Kicsoda Ön, Mr. Trump?

8

 

A kép nem montázs, nem gúnyos mém, hanem a valóság: Donald Trump egy meleg tanárral pózolt az Ovális Irodában. Az amerikai elnök egyre több kérdésben hátrál meg a demokrata lobbi előtt. Kérdés, ez vereség vagy csak taktika?

 
„Kicsoda Ön, Mr. Putyin?” – ezt kérdezték szerte a világon, amikor 2000-ben egy, szinte az ismeretlenségből előkerült ember lett Oroszország teljhatalmú ura. Ma ugyanez a kérdés nyugodtan feltehető az Amerikai Egyesült Államok elnökének is.

Pedig Donald Trumpról szinte mindent lehet tudni. Ismertek üzleti ügyei, meggazdagodásának naposabb és árnyékosabb oldalai. Talán még arról is van statisztika, hogy hány női feneket paskolt meg eddigi életében. Tudjuk, hogy vonzódik az arany színhez és a zsíros húsokhoz.

Választási kampányában világossá vált politikai krédója is: Amerika mindenek felett! Térjünk vissza a hagyományos értékekhez, legyünk olyanok, mint akik egykor naggyá tették az országot! Isten, haza, család. Férfi, nő, gyerek. A virtuális gazdagság helyét pedig vegye át a valós teljesítmény: legyen becsülete Denverben a kétkezi munkásnak, és ne csak a Wall Street-i alkusznak.

Trump ezért lett elnök, ezért állt mellé a tradíciókban hívő Amerika. S majd félévnyi kormányzás után ebből alig látszik valami. Jó, rendben, a választási ígéret egy dolog, a tényleges hatalomgyakorlás meg más. De ennyire?

Nem a fenti kép miatt. Istenkém, fogadta az év tanárait, és az egyikről kiderült, hogy meleg. Kért és kapott egy közös fotót is, ahol produkálhatta magát LMTBQ-s kitűzőjével és szexi legyezőjével. Utóbbit azért vitte magával az Ovális Irodába, hogy a „nemi nonkonformizmus szabadságát és örömét éltesse”. Hát, ha ez kell a boldogságához…

Nikos Giannopoulos ezen kívül tolmácsolta migráns tanítványai kérését, hogy ne csak Giannopolus tanár bácsi, hanem Trump elnök bácsi is legyen velük kedves. Az „elnök bácsi” erre csak megértően mosolygott, hasonlóan ahhoz, mint mikor texasi választói a mexikói határra ígért óriáskerítésről kérdezték – amihez eddig lényegében egy téglát nem tettek hozzá Trump emberei.

S innentől kezdve ez a bájos fotó sajnos nem csak egy New York-i szavazóknak szánt gesztus, hanem inkább az eddigi Trump-kormányzat sajátos szimbóluma.

Mert akárhogy szépítjük, néha úgy tűnik, hogy mintha nem is Donald Trump lenne az igazi gazda a Fehér Házban!

Pedig Trumpnak biztos többsége van az amerikai törvényhozás mindkét házában – jó, pártja messze nem áll egységesen mögötte, de azért ez még így is messze erősebb pozíció, mint amiben ifjabb Bush vagy Obama volt. Hiába, vállalásaiból szinte semmit sem valósított meg eddig. A már említett mexikói bevándorlók továbbra is jönnek, viszont a termelésüket külföldre helyező amerikai cégek nem rohannak hazavinni gyártósoraikat.

Az elnök beszólt Merkelnek, de ettől még az amerikai polgár nem fog kevesebb Mercedest és több Fordot venni, ha megteheti. Az Európai Unióval való keménykedés, az amerikai érdekek Brüsszelre kényszerítése egyelőre csak az acsarkodás, és nem a gazdasági előnyök szintjén látszik.

Trump kilépett a klíma-egyezményből, de ettől még egyetlen szénbánya sem indult újra. Igen, ehhez nyilván idő kell. De könyörgöm, ha ez egy előre tudott döntés volt, nem lehetett volna legalább egy tárnát megnyitni ünnepélyesen? Hogy ez csak píár lenne? Az, de a bányásznak még ez sem jut, az LMBTQ-lobbinak meg bármi, kérnie sem kell?

Avagy mi van a washingtoni elittel, amely ellen Trump pártállástól függetlenül hadjáratot hirdetett?! Azt csinálnak, amit akarnak. Azt kapnak meg, amit csak akarnak.

Vegyük a számunkra is „jól látható” dolgokat, a külpolitikai döntéseket. Trump azt ígérte, hogy Szíriában végre rendet teremt, mindenkivel összefog az Iszlám Állam ellen. Ehhez képest továbbra is inkább a szíriai kormánycsapatok ellen harcolnak, az oroszokkal nincs semmilyen érdemi katonai együttműködés. Pedig Putyinnal egy hét alatt lerendezhették volna az egészet. De nem…

Apropó, Putyin. Trump a fél világgal találkozott már, de vele még nem. Esetleg attól tart, rosszul nézne ki most, amikor azzal vádolják, hogy az oroszoknak köszönheti választási győzelmét? Most ez komoly, tényleg? Tavaly óta keresnek erre bizonyítékot, és nincs semmi. De főleg: néhány demokrata vizsgálóbizottság, pár liberális „oknyomozó újságíró” elég ahhoz, hogy Amerika macsó cowboy elnöke összecsinálja magát?

Trump azt mondta, elnöksége alatt Amerika nem bocsátkozik eszement háborús kalandokba, nem osztja az észt a világon. Ehhez képest ma-holnap bombázzák Észak-Koreát, Afganisztánba és Irakba is mennek vissza a katonák. Ráadásul százmilliárdokért fegyverzik fel azt a Szaúd-Arábiát, amelynek sejkjei éppen az Iszlám Államot pénzelték (múlt időben?), és a legszívesebben már holnap háborúznának Iránnal.

Ez nem az ígért béke-politika, ez a korábbi karvalymentalitás. Amelyért tapsviharban törnek ki Clintonék és úgy en bloc, a kampányban elkárhoztatott politikai és mágnás elit.

Vagy a választási ígéretek tényleg csak üres, szavazatszerző frázisok voltak?

Vagy ez az első félév az átverés ideje? Trump csak látszólag hátrál, igazából csak taktikázik, kiengedi ellenfeleit a „palackból”, hogy aztán annál keményebben valósítsa meg terveit?

Mint a hollywoodi mesékben? Látszólag visszavonul, beetet, aztán a film végén diadalmaskodik a mindent előre eltervező hős? Megmenti a szabad világot, de elsősorban Amerikát?
S ettől nekünk, itt, Közép-Európában, jobb lesz?

Kicsoda Ön, Mr. Trump?

 

 

Fotó: huffingtonpost.com

Facebook hozzászólások