Plüssmacikkal a terror ellen

17

 

Újabb terrormerényletet követett el az Iszlám Állam Európa közepén. Már számolni sem érdemes, hogy a hányadikat. Ám a szolidaritás-cunamin és kettővel több rendőr utcára vezénylésén kívül semmi érdemleges sem történik.

 

Huszonkét halottat követelt a manchesteri terrortámadás. Legalább. Lehet megszokni ezt az utóbbi szót, amelynek jelentése, hogy a többi majd hatvan sebesültből még meghalhatnak néhányan? Vagy ez az egész már csak számmisztika?

Újságíró majd kijavítja cikkét, ha még egy gyerek halott lesz, a rendőr húz még egy strigulát? Megmondom őszintén, már kedvem sem volt összeszámolni, hogy a hétfő éjszakai merénylet a hányadik volt a migráns-invázió megindulása óta Európában. Minek? Változik valami? Csökkenti a gyászt, a hozzátartozók fájdalmát?

Mert most mi lesz? Ahogyan egy ismerősöm megfogalmazta, „a Facebook-profilok talpig szívecskés brit zászlóba borulnak, fellendül a plüssmaci, virág és mécses kis- és nagykereskedelem”. Aztán előszednek valami „jópofa” rövidítést, aminek leírásával a szolidaritás nem vesz el sok időt.

Most ilyen a WeMCR – azaz szeretünk Manchester. Ezt eddig is használták a városban, de most lehet tovább piacosítani, pólót, kendőt, bögrét, bármit újra bevetni ilyen emblémával. Nehogy már a fogyasztói társadalom kimaradjon az „összetartásból”!

Lesznek egyéb nagyhatású megnyilvánulásai is az együttérzésnek. Most ilyen volt például, hogy Cannes-ban lemondták a Verdák 3 animációs film bemutatója utáni fogadást…

Aztán lesz fekete karszalag sporteseményeken, a két nagy manchesteri klub, a United és a City később játszik egy barátságos meccset is az áldozatok hozzátartozóinak megsegítésére.

Általában kiderül az is, hogy a helyi titkosszolgálat már ismerte a merénylőt. Érdekes módon most félelmetes gyorsasággal azonosították az elkövetőt, akit az őt dajkáló líbiai közösség egyik tagja „csendes, jóravaló fiúként” jellemzett. Egy másik férfit pedig állítólag letartóztattak.

Miért most és nem korábban? Jó, az nem „demokratikus”, de mondjuk miért nem figyeltették őket és akadályozták meg a merényletet?

Rendőr is több lesz most egy darabig a brit városok utcáin. Ez Franciaországban is sokat segített…

Aztán? Aztán – nem lesz semmi.

Vagy bocsánat, mégis! Az Európai Parlament és az Európai Bizottság sokadszorra kiemeli majd a terrorellenes küzdelem jelentőségét, de azt is leszögezik, hogy ezért nem a migránsok a felelősök. S amúgy is, emiatt nem lehet feladni az „európai nyitottság demokratikus értékeit”.

Meddig fogják Európa vezetői a homokba dugni a fejüket? Mikor fogják végre fel, hogy a terrorhullám egyenes összefüggésben van a migráns-invázióval? Meg azzal, hogy a multikulturális és píszí hülyítés következtében a brit és francia kölyköket is meg tudja szólítani az Iszlám Állam? A migráns fiatalokat, vagy éppen a második generációs bevándorlókat pedig végképp – ahogyan a mostani öngyilkos merénylőt is.

Hány terrortámadás, hány halál kell még?
S nem meggyalázása ez a „nyitottság-politika” minden eddigi áldozat emlékének?

 
Fotó: thesun.co.uk

Facebook hozzászólások