Legyél gender!

7

 

Kiadós botrányt kavart, hogy az ELTE „gender szakot” indít. Pedig mindez csak egy folyamat része: a politikai hatalomból kiszorult liberális elit a mindennapokban nyomul, ízlés-diktatúrát teremtene.

 
Megöli szakállas női énjét Conchita Wurst! Nincs kétségem afelől, hogy ez a hír hozzám hasonlóan a kétségbeesés határára kergeti a Kedves Olvasót is! De mindenkit kérek, ne rohanjon a vesztébe, ne kövessen el semmi meggondolatlanságot: Conchita, azaz Tom Neuwirth nem hagy el minket, csak változtat, „új önmaga” lesz a lelkemnek. Arról még sajnos nem szivárgott ki hír, hogy pontosan mi lesz az, a jól értesültek szerint jelenleg a szegecses sárga gumikacsa és a Barbie babába oltott hajógyári munkás van versenyben.

Nem tudom, hogy Conchita vívódásaival fognak-e foglalkozni az ELTE szeptemberben induló gender szakán – egész pontosan „Társadalmi nemek tanulmánya mesterképzési szak”. A téma simán bepréselhető lenne akár a „Testelméletek és testtörténetek”, akár a „Globális perspektívák a társadalmi nemek tudományában” elnevezésű kurzusokba, amúgy szociológiailag. Abba ugyanakkor nem akarok belegondolni, hogy mindez milyen szakmai gyakorlatot von maga után. Igaz, az említett „globális” téma csak szabadon választható kurzus, szemben például a kötelező „Férfikutatással”. Ami így elsőre legalább olyan jól hangzik, mint a Heinrich Himmler SS-vezér által a múlt század közepén indított „kisebbség-kutatás”…

 

Gender mesterek

De ne is tréfálkozzunk az ilyesmivel. Én is csak azért merek, mert az interneten mászkálva rájöttem, hogy a gender-szak védelmezői szerint milyen is vagyok igazából. Nos, én – a sajátos kezdeményezést némileg furcsálló honfitársaimmal egyetemben – hetero homofób, antiszemitizmusra és fasizmusra genetikailag hajlamos, asszonyverő, vécé ülőkét felhajtva hagyó fehér középosztálybeli férfi vagyok. Aki még magyarul sem tud rendesen, a kínait pálcika helyett két kanállal eszi, és a spájzban egy Orbán képet tart kolbászfürtökkel körülvéve, Igazi Csíki (Tiltott) Sört hörpölve áldozati italként. Külföldre sem járok, vagy ha mégis, akkor a suhogós macialsóm mindkét zsebébe egy-egy fasírtos zsemlét rejtek. Hazatérve pedig migránsverésről készült szelfijeimmel szórakoztatom a böfögőversenybe beleunt kocsmai szubkultúrámat. A klímaváltozásra pedig egyszerűen köpök.

A politikailag korrekt világ élharcosai ezt a billogot nyomják ránk, csak azért, mert másképpen gondolkodunk. Tetszik érteni a dolog abszurditását? Ők, akik mindent megértenek, mindent elfogadnak és mindenben nyitottak – ha arról van szó, hogy valaki mást gondol vagy mond, mint ők, azonnal címkéznek, megbélyegeznek és kirekesztenek.

Kérem, a helyén kezeljék a dolgot! Nekem az ég egy adta világon semmi gondom azzal, hogy valaki félévente 270 ezer forintot fizetve azt tanulmányozzon, amit akar. Ha az éppen a gender-kérdés, hát lelke és pénztárcája rajta. Az azonban zavar, hogy ezt a kérdést egy államilag finanszírozott egyetem kiemelten kezeli. Ott a Soros-iskola, a CEU, ott még ösztöndíjat is kaphatnak ilyen világmegváltó témákra. Nem azt mondom, hogy a társadalom kutatásába a nemek, vagy pontosabban a nemek állítólagos hiányának vizsgálata nem fér bele. De komolyan, kiemelt állami mesterképzés keretében?

 

Kötelező LMBTQ

Ha mindez mindannyiunk életének része lenne, mint mondjuk a píszíbe beleőrült skandináv országokban, ahol semleges nemű vécék létrehozását külön hatóság felügyeli – rendben. Vagy Ausztrália, ahol a bányászatban is bevezették a kötelező női kvótát, és a szépségszalon ajtajára is lakat kerül, ha nincs legalább egy férfi pedikűrős, vagy egzakt magyarázat annak hiányára – esküszöm, ez nem puszta vicc. De Európa zöme, és így Magyarország azért még nem tart itt. S Isten látja lelkemet, én felkészülni sem szeretnék erre.

Az ELTE döntésével az a baj, hogy hivatalossá teszi a píszí világot, kimondatlanul igazat adva a liberális érték-konkvisztádoroknak. Azoknak, akik ránk kényszerítik, hogy valami olyanról véleményt alkossunk, amiről nem akarunk. Engem ugyanis mérhetetlenül hidegen hagy, hogy ki kivel és mit csinál a saját hálószobájában, miben hisz vagy sem, mit és mikor eszik és iszik, ha azt nem akarja rám erőltetni. Semmi baj a mássággal, a LMBTQ-val, vagy éppen a vegán életmód akármilyen vadhajtásával – de könyörgöm, miért kell ehhez viszonyulni? Miért rossz az egyik életmód, miért jó a másik? Milyen alapon avatkoznak bele a magánéletembe? Miért kérdés, hogy szeretem vagy sem a pride-ot? Miért teszik viszonyítási alappá saját dogmáikat?

 

Meleg pénz

A Kedves Olvasó azt gondolja, hogy mindezek csak amolyan „civil” kérdések? Hát nem. Amíg a liberális elit világszerte hatalmon volt, ezek a kérdések kevésbé voltak fontosak. Akkor toleránsnak lehetett lenni, hiszen volt pénz és paripa dögig. Politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt.

Tessék nézni a magyar példát! Amíg az SZDSZ ott volt a kasszánál, amíg a médiát vagy éppen a színházi életet ők ellenőrizték, semmilyen szükség nem volt a píszí értékek agyonreklámozására. Amikor kiderült, hogy mindez csak a pénzről, korrupcióról, lopásról szól, amikor kergetni kezdte őket a fránya nép, gyorsan terepet váltottak. Az olvasóját veszítő liberális írnok rájött arra, hogy őt kirekesztik, a meleg színész másságát kezdte el reklámozni tehetsége helyett.

Veszítettek a tények és tényleges értékek frontján, így elkezdték a lényegtelen kérdések felé vinni a közbeszédet. Ekkor lett a viszonyítási alap a magánélet, ekkor kezdtek el a másik pamlagja alá nézni. Ha úgy tetszik, az ágyunkon keresztül akarnak bejutni a pénztárcánkba, ellenőrzésük alá venni az agyunkat!

Emlékezzenek vissza arra is, hogy mivel támadták a píszí világukat felrúgó Donald Trumpot. Gazdaságpolitikájával, külpolitikájával? Ugyan, a lényeg az LMBTQ-hoz, vagy mondjuk a fűfogyasztáshoz való viszonya volt. Nem az amerikai melós vagy vállalkozó vonult ellene tüntetni, hanem a szivárványszín zászlós gender-világ.

Elfogadható ez? Döntsön erről mindenki saját maga. De erre nevelni – ezáltal kötelezni – talán mégsem kellene.

 

 

Fotó: thoughtsonthedead.worldpress.com

Facebook hozzászólások