Románia tolvajai

 

Románia varázslatos egy ország.

Romániában ma a törvény csak amolyan irányadó rendelkezés, a bíróság pedig leginkább egy vegyesboltra emlékeztet, ahol a tehetősebbje kedvére vásárolhat ítéletet. A fránya népnek most ebből lett elege. Nagyon elege.

Bukarestben az verte ki a biztosítékot, hogy a szociáldemokrata-liberális kormány – amolyan MSZP-SZDSZ koalíció, tán nem véletlenül – keresztül akart verni egy Btk. módosítást, amely alapján a miniszterek hivatalosan sem viselnek semmilyen jogi következményt a tetteik után. Korrumpálódhatnak, csalhatnak, lophatnak szabadon, nem kérheti őket számon a kutya sem. Nem mintha ez másképp lett volna az elmúlt évtizedekben, de azért biankó csekket eddig nem kaptak a politikai tolvajok. Persze néhány kisebb hal kezén kattant a bilincs, sőt a szocdemek korábbi vezetője is vád alatt van – Liviu Dragneából ezért nem lett kormányfő, „kárpótlásul” a pártelnöki fizut és fotelt megtarthatta. De a jó bukaresti uraknak erre is volt megoldásuk: gyorsan elfogadtak egy törvényt a közkegyelemről.

A sáros szocialista és liberális urak így elhagyhatják a kótert, aki ellen pedig büntető eljárás folyik, az legfeljebb egy atyai ejnye-bejnyét és szimbolikus bírságot kaphat. Amennyiben az összeg fele a bíró zsebébe vándorol, akkor persze még ez sincs rendszerint, a delikvens még frissen vasalt erkölcsi bizonyítványt is kaphat a talárosoktól.

A demokráciák szent grálja: a fékek és ellensúlyok rendszere, azaz a hatalmi ágak szétválasztása Romániában a Gyalog Galopp című filmből merít ihletet.

Emiatt lázadt fel a nép, ezért tüntettek százezrek a bukaresti parlament előtt. A kisvárosi amerikai autódílerre hajazó Sorin Grindeanu miniszterelnök nem véletlenül nevezi magát baloldalinak, pár nap tiltakozás után „megértette a nép fiainak szavát”, visszavonta a rendeletet. Sőt, letett egy pörgős-forgós iszti-biszti esküt, hogy ilyesmit nem csinál többet. No, nem azt, hogy nem lop, ilyesmit azért ne kérjünk egy bukaresti politikustól. Grindeanu csupán azt mondta, hogy a hasonló törvények kezdeményezéséből lesz kevesebb.

Ám mit ád Drakula, a nyüves nép ezt nem hitte el neki. Most már azt követelték, hogy menjen a kormány is. Erre ugrott az ellenzék is. Korábban inkább diszkréten hümmögtek, a törvényt ugyan szidták, de ezt a korrupciós dolgot nem igen feszegették. A lopás dolog ugyanis nem pártfüggő Romániában. Szerdán volt bizalmatlansági szavazás is Grindeanu ellen, a kormánytöbbség azonban zsebéhez hűen kormánytöbbséget játszott.

Mi lesz? A kormány időt húz, az ellenzék bambul, a tüntetők meg vagy kitartanak, vagy nem. Sokan beszélnek romániai színes forradalomról, ez viszont nem az. A Nyugat itt nem szól bele a dologba. Németország persze valószínűleg jobban szeretné, ha a szász Klaus Iohannis államfő mögött álló ellenzék jutna hatalomra. De ezért túl sokat nem fog tenni a saját kancellári széke mentésével elfoglalt Angela Merkel.

A demokratikus Nyugatot ugyanis Románia esetében nem érdekli sem az említett súlyok és ellensúlyok rendszerének semmibevétele, se a totális korrupció, se a kisebbségek alázása. Nem érdekli Brüsszelt az sem, hogy Bukarestben semmibe vesznek számtalan EU-egyezményt.

Románia eddig nem kapott egyetlen komoly EU-intőt sem, a brüsszeli bürokraták minden erdélyi panaszt is a fiók mélyére csúsztatnak. Majd ha végeznek a mélytengeri algatenyésztés meleg házasságokra való lélektani hatásának vizsgálatával, akkor majd sorra kerülhetnek az erdélyi magyarok jogai is. Ha nem jön közbe valami fontosabb. Mondjuk Magyarország látványos megbüntetése, mert az Elba-menti vidrák szemszögéből diszkriminatívnak tartják a háromszögletű krémsajton vigyorgó nacionalista mackót.

Miért? Mert a bukaresti urak kellően hajbókolnak Brüsszel bürokratái előtt, ezért ők az éltanulók, nekik minden meg van bocsátva előre. Washington meg végképp messziről tesz a romániai demokráciára, a kisebbségek és egyáltalán az ország lakosainak jogaira, amíg szabadon telepítheti rakétáit és hadihajóit a Fekete-tenger partjára. Románia tolvajai nem csak Bukarestben keresendőek…

A multi meg közben mindent megkap, amit akar. A mindenkori bukaresti hatalom olyan, mint az ügyetlen prostituált, pénzt se kérve dobja szét a lábát.

S az Igazi Csíki Sörről akkor még nem is beszéltünk…

 

Fotó: zeit.de