Andris, a Termék

Semmi perc alatt a hazai média első számú politikai celebjévé vált Fekete-Győr András. Pedig a MoMo elnöke csak a nyugati politikai technológia legújabb terméke. Igaz, szobatisztábbnak tűnik a korábbi projekteknél.

Áll Boston külvárosában egy egyszerű tömbház, semmi különös, jó ideje ráférne a felújítás. A környék is finoman szólva lelakott, ennek ellenére itt működik a híresen hírhedt Albert Einstein Intézet. Az ősz loboncú zsenire persze legfeljebb külső trehányságában hasonlít a szervezet elnöke, Gene Sharp. Első emeleti irodájában egymás hegyén-hátán könyvek, Szun-Ce-től Che Guevaráig, a papírokkal agyonrakott asztalon a 89 éves tudós kedvenc konzerv gombalevese, egy kétes tisztaságú kanállal. Kisszámú látogatója szerint Gene Sharpot bárki egy kedélyes nagypapának nézné, aki legszívesebben rokonai csintalan palántáival játszik szabadidejében, pedig az öregúr teremtette meg a „színes-forradalmak” technológiáját. Az ő tankönyveiből először a CIA ügynökei kezdtek el okosodni, mára bevett és kötelező tananyag a „civil” alapítványoknál és szervezeteknél is.

Viccnek tűnik? Nem az! Ez a törvényes kormányok megdöntésének stúdiuma.

Az Albert Einstein Intézet honlapja – Sharp könyveihez hasonlóan – vagy két tucat nyelven olvasható. A világnyelvek mellett szerbül, kirgizül, grúzul, ukránul és jó pár éve immár arabul is. Nyilván véletlenül… Tetszik esetleg arra emlékezni, hogy mi történt feléjük a közelmúltban?

Forradalmi celeb

A magyar még nincs a „használati nyelvek” között, és talán Fekete-Győr András, a Momentum Mozgalom elnöke sem járt sohasem a bostoni házban. Minek is, a „tananyag” immár házhoz érkezik. „Szabadságharcosoknak” készített útmutatóban az egyszerűbbek kedvéért 198 pontban sorolják fel a teendőket. Érdemes beleolvasni és összehasonlítani a MoMa módszereivel, de erről később. Később, mert Sharp professzor szerint az első számú feladat a „hiteles és megbízható forradalmi karakterek felépítése”.

Fekete-Győr Andrásról az elmúlt hetekben annyit írtak, mint egy jobb celeb Story-emlékérmes aranyhörcsögéről. A ballib médiából megtudtuk, hogy Andris milyen elképesztően cukkancs-mukkancs egyéniség, akiben egyszerre testesül meg Bill Gates és Petőfi Sándor. Kossuth óta nem volt nála nagyobb szónok, természetesessége pedig Steven Segaléval vetekszik. Emellett végigjárta az élet iskoláját, szülei vagyonát például olyannyira megszenvedte, hogy végül a ráerőltetett jogi pályát – az ügyvédbojtárságra a famili azzal győzte meg, hogy ott is színészkedhet kedvére – otthagyta.

Tucatnyi nyugati tanulmányút és részképzés, multiknál végzett terepszemle után úgy döntött, itt az ideje, hogy politikus legyen. A megvilágosodás számára Saullal ellentétben egy párizsi garzonban jött el, amikor éppen a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara gyakornokaként sínylődött a francia fővárosban. Az égő csipkebokor helyett pedig egy index-videó hívta fel a figyelmét, hogy nem folytathatja életét a korábbi módon. Gyönyörű szimbólum, Fekete-Győr András Párizsban, a szabadság és esélyegyenlőség városában jött rá arra, hogy a magyar demokrácia megváltása az ő sorsa. Ezért nyomban elment csokis croissant enni, majd egyévnyi progresszív őrlődés után hazajött követelésrendezőnek a General Electrichez. Szép, forradalmárhoz méltó szakma. Ott persze csak fedésből, nappal dolgozott, miközben esténként romkocsmát romkocsmára járva szervezte a mozgalmat.

A demokrácia szolgája

Tipikus magyar sikertörténet a szegény ember legkisebb fiáról. Mint a folytatás is: a hőslelkű ellenálló, Orbán Viktor uram-bátyám haveri rendszerének ellensége az Európai Parlament Jogi Ügyek Bizottságánál tűnik fel, majd elnyer egy Bundestag-ösztöndíjat a német fővárosban. Kósza véletlen, a sors érthetetlen fintora lehet csak, hogy a magyar kormány elleni támadások elsősorban Brüsszelből és Berlinből érkeznek. Fekete-Győr András a Merkel-párt parlamenti frakcióvezető-helyettesénél szerez politikai gyakorlatot. Élvezi, az indexnek így vall erről: „Azt láttam, milyen jól tud működni az a politika, ami nem a napi érdekekről vagy a bulvárról szól, hanem hosszú távú gondolkodás és kompromisszumok jellemzik”.

Tetszik érteni? Ezt írja arról a berlini kamarilla politikáról, ahol hobbiszerűen nyírják ki és zsarolják egymást a „nagyok” egymás előéletével. Ahol a kancellárián szabott ára van a pozíciónak, és ahol a sajtószabadság jegyében kormányzati ukázra hallgatják el a migráns-erőszakot. De ne legyen kételyeink, Fekete-Győr András csak jót tanult Berlinben. Ahol egyébként a politikai összeférhetetlenségre is nagyon odafigyelnek, a MoMo alapítójának Hans-Peter Friedrich EU-politikáért felelős CDU–CSU frakcióvezető-helyettes is csak úgy köszön, hogy „szervusz-szervusz, kedves civil kamerád!”

Jó a berlini társaság, de a haza hívó szavát nem lehet nem meghallani. Fekete-Győr András 2016 nyarán tért vissza Berlinből, ahol a Momentum Mozgalom rendkívüli tisztújításán másnap már őt választják meg elnöknek. Nemhogy a szegény ember fiának, a legkisebb királyfinak sem volt még ekkora mázlija. Naná, mert ez nem szerencse, ez projekt.

Miért olimpia?

Fekete-Győr András innentől kezdve már főállású demokrata. Hogy miből? Ki firtatja az első milliót… Ilyet a fejlett nyugaton nem illik, Brüsszelben és Berlinben meg pláne. Én például mélyen meg vagyok győződve róla: a magyar demokraták a szájuktól vették el az utolsó falatot, öreg nénik kézzel készítették a fellogózott kitűzőket, kőbányai asztalosok fogtak össze, hogy legyen szép standjuk a fiúknak, és a „Vörös Csepel” is felkelt, hogy bio-kerékpárral lássa el a MoMo aktivistákat. Akiket egyébként a progresszív népművelők lipótvárosi nyugdíjas-köre képzett ki a szép magyar beszédre, valamint a közösségi média high-techjének használatára. Hát hogyan másképpen, ha nem így, vághattak neki az olimpia-ellenes kampánynak?!

Miért olimpia? Mert drága, és esetleg lopnak? Persze, de nem az a lényeg. Az emberek napi problémái nem elég hatásosak a Sharp-tankönyv szerint, sokszor a kormányzat sem elég gonosz, hogy emiatt fogást lehessen rajta találni. Ezért kell más. Valami szép, civil téma.

A már említett 198 pontból a 196. így szól: „Semleges jogszabályokkal szembeni civil engedetlenség.” A magyarázó szövegben ott található a népszavazás kifejezés is.

A „Politikai intervenció” fejezet cím alatt van 197. is: „Együttműködés nélküli hatásgyakorlás.” Azaz bármit ajánl a hatalom, azt el kell utasítani, érdemi vita helyett a konfliktusra helyezni a hangsúlyt. Tegnap egy szegedi MoMo fórumon a széplelkű momentumos aktivisták akasztással fenyegették az olimpia támogatóit.
Balhé a balhéért.

A MoMo a minap bejelentette, hogy országjárásba kezdett. Fekete-Győr András a Parlament melletti sajtótájékoztatóján nyilatkozta, hogy az olimpia után az egyik új téma az ügynökakták kérdése lesz.
Csak az érdekesség kedvéért idézzük Sharp professzor 194. pontját: „Titkosszolgálati ügynökök személyazonosságának felfedése.”

U.i: A MoMo tematizálni akarja a hazai médiát, közbeszédet. Ki tudna ennek ellenállni? Ezért kérem, tartsanak velem vasárnap is. Megtudhatják, milyen is lesz a hazaszalajtott szalonforradalmárok vidéki turnéja. Elolvashatják, hogyan akarják eladni, pontosabban ránk sózni a „Terméket”.

Fotó: index.hu