Józsi így elindult a Király utca felé.

A Körúton ballagva kissé furcsállotta, hogy a régi boltok helyén csupa kocsma van. Józsi alapvetően meleg szívvel és tisztelettel viszonyult eme intézményekhez. Azt azonban még ő is túlzásnak érezte, hogy tíz méterenként legyen kettő belőlük.

A Király utcán sétálva Józsi őszintén ledöbbent. Lehet, hogy mégiscsak háború volt erre? Vagy még van is? Bedeszkázott ajtók, penetráns húgy- és hányásszag, ész nélkül rohangáló, angolul veszettül üvöltő férfi és női falkák. De sehol egy magyar rendőr vagy katona.

Kocsma mondjuk volt itt is. Józsi – megnyugtatandó magát – betért az egyikbe, rendelt egy fröccsöt, és kifizette érte egy üveg bor árát. Ezt szóvá is tette, az érdekes frizurájú pultos srác pedig vigyorogva közölte: „Mi van, nyugger? Nem tetszik a rendszer? Vegyél fel hitelt!” Józsi 56 éves férfiként, ereje teljében nagyon úgy érezte, hogy ezt most meg is akarja mutatni. De aztán vett egy mély levegőt és továbbállt. Féltette a kakukkos órát magára hagyni egy tisztességes nyikhaj-verés idejére is.

Az idős órásmester aztán elmagyarázta Józsinak, hogy az, amit tapasztalt a belvárosban, az a buliturizmus. Amire állítólag azért van szükség, mert munkát ad a helyi kocsmák, bárok, éttermek dolgozóinak, és hát az állam is adóbevételhez jut. Sokak szerint ezért kell lenyelni a békát.

Józsi kérdezte, hogy ha mindenhol, így például a Balatonon is pincér, szakács és totális vendéglátós-hiány van, miért nem mennek oda dolgozni? Munkájuk így is lenne, ezt a kuplerájt viszont meg lehetne szüntetni! Ha a „bulituristák” nem tudnak hol piálni, büntetlenül garázdálkodni, nem ide jönnek. A rendőrök meg addig is pofozzák le ezeket a szarzsákokat!

Az órás az ördög ügyvédjét játszva megjegyezte, hogy de hát akkor mi lesz a turizmussal? Józsi azt mondta, hogy ilyen turizmus a rossebnek sem kell. Ha valaki betér az ő boltjába, és botrányt okoz, bevétel ide, bevétel oda, ő bizony úgy kivágja, hogy a lába sem éri a földet!

Szép dolog a turisztikai bevétel, de talán még fontosabb az itt élők nyugalmának és biztonságának védelme. Ráadásul, ha rend és tisztaság lesz, talán normális vendég is beteszi ide a lábát, és talán többet is költ.

 

Fotó: mefi.be