Kulcsár és Gyurcsányi

7

 

Öt év szabadságvesztésre enyhítették tegnap Kulcsár Attila egykori sztárbróker büntetését. A per tizenkét éve alatt egyetlen érintett politikust sem hallgattak meg, nem ítélték el a bank vezetőjét sem.

 
Csak ülök és nézek magam elé. Mindent értek, de egyszerűen nem akarom érteni! Miért nincs soha igazi felelőse semmilyen gazemberségnek, ami Magyarországon történik? Miért úszzák meg egyesek mindig?

Tegnap többrendbeli sikkasztás és más bűncselekmények miatt jogerősen öt év szabadságvesztésre és ötmillió forint pénzbüntetésre ítélték a brókerügy elsőrendű vádlottját, Kulcsár Attilát. Korábban a sztárbrókert először nyolc, majd hat év hat hónapra ültették volna le. Ha a magyar jogrendben lenne harmad és negyed fok, a végén Kulcsár prémiummal szabadult volna és kitüntetésére kölcsönkértek volna egy Becsületrendet Franciaországtól.

Az ügy több más vádlottja esetében is enyhítette a táblabíróság az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék ítéletét. Enyhítette. Tetszik érteni?

A bíróság szerint a bróker 8 milliárd forintos kárt okozott a „szürke üzletekkel”. Igaz, ebből a rendőrség a nyomozás során 6,3 milliárd forintot zárolt az érintett cégektől és a gyanúsítottaktól. De akkor is, ezért öt év és ötmilliós büntetés? Ja, meg 230 milliós vagyonelkobzás persze, de képzelhetik, hogy Kulcsár nevén mi minden volt… Odaveszett talán kedvenc ndk-s melegszendvics sütője.

Amúgy értelemszerűen börtönben már egy percet sem kell töltenie, az öt év „szabadságkorlátozó kényszerintézkedést” már letudta, bő hat éve már otthon ücsörögött. Az öt milliót majd csak összekaparja, vagy összedobják „barátai”, ahogy tették anno a szocialista Zuschlag János esetében is. Ha Kulcsárban van némi perverz humorérzék, még be is pereli a bíróságot, amiért 12 évig „szórakozott” vele.

S szórakozott velünk, ez már mindenféle idézőjel nélkül leírva. Azt, hogy egy per ennyi ideig elhúzódik, megszokhattuk. A Postabank vagy Tocsik ügyön is generációk nőhettek fel enyhe túlzással, a vörösiszap története sem sokkal jobb. A büntetés folyamatos csökkenésére is volt már példa, a postabankos Princz Gábornak több tízmilliárd eltűnése mindössze 3,6 millió forintjába „került”.

Mindezt már megszokhattuk sajnos. A Kulcsár ügyben más az érdekes. Az egykori sztárbróker a bíróság előtt azzal mentegetőzött, hogy a balhé nem is „annyira sikkasztás volt, ahogy azt a vád mondja, hanem a bank VIP-ügyfeleinek a pénzét mosták tisztára, akik így még több pénzhez juthattak”. A nagytekintélyű bíróság szerint viszont ez bizony nem így volt, ezzel nem kell foglalkozni, Kulcsár sikkasztott és volt még néhány másik sáros „jelentéktelenke”.

A bank vezetőjét, az azóta elhunyt Rejtő E. Tibort semmi perc alatt fel is mentették. A VIP-lista meg? Hát az a magyar bíróságot semmilyen fokon sem érdekelte. Pedig hát ugye ezek az urak és hölgyek részesei voltak a pénzmosásnak, tán politikai fedést is adtak hozzá.

Kik ők? Csak néhány a kiszivárgott – és senki által nem cáfolt – nevek közül: Karl Imre, az MSZP energiaszolgáltatókkal való akkori „kapcsolattartója”, Puch László, az MSZP akkori pénztárnoka, Baja Ferenc pedig 2002-2010 között különböző feladatkörökkel államtitkár a Miniszterelnöki Hivatalban. Az ügyben feltűnik Lamperth Mónika szocialista belügyminiszter és egy bizonyos „Gyurcsányi” is. Neki kell leállítania a rendőrségi jegyzőkönyvek szerint minden nyomozást, neki kell mindent és mindenkit fedeznie.

A nyomozás a VIP-lista és úgy egyáltalán a Kulcsár-ügy politikai érintettjeinek ügyében a bíróság szerint nem hoz eredményt, „elhal”. Helyette tizenkét évig tologatják az aktákat, végigjátszanak ilyen-olyan fokokat, majd végül lényegében mindenki megússza.

Szóval, aki ezt követően azt mondja, hogy a magyar bíróságok fideszes irányítás alatt állnak, az igazságügyi rendszer meg nem szorul frissítésre – nos, az gyorsan húzzon el melegebb éghajlatra. S a szó messze nem turisztikai értelmében.

 

 

 

Fotó: Horváth Péter Gyula/PS

Facebook hozzászólások