Iszapba merülve

 

A magyar bíró valahol olyan, mint az egyszeri autószerelő.

Ha a kocsi nem megy, az egyik bowdent cserélne, a másik pedig újragenerálozná az egész motort. Pedig hát ugyanazt a szakmát tanulták, gondolom. Most a Győri Ítélőtábla bírója azt mondta, hogy a Veszprémi Törvényszék bírója hülye volt, a vörösiszap-per vádlottjai mégsem ártatlanok. Vagy de, mert van ám jó jog, és jó ügyvéd is a világon. Hat éve megy már ez a „vagy de”.

Tíz halott, legalább százötven sérült, odaveszett házak és kettétört életek, tönkre tett környezet. És több, mint hat éve nincs felelős. Illetve van: a sors, az időjárás, egy kósza moszat, amelynek nem szóltak, hogy ne a Mal Zrt. gyára mellé települjön. Végezetül a sehol sem fellelhető tervezők. Esetleg még a múlt század ’80-as éveiben az idevágó dokumentumokat stencilező Mariska titkárnő, és macskája, a kicsit rondán vörös Rozál, aki odapiszkított a papírokra, és emiatt nem találni egyetlen aláírást sem.

De egészen biztosan nem felelős a Mal Zrt. egyetlen vezetője sem, akik privatizálták szocialista úrelvtársaiktól a céget, feltételezhetően átvizsgálták – hiszen felelősség is van a világon, meg mégis csak veszélyes üzem a vörös iszap -, majd hosszú évekig működtették. Ők nem felelnek semmiért. Ezt mondták ki Veszprémben, majd most ezt találták nevetségesnek a győri fellebvitelin. Nem azért, mert szerintük a Mal vezetői esetleg felelősök, hanem azért, mert az elsőfokú ítéletnél a bíró enyhe túlzással félreütött három vesszőt az indoklásban. Tény, a rendkívül demokratikus és jogállami tengerentúlon egy elütés is elég volt, hogy O.J. Simpson megússza két ember szándékos legyilkolását…

Kérem, a helyén értsék: a mostani győri ítélet jó döntés. Meggyőződésem szerint az emberek zöme is így gondolja. A Győri Ítélőtábla nem hagyta, hogy a Malosok egyszerűen megússzák. Furcsa döntés persze, hogy az ügyet újra Veszprémben tárgyalják, még ha másik bíró is lesz a felelős. Igaz, állítólag a modern jognak nem kell összefüggésben lennie a normális emberi értékrenddel és tisztességgel, a természetes igazságérzettel. Van benne értelem: a paragrafus szent és sérthetetlen, ne emberi tényező döntsön. Ezt okítja minden évszázados történelemre visszatekintő jogi egyetem, miért ne ebből vizsgáztak volna az elmúlt évtizedekben a magánfőiskolák fizetős gyorstalpalóin is?

Hiszem és remélem, csak erről van szó. Lenyúlós autószerelőről, trehány bíróról. S főleg semmi politikáról, a rendszerváltás korába visszanyúló haveri viszonyról.

Orbánéknak tavaly fél Brüsszel és a magyar ellenzék olvasni tudó része is nekiesett, amikor kritizálni merték a veszprémi ítéletet. Mondván: veszélyben a jogállam, a kormány beleavatkozik az igazságszolgáltatásba. Hát kérem szépen: ha Orbánék beleavatkoztak volna, az iszapos urak egy bizonyos Gyurcsány kollegával és tucatnyi szoclib pénzügy- és gazdasági miniszterrel együtt közös rács mögül néznék a felkelő napot. Nem most, vagy hat éve. S ott is maradnának még jó pár évtizedig, jó magaviselet, és a börtön könyvelési részlegén végzett kreatív tevékenység mellett is.

Kérem a Kedves Olvasót, bocsásson meg: ez egy keserű írás. Ebben a történetben nincs helye mosolynak.

Ezt nem lehet megtenni azzal a tíz emberrel, az ő hozzátartozóikkal, az ajkai bűncselekmény áldozataival, hogy ne követeljünk napról-napra valóságos igazságszolgáltatást. Vagy legalább azt, hogy kiderüljön, kik a felelősök. Kiknek kell – és nagyon kellene – a szemébe nézni, még ha a „modern jogrend” kiskapui a Seychelle-szigetekre is menekítik őket.

Ezzel tartozunk Nekik.

Ezzel tartozunk mindannyiunknak.

 

Fotó: szekesfehervar.hu