Le Pen és a báb

8

 

Állítsuk meg Marine Le Pent! A párizsi elitnek mindössze ennyi a mostani elnökválasztások tétje, az ország sorsa mellékes. Ezért kreáltak új jelöltet, ezért osztottak lapot irányítható „szélsőbalnak”. Az első forduló őket igazolta, a második?

 

Ha Marine Le Pen nyer, ha Franciaország elesik, mi lesz velünk? – ezt a kérdést már vagy két éve feltették a párizsi, berlini és természetesen brüsszeli politikai-gazdasági elit képviselői. Tavaly év végén, Donald Trump győzelme után végképp dűlőre kellett jutni, tengerentúli segítség csak Sorostól jött, nekik kellett megoldást találni a mainstream megmentésére. Le Pen-el nem az volt a baj, hogy szélsőjobboldali, a gondot EU-szkepticizmusa jelentette, és az, hogy ellenzi a migráns-betelepítést.

Akkor döntötték el, hogy „megcsinálják” Emmanuel Macron-t. Az ugyanis addigra tökéletesen nyilvánvalóvá vált, hogy a politikai váltógazdaságot gyakorló hagyományos pártok – a szocialisták, illetve a konzervatív jobboldal ilyen-olyan nevű szövetsége – nem tudják biztosítani a „párizsi europer elit” hatalmát. S ami még rosszabb, a francia „bukás” megkérdőjelezheti az Európai Unió „játékszabályait”. Bármennyire erős Angela Merkel, egyedül nem tudja kordában tartani a mindenkori brüsszeli diktátum ellen lázadó országokat.

A Macron-projekt ekkor kapott prioritást. Fiatal, franciásan jóképű, tud beszélni. Szocialista miniszter volt, de a gazdaságot irányítva „üzletbarát reformokat” hajtott végre. Ami még fontosabb, a mi kutyán kölyke, benne meg lehet bízni. Macron ugyanis a Rothschild & Cie Banque nevű pénzintézményből érkezett a politikába. Ennél több biztosíték nem kell. Sorosnak sem…

A „demokráciavédő” projekt sikeréhez persze először rombolni kellett. A szocialistákon nem volt mit, a vérkorrupt, baloldaliságot még hírből sem ismerő Hollande-kormányzathoz képest még Gyurcsány is egy kisinas volt. A szocialisták ahhoz kellettek, hogy Macron tőlük látványosan elhatárolódjon. Ő lett a „tiszta kéz”, miközben ő vezényelte le az összes korrupciós ügyet. A hazai párhuzamnál maradva: olyan, mint Bajnai, csak nem az amatőr, hanem a profi ligában.

Ezután ki kellett ütni a versenyből a hagyományos jobboldal jelöltjét, François Fillont. Nem volt nehéz ügy, ők is tettek elég szívességet Fillon-nak, a volt kormányfő is nekik. A baráti sajtónak átadni a megfelelő aktákat – nos, ehhez még kézügyesség sem kellett. Ráadásul Fillon is tudta, hogy nem tiltakozhat, voltak még bőven dokumentumok.

Innentől kezdve csak középre kellett „pozícionálni” a Rothschildok üdvöskéjét, megteremteni a pártok felettiség mítoszát, az igazi europer szakértő, a jobb és baloldali játszmákon továbblépő civil szerepkörét. Egyfajta „rendszeren kívüli” jelöltként állították be, elkerülendő egy Hillary Clinton féle blamázst, ahol a régi elitből kiábrándult szavazók döntöttek. Szerveztek alá egy mozgalmat is, az jó lesz majd a nyári parlamenti választásokra is.

De kellett még egy biztosíték. Ez lett Jean-Luc Mélenchon, a „radikális baloldal” jelöltje. Egy, a Francia Kommunista Párt által támogatott elnökjelölt a multinacionális tőke, a mainstream elit, a Sorosok és Rothschildok érdekében? Abszurd, elsőre. Csakhogy az FKP már annyira kommunista, mint az MSZP, Mélenchon pedig szidja ugyan az EU-t, de emberei Brüsszelben a megrendelésnek megfelelően teljesítenek.

Görögországban ezt a forgatókönyvet már eljátszották Alekszisz Ciprasz Szirizájával, a „radikális baloldali” miniszterelnök azt is kipréseli népéből, amire egyetlen szocialista vagy konzervatív miniszterelnök sem volt képes Athénban. EU- és IMF-éltanuló lett a fiúból.

Ezért elkezdték felfuttatni Mélenchont. Mindent bevetettek, akár hiszik, akár nem, még maga Pamela Anderson is kiállt mellette Hollywoodból. Az egykori Baywatch sztárt a jelek szerint a francia belpolitika még a plasztikai műtéteknél is jobban érdekli. Mert hogyan másképp.

Végezetül a francia projekthez már csak Le Pen szisztematikus lejáratása hiányzott. Ebben istenit teljesített a baráti sajtó és a „civil” világ: fasizmus, rasszizmus, emberevés, és ami csak a demokratikus csövön kifér.

Mindez tegnap elég volt ahhoz, hogy Macron megnyerje az első fordulót, Le Pent viszont nem sikerült kiütni a játékból. Így most jön a „demokraták pártérdekeken való együttműködése a fasiszta veszély ellen”. Fillon és a mindössze hat százalékot kapott szocialista jelölt lényegében már tegnap este besorolt Macron mögé.

Sikerülni fog a Macron-projekt? Félek, hogy igen. Habár tavaly is Hillarynak lejtett a pálya…

Így, vagy úgy, egyet nem árt megjegyezni: nagyon nagy bajban van az az elit, amely már ilyen eszközökhöz nyúl. A franciák pedig idővel kénytelenek lesznek rájönni, hogy vannak a mindennapjaik, és van a nekik eladott virtuális világ. Az előbbiben nap, mint nap meglopják őket és robbantásoktól kell rettegniük, a másikban meg virágfüzéreket dédelgető migráns terroristák szavalnak az európai egységről.

 

 

fotó: nbsnews.com