Momentumos számonkérők

 

A Momentum Mozgalom egy új dimenziót nyitott a magyar közbeszédben. Ők immár tesztelik, sőt interjúztatják potenciális tagjaikat. Tiszták, szépek és kellőképpen európaiak-e? Erre van nekik egy munkacsoportjuk is. Ez egy igen érdekes dolog lehet.

 

„Szeretném, ha a rendszerváltás után is lenne munkád!”
Ezt az igen kedves felszólítást a minap kaptam. Próbáltam megijedni, de az úristennek sem ment, reggel volt, és álmos voltam a pánikoláshoz.

Visszakérdeztem azért, hogy milyen rendszerváltásra tetszik gondolni? Jönnek a kommunisták? Proletárdiktatúra hiányzik, demcsi gyerekek? Mivel kritikusaim zöme a Thürmer nevet kéri rajtam számon, azt gondolom, hogy első kézből értesülnék ilyesmiről. Apám eddig nem szólt. De ha igénylitek…

Mindez a szófutam csak azért merült fel, mert azt hallottam, hogy a Momentum Mozgalomnak nem lehet akárki a tagja. Ott bizony szembe kell nézni egy munkacsoporttal. Csak úgy nem vesznek fel a Momentum Mozgalomba. Ezt maga Soproni Tamás alelnök mondta a minap. S mivel Kálmán Olgának mondta, ez bizony meg lett mondva.

De milyen is lehet egy ilyen beszélgetés?

Első körben mondjuk, legalább ötször kirohanok a tükörhöz, hogy megbizonyosodjak arról, elég demokrata-e a séróm. Aztán félő izgalommal Soproni Tamás bizottságára vetem a szemem. Ő szól:

– Hiszel Európában?

Ez egy igen komplikált kérdés ugyebár. Eddig én és Európa igen kevés párbeszédet folytattunk egymással, megmaradtunk abban, hogy ő is a térképen van, és én is. Hinni szeretnék benne? Hát, ha a földrajz hit kérdése… Akkor ahogy neki jólesik.

De Soproni „Inkvizítor” Tamás nem hagyja.

– Európai vagy?

És az milyen? Mert ugye ide születtem. Ergo, igen. Magyar is lennék, ha nem gáz…

– Érted az európaiságot?

Nagyon szívesen, de azt hogy kell csinálni?

– Támogatod az LMBTQ közösséget?

Kimondani sem tudom.

– Azaz a civilek ellen vagy?

A civil ez az elembétékás dolog? Az ment kóbor kutyákat?

– Szóval Orbánista vagy, nem vagy a közösségünk része?

Most mi van?

– Hiszel az összefogásban?

Ezt muszáj?

Te nem vagy demokrata!

Ez a verdikt. Innentől kezdve ez a bélyeged. Ők, és csak is ők megmondták!

Ha nem hiszel nekik, ott a reggeli Washington Post, amelynek vezércikke öt pontban foglalja össze, hogy miképpen kel “rendbe tenni” Magyarországot. Nem sorolom reggeli kávét kímélve… a lényeg: meg kell minket nevelni! Demokratává kell verni!

S én most elszomorodtam. Olyan rossz az, hogy se én, se környezetem túlnyomó része nem felel meg a demokrata értékrendnek.

Nem felel meg az, aki reggel, sőt hajnalban kel fel és megy a munkába. Héven utazik, és nem a belvárosban rendel kókuszreszelékes kapucsínót. Ismeri a munka kifejezést, és nem abban az értelemben, hogy „anyu, hagyjál már békén, csetelek”.

Aztán mutter először szól, hogy vegyél vissza az arcodból, de aztán megilletődik, mert nem szeretne beletiporni a szemantikai univerzumodba, mert ez hátha megsérti jellemfejlődésed.

Ezt akarjuk?
Ezt eltűrjük?
Ezt hagyjuk?

 

 
fotó: magyaridok.hu