Imádjuk az Európai Uniót!

 

Képmutató nyilatkozattal ünnepelte meg 60. születésnapját az Európai Unió, a problémákat nagy hévvel söpörte szőnyeg alá a többség. Az aláírás végén Juncker bizottsági elnök hagyományőrzően lenyúlta a tollat.

 
– Béluska, egyél szépen a töltött csirkéből! Nem fintorogsz Béluska, tömöd a fejed Béluska, a tanti neked csinálta! Látod, mindenki más is tömi a fejét!

És tömik a fejükbe az áporodott, szalmonellásra sütött keserízű és halálra unott töltött csirkét, amely után a klozet az első irány, és egy hétre biztosított a kedélyes gyomorrontás. De vigyorognak hozzá, kényszeredetten, levegőért kapkodva, irigykedve a karakán családtagra, aki közli, ő ugyan ezt meg nem eszi még egyszer. Unja, hogy menetrendszerűen rosszul kell lennie.

A kényszeredett családi évfordulók sablon-forgatókönyve ez. Mint ahogy az is, amikor az egyes számú meny összesúg a ketteskével az anyós háta mögött, hogy aztán a „kedves anyukával” külön-külön beszéljék ki egymást. Közben egy tékozló unokaöcs körbelejmolja a társaságot, egy kleptomániáját konyakkal magyarázó nagybácsi fiókokat látogat. Béluska meg tömi magát rosszullétig, mert hát ezt mondták, hogy ez a követendő magatartás egy szép családban.

A rendezvényt gründoló, a családtagokat dresszírozó nagynéni meg közben szemét tartja mindenen és mindenkin. Helyeslően a zabálókon, megbocsátóan a szélhámosokon és tolvajokon, dühösen a külön ácsorgóakon. Ők megbontják az ő egységét, az ő szent családját. Az övét, csak az övét.

Tegnap Rómában ünnepelte a római szerződés aláírásának – ez alapozott meg az EU-nak – 60. évfordulóját az Európai Unió. Volt ceremónia dosztig, az olaszok a spagetti-falatkák mellé még pár tucat uniós zászlós szimpátiatüntetőt is kerítettek. Volt egyébként EU-t éltető performansz Londontól Berlinig néhány helyen, de Európa zöme valahogy nem érezte, hogy kék-sárga zászlót kellene lobogtatnia.

Az uniós szülinapi toron mindenki lelkesen nyilatkozott. Merkel tanti önkritikusan elismerte, hogy voltak hibák, ott volt az a fránya gazdasági válság is ugye, amin csak Németország keresett, a gyarmatokat meg igyekeztek kivéreztetni. De most majd minden szép és finom lesz.

Aztán ott a migráns dolog is. Hallották a kedves tagtársak, ezeket valaki behívta?! Még ilyet. Az ugye nem ő, Angela Merkel volt, ő csak civilizációs normákat hirdetett határon innen és túl. Ja, hogy a határt elfelejtették közben megvédeni? Na, de most. Na, de most majd Brüsszellel karöltve, a civil szervezetekkel konzultálva elkészítik a határvédelmi terv tervezetének első előttit megelőző vázlatát. Szóval minden rendben lesz, kamerádok.

Közben a francia elnök az olasz kormányfővel súg össze, sok már ebből az Angelából. Aztán mennek kézcsókra a kancellárhoz. Ciprasz görög kormányfő újabb hitelek után kuncsorog, a régi-új holland kormányfő belga kollégájával a büféasztalról hizlalja önbizalmát. Merkel helyesli, gazda szeme… Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke pedig aláírásra készül.

Ez a nap fénypontja. A közös nyilatkozat. Anélkül nem élet az élet, az olyan, mint a családi fotó, ahol mindenkinek szmájlit kell vágnia, aztán kiteszik a kandallóra, ha nem fűt, legalább mutatni való kép legyen rajta.

A nyilatkozat nagyon szép, nagyjából az „azért vagyunk együtt, hogy ne legyünk szanaszét” brüsszeli eszmerendszert képviseli. Természetesen ígérnek minden szépet és jót is, ezúttal még a szegényeknek is – nézd már, valakinek feltűnt, hogy ilyenek is vannak a csodás EU-ban, mi történt, eltévedt a repülőtérről a brüsszeli taxis?

Az aláírásnak is megadták a módját. Mindenki külön kiballagott és szignált. Jean-Claude Juncker a saját tollával írt alá, amiről előtte elmondta, hogy ez ugyanaz a töltőtoll, amivel a luxemburgi küldött szignózta a Római Szerződést hatvan évvel ezelőtt. Aztán eltette azt a golyóstollat is, amit a többiek használtak, és nevetett egy jót. Szokása neki eltenni dolgokat, no. Végülis első számú uniós vezető a lelkem.

A csodaszép nyilatkozatok közül kevés az üdítő. Az egyik Orbáné. Merkel feddő és Juncker kivillanó titkárnői combokon leledző pillantása ellenére is elmondja, hogy szép ez az egész, csak hát így nemigen működik. Jelenleg az unióban csak az a miénk, amit megszerzünk, amiért megharcolunk, nincs ajándék. Ez vonatkozik biztonságra és gazdaságra egyaránt.

Szép ez a hatvanadik jubileum. Akinek van kedve, bontson pezsgőt. De durranás közben azért gondolkodjon el: egy idő múlva az már nem lesz válasz, hogy nem találtak ki még jobbat ennél az uniónál, és még mindig ez a kisebbik rossz.

A romlott töltött csirke a legjobb píárral is gyomorforgató.

 
Fotó: ap