Ami fáj!
10
Önt érdekli Angela Merkel, vagy valami német szociáldemokrata Schulz? Megmondom őszintén, ez a lőtéri kutyát sem érdekli. Engem a villanyszámlám érdekel. Meg a normális életem.
Tegnap hosszasan keresgéltem, miképpen lehetne a liberális nyugati normák alapján megoldani a nyugati polgári életforma válságát. Azt is kutattam, hogy én miképpen lehetnék jobb ember ebben a tökéletes társadalomban.
Aztán majdnem megtaláltam. Én akkor lennék a nyugati társadalom tökéletes tagja, ha nem léteznék. Ez sokkal egyszerűbb lenne.
„Az irányítók” életét roppant mód megkönnyítené, ha az emberek egyszerűen nem léteznének, mivel a létezők beszélnek. S ha beszélnek, csúnyákat is mondhatnak.
Olyanokat, hogy szükség van nemzeti önállóságra, kultúrára, s igen, bizonyos mértékű egységre is, de nem az „olvasztótégely” formájában, hanem úgy, ahogyan egy terített asztalon is remekül megfér egymás mellett a homár és a fekete kenyér.
Nevezzenek idealistán egyszerűnek: a „nép, az istenadta nép” csak élni, boldogulni szeretne. Nevelni gyermekeit, megfelelni a munkahelyén és istápolni idős szüleit, ha az élet úgy hozza.
Kell ezt túlragozni?
Aligha.
Az Európai Unió most azt sulykolja, hogy mi odadobtuk hagyományos szolidaritásunkat és vendégszeretetünket.
Mit is? Azt, hogy szolidárisak vagyunk az elesettekkel és szívesen látjuk a vendéget.
Pedig ez ránk továbbra is jellemző, igenis megvédjük a kisebbet és gyengébbet, erre tanítjuk a gyerekeket is a Pál utcai fiúk nyomdokán. És továbbra is terülj-terülj asztalkámmal várjuk a vendéget, akit meghívunk magunkhoz, vagy a még közelebbi szerettünket, barátunkat, aki bármikor, „csak úgy” bejöhet.
De nem szeretjük, ha ránk törik az ajtót.
Nem szeretjük, ha be akar jönni a „földesúr”, és követelni akar.
Mert nem földesurat játszik most az Unió? De igen.
Ajtót berúgó koldust játszik a migráns? Igen.
Jogos a berzenkedésünk? Igen.
Mi normális, rendes életet szeretnénk, ahogyan megszoktuk évtizedek – századok – ezredek óta, s egyikünk sem vágyik a „Fenséges Unió” ukázára, hogy azt hogyan is kellene jobban csinálnunk.
Igen, a disznót levágjuk, a libát tömjük, és a kutya is kap a családi maradékból.
Mert így szokás.
Tápláljuk egymást, nem csak fizikailag, de szellemileg és érzelmileg is, mert ez az örökségünk.
És ami fontos, azt óvni és táplálni kell.
Kössél bele, Uniós Szabályozás!
Fotó: voxeurop.eu
2017-03-09 @ 09:13
A fentebb leírtakon én is gyakran gondolkodom. Például a jog fogalmán. Jog mint olyan, nem létezik. Az emberek találták ki. Ráadásul folyton változik, mint ahogyan a törvény és a bűn fogalma is. A természetben van kő, növények, állatok és két lábon járó állatok, akik túl sokat képzelnek magukról. Gondolkozni sem kell ahhoz, hogy az élőlények megvédjék magukat, ha a helyzet úgy hozza. Ilyen egyszerű. Tanácskozás, lelkiismereti zsarolás, fenyegetés?? Ha-ha. Próbáld meg állatnál.
2017-03-09 @ 13:34
József Attila vers passzol ide:
Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.
Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.
Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.
Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton –
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
1925. április
2017-03-09 @ 14:35
Valamit nagyon félreértett a szerző. Az EU nem követel semmi olyasmit, aminek a betartását nem mi magunk fogadtunk el belépéskor. Mi akartunk ennek a közösségnek a részei lenni, nem kényszerből vagyunk benne, hanem mert ez az érdekünk. A tagsággal persze nemcsak pénz és jogok, kötelességek és szabályok is járnak, amiket természetesen be kell tartanunk.
2017-03-09 @ 16:32
A tagsággal jár pénz és jog. Meg is kaptuk. Kaptunk egy csomó pénzt főtérfelújításra, játszótérre, autópályára. Van képviselőnk az Európai Parlamentben, az Európai Tanácsban és az Európai Unió Tanácsában is.
A tagsággal járnak kötelezettségek és szabályok is. Amiket mi betartunk. A határaink Szlovénia, Ausztria és Szlovákia felé nyitva állnak, ahogy azt a Schengeni Egyezményben ígértük. Nem tartunk fenn vámokat az Unió tagországaival szemben, ahogy azt ígértük. A piacainkat megnyitottuk, ami a magyar mezőgazdaság és ipar példátlan összeomlásához vezetett, de így maradt, mert így ígértük. Tartottuk magunkat a jogharmonizációs szabályokhoz, törvényinket az Európai Unió jogával összhangban alkottuk meg, ahogyan ígértük. Hatékonyan védjük az Unió külső határait, amint azt ígértük.
Amit ígértünk, megtartottuk.
Nem ígértünk olyat, hogy bárkit beengedünk Magyarországra. Nem ígértünk olyat, hogy a más tagállamok által befogadott vagy behozott nem uniós állampolgárságú tömegeknek letelepedést kínálunk országunk határai között.
Viszont megjegyezném, nem úgy csatlakoztunk, mint egy koldus, aki bebocsátásért könyörögve kopogtat a gazdag ház ajtaján, hanem mint független állam, aminek jogai és kötelességei megegyeznek bármely más tagállaméval.
És mint tagállamok, részei vagyunk az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusának. A szabályok nem mások szabályai, melyeket be kell tartanunk, ha benn akarunk maradni, hanem a saját magunk szabályai, melyeket a többi tagállammal egyetértésben hoztunk. Az Unió nem az alapító tagállamoké, akik a szabályokat hozzák, hanem mindazon államoké, akik tagjai. Mert egy közösség.
2017-03-10 @ 05:42
Valóban így van, kedves Hirundo 🙂 még kiegésziteném azzal, hogy amikor Magyarország szavazott, akkor a “Nemzetek Uniójáról” volt szó és korántsem egy nemzetek feletti szupraállamról, ahol meg nem válaszott komisszárok és bürokraták döntenek az egyes országok parlamentjei helyett.
2017-03-09 @ 17:43
A Magyarországon élő emberek elhanyagolható kisebbsége szavazott az EU-s belépésre, és csak arra. Senkit nem tájékoztattak a szerződésekről és a kötelességekről, olyanokról meg pláne nem, amiket a belépés után hoztak meg. Kényszerből vagyunk benne, mert leépítették gazdaságunkat, és nehezen tudnánk kezelni, ha beváltanák a fenyegetéseket, melyekkel zsarolnak. Az EUs szabályokat nem kell betartani, vagy elfogadni a kutya sem tartja be őket, ezek csak a nagyobb államok érdekérvényesítéséhez használt eszközök. Semmilyen extra jogunk nincs abból, hogy EU-s állampolgárok vagyunk, sőt, kevesebb van, mint annak pakisztáni migránsnak, aki a zöldhatáron jutott be az EU területére. EU nem ad pénzt, az EU támogatásokat biztosít, azzal a feltétellel, hogy Ő határozza meg, hogy azt (és az önrészt!) mire és mikor költhetjük, kinek fizethetjük ki. Az EU számára egy gyarmat vagyunk, egy piac, egy adósrabszolga, semmi több.
2017-03-09 @ 19:13
Kár a gennykapocsra ennyi szót pazarolni.
Sajnos ez itt a Mi “ezernevű ságvári endrénk”. Vagy le kell lőni,vagy le kell húzni a klotyón a többi “bal” oldalival együtt.
2018-01-12 @ 13:01
Egyetértek!
2017-03-09 @ 14:37
Mostanában nap, mint nap azon gondolkodom , hogy jelen körülmények között miért nem lépünk ki ebből a napjainkra teljesen eltorzult Unióból ? Mert az már világos mindenki számára, hogy abból az anyagi juttatásból vajmi kevés az az összeg ami egy kis kerülővel nem jut vissza a feladóhoz. Tehát ez szerintem nélkülözhető lenne egy rövid idő után. Gyakorlatilag csak kioktatást, parancsokat , fenyegetést, és minden tettünk félre értelmezését és a migránsok ránk erőltetését, amit három és fél millió ember népszavazáson elutasított. Röviden ha akarat nélküli bábokként ellenkezés nélkül fejet hajtanánk és minden óhajuknak eleget tennénk akkor lennénk elfogadhatóak Europa “nagyjai” számára. Kérdezem és talán joggal, MIÉRT KELL EZ NEKÜNK !
2017-03-09 @ 19:22
Még soká kell várni ?
Áron bá előfizetett a a bukaresti országos napilapra.
Az öreg minden nap a szekelykapuban várja az ujságost aki a kezébe adja az aznapi friss újságot.
Áron bá megnézi az első oldalt, és a kapu melletti szemetesbe dobja.
Az újságos döbbenten nézi a jelenetet, és megkérdezi Áron bát, hogy el sem olvassa, máris kidobja az újságot, miért ?
A gyászhírt nézem fiam volt az öreg válasza.
Már megbocsásson, de a gyászhír az utolsó előtti oldalon olvasható.
Nem fiam, amit én várok azt az első oldalon fogom olvasni.
Én is ezt várom az EU-val kapcsolatban,